Szegények és gazdagok vásárlási lázban

Hol vannak már azok az idők, amikor így karácsony táján súlyos teherként nehezedett az emberre az ajándékozás gondja?! A boltokban egymást tiportuk, s gyakran megesett, hogy hiába kerestünk valamit. De végképp elmúlt a hiánycikkek és a sorban állás korszaka. Ma legföljebb a pénztárcánk szab határt az önfeledt vásárlásnak, csakhogy a jó kis bukszák ideje is lejárt. Snassz dolog pénzzel fizetni, guberálni a forintokat. A kor emberének bankkártyája van, shopping citybe, hiper- meg szupermarketbe jár. Szóval itt van Amerika! Legalábbis egyeseknek, míg mások számára marad a mesésnek aligha nevezhető kelet: a kínai áruk piaca.December elején felpezsdül a város, még azokban a méregdrága üzletekben is megélénkül a forgalom, ahová szokványos hétköznapokon legföljebb néhány külföldi téved be. A Luxus Áruházban például általában az eladók vannak többen, ezekben a napokban azért mindegyikre jut vevő is. Ami az árukínálatot illeti, itt is csak olyan holmikat árulnak, amilyeneket halandó férfiak és nők szoktak hordani a testükön.Ebbéli hitében az árak mégis megingatják az egyszerű nézelődőt. Ha a tizenhatezer forintos tangabugyit, a szemlátomást szokványos gyapjúszálból kötött nyolcvanezres garbót vagy a különlegesnek aligha nevezhető, 189 ezerért kínált kiskosztümöt nézzük, könnyen olyan érzésünk támad, hogy bizonyos emberek mégsem sorolhatók az egyszerű halandók közé. Ők a ránézésre közönséges pamutpizsamát harmincezerért veszik, s hanyag eleganciával viselik a kétszázezres öltönyt. Mesés vagyontól szabadulhat meg itt, akinek a luxus mindennél többet ér.Élet a citybenA nagy és még nagyobb bevásárlóközpontokat sem a szegényeknek építették, de a fűtött folyosókra néző pazar kirakatok szemrevételezése még nem kerül semmibe. Nincs az a látványos rendezvény, különleges esemény, amely felülmúlhatná a Nyugati pályaudvarnál épült bevásárlóközpont megnyitását.Maga Demján Sándor nyilatkozta, hogy mindjárt az első három napon egymillióan özönlöttek ide, tülekedtek, egymást taposták, hogy láthassák a századvégi Magyarország legújabb templomát, ahol a fogyasztói társadalom minden igénye kielégül: ehet, ihat, multinacionális cégek öltöztetik olyan márkajelzéssel ellátott holmikba, amelyekben a fejlett világ polgárának érezheti magát, a legújabb szuperprodukciókat multiplex moziban, popcorn-ropogtatás és kólaszürcsölés közben nézheti meg, a fiatalokat pedig elnyeli a játéktermek virtuális világa. Mindez persze csak azoknak furcsa, akikben mélyen élnek a szocializmusban megrögződött vásárlási szokások. Sokan visszasírják a kis butikok virágzó korszakát, sajnálkozva gondolnak a kiskereskedőre, akit tönkretesznek a multik.Nyúl Sándor 1973 óta dolgozik Demján Sándor mellett. Igazgatta a Skála Áruházakat, majd a Pólus Centert, részt vett a Videoton és az Ikarus-gyár vezetésében, ma is Demján Sándor befektető jobbkeze. Most a legújabb, Európa legnagyobb bevásárlóközpontjának üzemeltetési igazgatója. Szerinte végképp bealkonyult annak a tizenöt évvel ezelőtti korszaknak, amikor egy butikból vagy kis boltból jól megélt valaki. Az egy bolttal rendelkező kereskedők a világon mindenütt veszélyben vannak, mivel nem elég rugalmasak, nem tudják felvenni a versenyt a nagy tételben, sokszor dömpingáron vásárló hálózatokkal. A monumentális épületben a kisebb helyiségekre jelentkezőket komoly szűrés előzte meg, a menedzsment alaposan utánanézett, kit enged be.Nyúl úr igazi versenypályának tartja a központot, ahol a nagy cégek élvezik az előnyöket, hiszen a kockázatuk is nagyobb. A vevőket az ismert nevek csábítják be, de mellettük jól