Vértestvérek

250-300 ezer gyermek jelenleg is katonaként harcol a világ különböző részein. Amikor Kofi Annan, az ENSZ főtitkára a közelmúltban Afganisztánt bírálta, amiért 14 év alatti gyerekeket küld a tűzvonalba, már nem először hívta fel a problémára a figyelmet.Betörtek a házunkba, és arra kényszerítették a bátyámat, hogy lője tarkón a nővérét. Ő tízéves volt, én kilenc. Az udvaron bújtam el, engem nem vettek észre. A bátyám is megpróbált elmenekülni, de elkapták. Ha nem teszi meg, lelövik – mesélte Omár a UNICEF Afganisztában dolgozó munkatársának.Szemben a korábbi századokkal, ebben az évszázadban, és különösen a második világháború óta a gyerekek egyre többször vesznek részt katonaként a fegyveres harcokban, állítja Kecskeméti Edit, a UNICEF magyarországi igazgatója. Mint mondta: 1989 óta létezik egy ENSZ-egyezmény a gyermekek jogairól, ezt mára az USA és Szomália kivételével a világ összes országa ratifikálta. Eszerint 15 évesnél fiatalabbak nem vehetnek részt harcokban, és nem hívhatók be katonának. Az európai országok, főként a skandinávok már akkor azt akarták elérni, hogy az alsó korhatárt 18 évben határozzák meg. Ezt azonban az államok többsége nem támogatta. A közelmúltban is megkísérelték bevezetni ezt, de az USA ellenállása miatt dugába dőlt a kezdeményezés. Különböző jogvédő szervezetek most azzal vádolják Washingtont, hogy az 1,5 milliós amerikai haderő fél százalékáért – hétezer fiatalkorú szolgál a seregben – mondtak nemet a dokumentumra.Számos világszervezet jelentése tanúskodik arról, hogy azon államok közül is jó néhányban bevetnek gyerekeket a harcokba – akár 6-7 éveseket -, amelyek ratifikálták az egyezményt. A gyerekek ugyanis sok szempontból jobb katonák, mint a felnőttek: nincs veszélyérzetük, így akár öngyilkos merényletekre is rávehetők. Egyes beszámolók szerint sok gyerek még fedezékbe se bújik a harctereken a lövedékek elől, mert egyáltalán nincs félelemérzete. Ráadásul kevés zsoldot kérnek, többségük élelemért és szállásért is hajlandó beállni a seregbe. A lányok általában a felnőtt katonák szexuális igényeit elégítik ki.A UNICEF tanulmánya szerint a gyerekek nagy részét erőszakkal ragadják el otthonából. Ugandában, Ruandában, Burundiban, Libériában például rebellis fegyveres csoportok szakosodtak arra, hogy gyerekeket toborozzanak a hadseregbe, majd megtörjék és ott tartsák őket. Leginkább a falvakat, a városok szegénynegyedeit és az árvaházakat járják ezek a bandák. Igyekeznek a kis katonák minden kapcsolatát megszakítani – minimálisra csökkentve a szökés veszélyét -, ezért gyakran megölik szüleiket. A gerillabandák által begyűjtött gyerekeket általában kiképzőhelyekre viszik, ahol úgynevezett átnevelésen vesznek részt. Ennek sokszor az az első eleme, hogy végignézik szüleik lemészárlását, sőt egyes helyeken nekik is részt kell venniük a gyilkosságban. Mozambikban és Ugandában is rendszeresek a kényszersorozások. Az Ugandai Nemzeti Ellenállási Hadseregnek körülbelül háromezer, míg a Renamo hadseregnek tízezer gyermekkatona a tagja.Nem jobb a helyzet az Izrael által jelenleg megszállás alatt tartott Dél-Libanonban sem, ahol a térséget ellenőrző Dél-libanoni Hadsereg – a katonaságtól dezertáltak beszámolóit ismertető jelentés szerint – elsősorban azokból a falvakból vitte el a 10-14 éves gyerekeket, amelyek vezetése nem volt hajlandó együttműködni az Izrael-barát milíciával. Ez nagyban hozzájárult egyes falvak elnéptelenedéséhez. A gyerekek egy része viszont önként csatlakozik a felkelőkhöz, vagy éppen a kormányhadsereghez. A háború sújtotta körzetekben rengetegen maradnak árván, akik úgy vélik: egyedül semmi esélyük a túlélésre.Mint azt Kecskeméti Edittől megtudtuk, az ENSZ-nek van egy nemzetközi bizottsága, amely rendszeresen jelentéseket készít arról, hogy a különböző országokban hogyan érvényesülnek a gyermekek jogai. Számos alkalommal hoztak elmarasztaló ítéletet azért, mert az egyezmény ellenére gyerekeket is bevontak a harcokba. Persze a háború vagy belső fegyveres konfliktus által sújtott államokban nem a kormányseregbe sorozzák a gyerekeket, hanem különböző milíciák kötelékébe állnak.A szakértők szerint a technika fejlődésével, a könnyű és egyszerűen kezelhető fegyverek elterjedésével nem várható, hogy a gyerekkatonák száma csökkenjen. Ugyan a háborúk gyermekáldozatainak többsége még mindig a civil lakosság köréből kerül ki, ám ebben az évszázadban folyamatosan nő a harcokban részt vevő és megsérülő fiatalok száma. Míg a múlt században és a század elején főként kémkedésre, teherhordásra és a felnőtt katonák kiszolgálására használták őket, manapság egyre több fiatal vesz részt közvetlen harcokban. Ráadásul a gyerekkatonák közül sokkal többen sebesülnek vagy halnak meg, mint a felnőttek közül.