Szaktanácsadás és segédeszközök mozgássérülteknek

November 18-20. között zajlott le a rehabilitációval foglalkozó legnagyobb hazai rendezvény. A tanácskozás és szakkiállítás már hagyományosnak mondható, hiszen a rehabilitáció különböző területei harmadízben kerültek megvitatásra, bemutatásra a MOTESZ szervezésében. A tanácskozás egyszerre szakmai és szakmapolitikai jelentőségű. Különös abból a szempontból is, hogy a fórumokon nemcsak a szakemberek, de a sérültek, hozzátartozóik és érdekvédelmi szervezeteik is megszólalhattak. A gyógyászati segédeszközök teljes hazai, illetve külföldről behozott készletét tekinthették meg, próbálhatták ki a résztvevők, sőt személyre szóló tanácsokat kaphattak neves szakemberektől. A szorosan vett tudományos programot sérült, de rehabilitált emberek kulturális és sportbemutatói kísérték. Kiderült, hogy a kerekes székes kosárlabda-bajnokság csak az első néhány percben furcsa, ám rövid idő múlva éppolyan izgalmas, mint a megszokott, hagyományos technika.És itt álljunk meg egy szóra! Ki is a sérült, kit kell rehabilitálni, mi is az a rehabilitáció, miért teszik sokan zárójelbe a „re” szócskát? Menjünk sorba! Ha azt kérdezem, ki a sérült, ki a fogyatékos, mindjárt azt is meg kell kérdeznem, hogy mihez képest.Mai TajgetoszNe legyünk nagyon elbizakodottak, erkölcseiben nem sokat változott a világ, csak a modern Tajgetosz eszközei másak. A mihez képest kérdésre a válasz természetesen az átlag, a normális. Szeretjük ezt a szót mi, a magunkat pillanatnyilag egészségesnek, normálisnak vélők, de nekem két bajom is van vele. Az egyik az, hogy az átlagos, normális nem feltétlenül jó. Csak egy példát mondanék. Ha valaki végigutazik a metrón, és megszámlálja, hogy hány kismamának, csecsemőjét és a babakocsit szorongató édesanyának adták át helyüket az utasok, ezt összeveti az ülő utasok számával, statisztikailag értékelhető százalékszámot kap. Amennyiben 80 százalék nem adta át a helyét, akkor ez az átlag, a normális. Jó ez?Másrészt: egy normális gimnazista Einsteinhoz képest értelmi fogyatékos matematikából. Az egészséges lábú, egész éjjel monoton zajra ugrálók 99 százaléka sohasem fogja úgy forgatni a kardot, mint Szekeres Pál – ott volt a konferencián – a székéből. Biztos, hogy olyan szép „normálisnak” lenni?És még csak a testi egészségről szóltam. Makkegészséges emberek kóvályognak szomorúan, céltalanul az utcán, a különféle értelmetlen dolgok megvásárlására biztató, fényárban úszó centrumokban, egy vak leány pedig boldogan mosolyog, mert megint kitalált egy új programot a számítógépén, amivel hasznára lesz a társadalomnak.Oly sokféle fogyatékosságról beszélünk, megkülönböztetünk testi, mozgásszervi, érzékszervi, beszédbeli, értelmi fogyatékosságot, csak egyről feledkeztünk el: az erkölcsi fogyatékosságról, pedig ez az egy az, amellyel nem lehet, nem szabad együtt élni.A Reha idei fő témái a következők voltak: az epilepszia, a pszichiátria, az addiktológia aktuális szociálpolitikai és finanszírozási kérdései; drogproblémák Magyarországon, epilepszia, életminőség, rehabilitáció; időskorúak rehabilitációja, az idősek nemzetközi éve.Mit teszünk értük?Álljon itt mutatóba néhány példa a Heim Pál Gyermekkórház rehabilitációs munkájáról.A sebészeti osztály az Érfejlődési Rendellenességek és Érdaganatok Országos Központja. Ide tartoznak az artériák szűkületei miatti szerv- és végtagnövekedési zavarok, a vénafejlődési rendellenességek következményei, a műtétek és az évekig tartó gondozás. A baleseti sérültek, végtagtöröttek komplex utókezelése; a nyitott gerinccel születettek elsődleges műtéti ellátása, a fokozott agyvíz-termelés levezetését szolgáló, úgynevezett shunt-műtétek végzése és az utókezelés: a széklet-, illetve vizelettartási rendellenességek megszüntetése.A neurológiai osztályon működő EMG-rendelésen kivizsgált izombeteg gyermekek részére 1994-ben vezették be az állapotjavító és mozgásfejlesztő tornát, amely az életminőség, a funkcionális önállóság javítását szolgálja. A rehabilitáció részeként 1998-ban Mosdóson mozgásfejlesztő tábort szerveztek.A Rottenbiller utcai Epilepszia Centrum epilepsziás gyermekek részére évente táborozást szervez.Az elmúlt évben szervezték meg először az epilepsziás gyermekek „buliját”, ahol több száz, epilepsziával élő gyermek és hozzátartozója ismerhette meg jogait, lehetőségeit, küzdhetett az epilepsziát kísérő előítéletek ellen. (Sikerrel.) E témakörben ismeretterjesztő videokazettát jelentettek meg, amelyet a szponzorok jóvoltából ingyenesen adnak. A „buli”-t hagyományteremtőnek szánják, évente kívánják megrendezni.A