megélnek a kisebbek is, akik számára védőernyőt jelentenek a reklámra sokat költő nagybefektetők. S biztosan így van, hiszen az itt található négyszáz üzlet közül talán egy fél tucat mondható igazán nagynak, s a borsos bérleti díjak ellenére minden hely elkelt, mégpedig négyzetméterenként évi három-kilencszáz dollárnak megfelelő forintért.Egy itteni bolt költségszerkezete azonban egészen más, mint egy körúti üzleté, minthogy naponta este nyolcig és hét végén is nyitva tart. Az egyszerre akár ötven-hatvanezer embert befogadó, monumentális épületben min-dennek zökkenőmentesen kell működnie. Ezen négyezren munkálkodnak. Minden bolt független, gondoskodik a saját biztonságáról, az alkalmazottairól, a szállításról, az üzemeltető cég pedig az egész házért felel, mind a négyszáz üzletfelével betartatja a szabályokat. A farkastörvények meg maguktól is érvényesülnek.Walch Ottó marketingigazgató szerint egyik boltosnak sem állhat érdekében, hogy a másik kárára munkálkodjék. Mindegyiknek az a fontos, hogy a vevő vásároljon és visszatérjen. Ehhez egymást is kell segíteniük. Sajátos kapitalista szemlélet érvényesül itt, ahol a nagy hal nem falja fel a kicsit. Az erősebb megszerzi a zsákmányt, amelyből a gyengébbeknek is pottyan.Ami szigorú üzleti titkot képez, az a bevétel. Csak a boltok tulajdonosai tudják, hogy a tömeges érdeklődés mekkora hasznot hoz. Mindenesetre a vezetők megerősítik a gyanút: az első hetekben inkább csak múzeumként üzemelt a ház, a látogatók főként a kirakatokat nézték, az üzletekbe alig tévedt be vevő. A kereskedők azonban nem estek kétségbe, hiszen a szakmához valamit is konyító pontosan tudja: meg kell várni a fizetésnapot. S ezúttal sem tévedtek: a múlt hét végén már nem lehetett okuk panaszra, megérkeztek a vásárlók. Mindez nem jelenti azt, hogy a kasszáknál sorba kellett állni, de ha az ember betévedt egy elegánsabb üzletbe, nem érezte magát magányosnak.A fővárosiak hamar megbarátkoztak az óriási terekkel, kiismerik magukat a nagyjainkról elnevezett sétányok, utcák, körutak, közök és udvarok labirintusában. A legforgalmasabb az aluljáró szintje, s nem csupán azért, mert a legtöbben ide érkeznek. A kávézók, a kis pubok, a csemegebolt biztos találkozási pont, de alul találhatók az olcsóbb üzletek is.Látszólag minden kapható, mégsem biztos, hogy mindenki megtalálja a kedvérevalót. A két játékbolt közül a nagyobba is csak úgy fér be tíz embernél több, ha az eladók kijönnek. Márpedig a szülők a gyerekekkel nézelődnek, s a kicsik azonnal önfeledten birtokba veszik, amit mutatóba kicsomagoltak. Megrázkódtatás számukra, amikor kiderül, nem vihetik haza álmaik játékát, mert majd meglepetés lesz a fa alatt.A földszinten átható ételszag vonja el figyelmet a vásárlástól, még az is megéhezik, akinek tele a gyomra. Valamit muszáj csipegetni, de csak a gyakorlott bevásárlóközpont-látogatók tudják, hogy megvenni könnyebb, mint elfogyasztani. Előbb helyet kell biztosítani, mert aki ezt elmulasztja, éhesen egyensúlyozhat a tálcájával, többen nekimennek, s mire végre nagykabátostul, szatyrostul, izzadtan lehuppanhat egy székre, elmegy a kedve mindentől. A fővárosban azonban szemmel láthatóan kialakult már a bevásárlóközpontok törzsközönsége, amely otthonosan mozog az ismerős közegben, ruházata tükrözi a boltok teljes árukínálatát.Ahogy haladunk fölfelé, ritkul a tömeg, a látogatók zöme be sem mer lépni az elegánsabb üzletekbe. Elakad a kirakatnál, hiszen a portékák árát legföljebb megsaccolhatja. Van, aki dühösen továbbmegy, mondván: már ki sem merik írni. Persze, hogy mi az olcsó vagy a drága, az kinek-kinek a jövedelmétől függ, így nehéz megítélni, jól jön-e ki valaki, ha bemegy a fényes bevásárlóközpontba. Megbízható, jótállással bíró műszaki cikket mindenképpen érdemes valamelyik nagy, ismert forgalmazónál beszerezni, hiszen ennél olcsóbban csak lopott vagy csempészárut vehetünk. No de, kaland az élet, így hát ezeknek is van keletjük a keletről érkező áruk piacán. Példának okáért a józsefvárosin, ahol hidegben, melegben egyaránt nagy a nyüzsgés.Kelet piacaItt végképp rádöbben az ember, hogy már csak a földrajzkönyvekben létezik észak és dél. A világ menthetetlenül nyugatra és keletre szakadt. Nyugaton van minden, ami fejlett, modern, civilizált, kulturált, egyáltalán menő, kelet pedig a balkáni, a fejlődő, a nagyok után kullogó, az elmaradott és szegény. Amott a csillogás, pompa és bankkártya, emitt a szegénység és a kis készpénz a bukszában. A bevásárlóközpont után itt az az érzésünk támad, mintha egy másik országba érkeznénk, s már a parkolás is kalandot jelent. Megtermett, kidobólegény formájú izompacsirták uralják a mérhetetlenül sáros terepet, ahol a rendőrség tehetetlen, vagy annak látszik. Minden megkezdett óra száz forint. Több az autó, mint a hely, így nehéz bejutni, de a távozás sem könnyebb. Az egész környék lepusztult, csupa szemét, amolyan háborús állapotok jellemzik. Mindenki úgy tülekedik, mintha az élete múlna azon, hogy mielőbb bejusson. S annyian vannak, hogy azt hinné az ember, megannyi Róbert bácsi szállt alá, s ingyen osztogatja az órát meg a cipőt, a kenyérről nem is beszélve. Mi tagadás, a Belváros után itt majdnem ajándékba adnak mindent. És mi mindent!Hatalmas a terület, mégsem elég a temérdek árus számára, így csak egymást tiporva és módfölött lassan lehet továbbjutni a konténerek sora között, ahol komoly fennakadást okoz, ha valaki megáll. Olyan az egész piac, mint egy túlzsúfolt vonat, amelynek a hatórás záróra jelenti a végállomást. A bódék elé kirakott portékát a fölé kifeszített ponyva vagy fólia csak nagyjából védi a csapadéktól, amely pontosan a vásárlók nyakába csurog. Az olvadó hólé elől nincs menekvés a tömegben, azt meg már elképzelni is szörnyű, mi lehet itt, ha esik az eső, s a nagy zsúfoltságban, a szűk helyen a sokaság esernyőkkel próbál utat törni. Az olvadás jeleit azonban nem csupán fentről tapasztalhatjuk, a lábunk alatti sártenger is a nagy havazás lehangoló emléke. Csúszásgátlóként kartondobozok szolgáltak, amíg szét nem áztak, s most úgy festenek, mintha helyenként homokot szórtak volna a sűrű, fekete sárba. Magyar árus elvétve akad, az is alkalmazott. A kínai bódétulajdonosok, ha mást nem, a számokat és az eladáshoz legszükségesebb szavakat tudják. Egyébként sem kell ide különösebben gazdag szókincs, a vásárlás nyelve úgyis az egész világon ugyanaz. Bőven elég, ha a pénz beszél. Errefelé a sok kicsi sokra megy üzletpolitika érvényesül. A mérhetetlen árutömeg be sem férne egy plaza nagyságú üzletközpontba, jóllehet mindegyikben megtaláljuk e piac kínálatát is. Általában egy dobozárudában egyféle terméktípust tartanak, de abból rengeteget. Mindig csak előre haladunk, egy idő múlva mégis úgy érezzük, mintha már ötödször járnánk ugyanabban a sorban. Minden áruból több százezer darab lehet, amit szépen elosztanak a sok kis kínai között. Mindenből annyi van, hogy az már képtelenség. Csak női bugyival az egész Kőbányai utat be lehetne borítani, a szebbek darabja százhúsz forint. Minden negyedik árusnál fürtökben lógnak az órák, s meg mernék esküdni, hogy egy-egy darabot láttam már belőlük az elegáns boltokban is, négy-ötszörös áron. Itt ezerhatért adják, s így is keresnek rajta. De felmerül a kérdés, vajon