kórházban 1999-ben új osztály, az ország első foniátriai osztálya alakult meg orvos-gyógypedagógus vezetése alatt. Az osztály a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola foniátriai tanszéki csoportjaként jelentős szerepet játszik a logopédus- és foniáterképzésben, -továbbképzésben.A foniátriai osztály három orvosa, hat logopédusa, két audiológus aszszisztense az ország minden részéből fogadja a hangképzési és beszédzavarban szenvedőket. A munka nagyobb részét a részletes kivizsgálás és a terápiás javaslat felállítása jelenti. A diagnosztizáláshoz szükség esetén a Heim Pál Gyermekkórházban egyedülállóan széles spektrumot képviselő társosztályok is segítséget nyújtanak (belgyógyászat, neurológia, endokrinológia, radiológia stb.). A szükséges műtétek és a kórházi ápolás a fül-orr-gége osztállyal közös területen történnek, szoros együttműködéssel. A diagnózis felállításán, gyógyszerezésen, műtéteken kívül hallásgondozást, logopédiai, szurdologopédiai kezelést, esetenként pszichoterápiát is végzünk. (Két logopédus munkatársunk pszichológiai képesítéssel is rendelkezik.) Legújabban – főként vidéki gyermekek számára – kórházi tartózkodással egybekötött intenzív, egyéni logopédiai kezeléseket is végzünk. Ennek hatékonysága messze meghaladja a hagyományos eljárással végzett terápiáét.Leggyakrabban a következő kórképekkel találkozunk: megkésett beszédfejlődés, nagyothallás, siketség, pöszeség, dadogás, hadarás, mutatio tarda, rekedtség, dysphonia, dyslexia, dysgraphia, pszichogén afónia, nyílt, zárt, illetve kevert orrhangzósság, dysgrammatizmusok, hallónémaság, dysartria.Szeretnénk felhívni a figyelmet a következőkre:Minden – három héten túl tartó – rekedtség gégevizsgálatot igényel, mert enyhe tünetek mögött súlyos elváltozások is lehetnek.Ha a gyermek másfél éves korában még nem ért, és nem használ legalább 3-4 szót, foniátriai, logopédiai vizsgálatra szorul.A dadogás hároméves korban sem élettani jelenség. Ha későn kerül ellátásra, rögzül, nagyon nehezen és nem minden esetben gyógyítható.A bizonyítottan gégegyulladás nélkül jelentkező teljes hangtalanság mögött súlyos pszichés elváltozások lehetnek. A váltott antibiotikumkezelés eredménytelen, foniátriai vizsgálat és kezelés szükséges.Az egyenrangúságértAz ortopédia a veleszületett állapotok közül a születéstől foglalkozik a dongalábas, csípőficamos és más fejlődési rendellenesség következtében kezelést igénylő betegekkel. A készség kialakítása, illetve valamilyen készség visszaadása sokszor ugyanazokat a kezeléseket, eljárásokat igényli.A fejlődés korai, illetve későbbi szakaszára jellemző, szerzett vagy csak a fejlődés során manifesztálódott deformitások kezelése az esetek jelentős hányadát képezi. Kialakult végtagi tengelyeltérések, anyagcsere-betegség vagy fejlődési zavar által okozott járás-, terhelésképtelenség esetén csontkorrekciós műtéteket végeznek. A csont vagy végtagrész hiányából adódó deformitások, a balesetek következtében kialakult végtagrövidülések, álízületek, érfejlődési zavar miatt fellépő túlnövekedés esetén rendszeresen végeznek hosszkiegyenlítő, illetve csontkorrekciós műtéteket, külső rögzítővel.Az injekciós eredetű combizom-zsugorodást, a térdkalács ficamát részben aktív fizioterápiával, részben műtéti úton és hosszas utókezeléssel gyógyítják.Fiatalkori csontbetegségekben a csontkárosodás észlelésének pillanatában még nem tudható, milyen mértékű csípő-, illetve csigolyatest-károsodás lesz évek múlva a végeredmény. Az esetek egy részében a konzervatív kezelés – fizioterápia, járógép használása – lehet a hatékonyabb, más esetekben műtétre is szükség van. Korán felismert eseteknél az osztályon betanított, otthon végzett kezelés elegendő lehet, súlyos vagy elhanyagolt esetben nem kerülhető el a fűzőkezelés sem.A gerincferdüléseknél a jól megválasztott fizioterápia megoldást jelenthet, de a súlyos vagy gyorsan romló eseteknél a kórházi bennfekvés körülményei között alkalmazott fizioterápia, szükség esetén a jól megválasztott fűző adhat esélyt arra, hogy felnőttkorra a deformitás megszűnjön.Vidáman szeretném befejezni. Oly sok nagyszerű kezdeményezést és kétségbeesett erőfeszítést láttam, hogy igazából optimistának kellene lennem. Miért írtam akkor az elején, hogy keveset változott a világ, csak a modern Tajgetosz eszközei másak? Azért, mert az „egészséges, modern, normális” ember ma inkább elfordul, nehogy segítenie kelljen. Márpedig ha lenézzük, jobb esetben csak sajnáljuk a sérültet, de nem tekintjük velünk egyenrangúnak, még akkor sem, ha okosabb nálunk, nem vagyunk jobbak a spártaiaknál.