meddig és milyen pontosan mutatja az időt. Van-e benne egyáltalán óraszerkezet?Az egyik boltosnál minden póló ezer forint, tolonganak is előtte. A vételi szándékot a kézfeltartás jelzi, amire máris repül a póló, ellenértéke pedig egyik kézből a másikba vándorolva érkezik meg a kínaihoz, aki egyfolytában kiabál, dobál és nyúl a pénzért, akár egy programozott robot. Első ránézésre a tudatlan könnyen azt hiheti, hogy az itteni áru nem sokban különbözik a drága üzletekben kapható kínálattól, viszont annak töredékébe kerül. Azért hallottunk már olyat, hogy valaki megjárta. Majdnem minden a megszólalásig hasonlít az eredetire. Más a márkajelzés? Na bumm, annál úgyis a nevet kell megfizetni, gondolják sokan, feltehetően legalább annyian, ahányan csillogó szemmel, boldogságban úszva szaladnak haza fillérekért vett kincseikkel. Legtöbbjüknek nem is telne többre még akkor sem, ha tudják, hogy nem lesz lesz idejük megunni. Annál sokkal hamarabb kidobhatják. Ám a piaccal szemben parkoló autócsodák tulajdonosait korántsem a szegénység kényszere hozza ide. Talán viszonteladók, akik itt szerzik be az árut? Sosem tudjuk meg.Egy nyilván jó üzleti érzékkel megáldott honi polgár csak úgy átabotában felállított asztalon árulja a márkás rádiótelefonokat, mégpedig a bolti ár feléért. Persze csomagolás és kártya nélkül. A látvány az itt a piros, hol a pirost játszókra emlékeztet.A sokaság az áruért fizet, de könynyen előfordulhat, hogy csupán szemfényvesztést, cirkuszi látványt és bűvészmutatványt kap. Azért a legtöbb áru az, aminek látszik, csupán a minősége hagy némi kívánnivalót maga után. A bóvlik, olcsó portékák és kétes eredetű cikkek piacának forgalma feltehetően vetekszik az összes bevásárlóközpontéval, mégsem állítanánk, hogy a város üde színfoltjai közé tartozik. Ez már se nem kelet, se nem nyugat, de hogy pontosan mi, azt jobb nem firtatni.Ha Jézus ezt látnáEllenben a város különböző terein felállított, ízléses kis faépületek sora hamisítatlan karácsonyi hangulatot áraszt, s a népművészek és kézművesek által készített szépséges tárgyak nemcsak a szemet gyönyörködtetik, de méltó ajándékai a szeretet ünnepének is. Aki nem hifitoronnyal, autóval nercbundával vagy számítógéppel kívánja meglepni szeretteit, ám mégis igényességre törekszik, biztosan talál kedvére valót az ország legkülönbözőbb tájairól idesereglett kézművesek termékei között. Persze a vásárlási lázban valószínűleg a számítógépes játékokat és Play Stationt forgalmazók is szép bevételre számíthatnak, ahogyan a komputerekhez kapható számtalan kiegészítő eszköz is nagy örömet szerez majd a virtuális világ megszállottainak. Ugyan leáldozóban van a könyvkiadás évszázadokon át fénylő napja, nem jut már idő az olvasásra, mégis akadnak olyan maradinak számító lények, akik a könyvesboltok polcairól választanak ajándékot. Főleg az idősebbek böngésznek szívesen a kiadványok között, hiszen inter-netőrület és századvég ide, ezredforduló oda, nekik a kikapcsolódás élményét még mindig egy jó könyv jelenti, s a papír illata és tapintása, a nyomdafesték szaga elengedhetetlen az élvezethez.Mindegy azonban, mit veszünk, a lényeg az, hogy vásároljunk, s minél nagyobb pénzáldozatot mutassunk be a kereskedelem oltárán. Jézus pedig elálmélkodhat azon, hogyan ünnepli az emberiség a születésnapját, s az egy híján kétezer év alatt miként tárgyiasult és öltözött díszcsomagolásba a szeretet. A rohanó, lökdösődő, egymást taposó embereket, az elgyötört arcokat látván nehéz elképzelni, hogy az ünnep szent estéjén varázsütésre béke és boldogság költözik majd a szívekbe, s a szeretet fényét nem árnyékolja be semmi.