Egy nagyváros fentről mért hangjai

Száz évvel ezelőtt jelent meg Sigmund Freud Álomfejtés című munkája, amely új fejezetet nyitott a lélekelemzés történetében. Az évforduló kapcsán az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet alváslaboratóriumába látogattunk, és a szakterület egyik hazai kutatóját, dr. Bódizs Róbertet faggattuk az álom, az álmodás titkairól.- Freud előtt nem létezett tudományos álomkutatás?- Az Álomfejtés valóban korszakalkotónak számít, hiszen olyan nagy mennyiségű álombeszámolót dolgozott fel, amire előtte nem akadt példa. Freud kortársaival szemben komolyan vette az álmodás jelenségét, és azt próbálta megmagyarázni, ami az álomban érthetetlen, ami önmagától nem adódik. Vagyis megpróbált következtetni arra, hogy mi minden „rejtőzik” az álom mögött. Az elmélet másik érdeme, hogy sikeresen illeszti az álmodásról alkotott elméletet a pszichéről alkotott tágabb elméleti keretbe. Ennek köszönhetően az álom a tudattalan vágyak kifejeződéseként is fölfogható. Ez a vonulat egészen az 50-es évekig dominált, és addig nem sok újat tudtak hozzátenni.- Hiányoztak hozzá a műszaki feltételek?- Kétségtelen, hogy ez is közrejátszott, hiszen csak az 50-es években készültek az első egész éjszakás elektroencefalográfiai (EEG) felvételek. Ekkor derült ki az is, hogy az alvás mélysége ingadozik. A fölfedezésre olyan kísérlet során került sor, amikor az alvás közbeni mozgásokat figyelték. A Nathaniel Kleitman vezetése alatt álló kutatócsoport még papírral és ceruzával regisztrálta az adatokat, tehát csak nagyon hosszan tartó munkával derült ki, hogy az alvás során néha szemmozgások jelentkeznek, amelyek általában 90 percenként megismétlődnek. Később az is bebizonyosodott, hogy a szemmozgásokkal egy időben az agyműködés is megváltozik. Ha az alvót ilyenkor fölébresztik, álombeszámolót ad. Ez a megállapítás jelentette az objektív álomkutatás kezdetét.- Az álom misztikumát sokan próbálták megfejteni. A tudomány milyen eszközökkel és milyen mértékben derítette föl e sokáig titokzatosnak tartott területet?- Meglepő, de az álom titkára még mindig nem lehet egyértelmű választ adni. Az elméletek két tendenciát követnek: egyesek szerint az alvás pihenés, s ez nagyon is nyilvánvaló, hiszen ilyenkor a szervezet energiát takarít meg, és a metabolizmus gyorsasága is csökken. Mások azt vallják, hogy alvás közben olyan folyamatok zajlanak az idegrendszerben, amelyek mintegy elrendezik az ébren szerzett tapasztalatokat. Ilyen értelemben az alvás sokkal inkább aktivitás, mint pihenés.- Ugyanúgy kettős természetű az alvás, mint a fény, amely hullámként és anyagként is felfogható?- Ez a fölvetés nagyon érdekes. A legnagyobb hatású összefoglaló tanulmányok arra a megállapításra jutottak, hogy az alvás a pihenésből fejlődött ki, de nem azért, mert még nagyobb fokú pihenésre volt szükség, mint amit a nyugalom és a mozdulatlanság biztosított, hanem mert egy bizonyos „másfajta” agyi aktivitás csakis így következhet be. Valahogy úgy függ össze a kettő, mint a beszélés a lélegzéssel: beszélni csak akkor tudunk, ha lélegzünk, de nem azért beszélünk, hogy ne fulladjunk meg.- Az élővilágban mennyire elterjedt az alvás és az álmodás képessége?- A magasabb rendű élőlényeknél egyetemes jelenségnek számít az alvás. Az emlősök világában egészen biztosan. Még azok a fajok sem nélkülözhetik, amelyek folytonos úszásra kényszerülnek. Egyes delfinfajták például kénytelenek váltott agyféltekével aludni. Még meglepőbb, hogy az alvás álomfázisa tulajdonképpen evolúciós fejlemény. Csak a madarak és az emlősök álmodnak. A hüllők is alszanak, de nekik nincsenek álomfázisaik. Tehát úgy tűnik, az álomfázis az állandó testhőmérséklettel együtt jelent meg az élővilágban.- Mindez azt jelenti, hogy az álmodás a test hőszabályozásával is összefüggésben van?- Valószínűleg igen, ugyanis alvás közben az agy valamelyest lehűl, és az álomfázisok periodikusan fölmelegítik. Jogos a feltételezés, hogy ha nem álmodnánk, az agyunk túlságosan is lehűlne és károsodna, de nem valószínű, hogy ezzel teljesen megmagyarázható az álmodás lényege. Sokkal helytállóbbnak tűnik az a nézet, amely szerint elsősorban azért van rá szükség, mert az evolúció során a mozgás idegi programozása változott meg olyan szinten, hogy szükség van a speciális pihenésfázisra. Ilyenkor ugyanis az izmok teljesen lebénulnak: álmodás közben semmilyen jel nem vezethető el belőlük. A mozgás agyi központjai viszont nagyon is aktívak, és vélhetőleg egyfajta programozási folyamaton mennek át.- Kizárólag az EEG-vel regisztrált mikroáramok képezik a tudományos kutatások alapját? Vegyi összetevők nincsenek?- Az idegrendszer neuromodulációs részének, amely vegyi anyagokat tartalmaz, nagyon sok köze van az álmodás folyamatához, de ez a kérdésre csak anynyiban válasz, hogy mi ugyan megmagyarázhatjuk vegyi anyagokkal is az álmodást, ám ha ugyanezeket a vegyi agyagokat laboratóriumban összekeverjük, az eredményből még nem lesz álom. Ehhez feltétlenül szükséges az a fizikai struktúra is, amely egy magasabb rendű hálózatot alkot.- Az álomfejtés tehát még tudományosan sem lehetséges?- Freud szinte intuitívan következtette ki, hogy bizonyos indulatok, vágyak, érzelmek határozzák meg az álmodás tartalmát. Pontosan ez az, amit a legújabb kutatások igazoltak, mégpedig úgy, hogy a kutatók nem is foglalkoztak Freud elméletével. Azt viszont nem lehet bebizonyítani, hogy azzal a módszerrel, amelyet ő megalkotott, valaha is rátalálunk az álom értelmére. Az álom megfejtése, ha a pszichoanalízis módszereit használjuk, mindig az adott személy megismeréséhez közelít. Igaz, hogy tudományos pontossággal képtelenség rámutatni, melyik álom mint jelent, de minden álom rendelkezik olyan „holdudvarral”, amely személyes utalásokkal van tele. Vegyük azt a klasszikus példát, hogy valaki horgászatról álmodik. Ez természetesen mást jelent a szenvedélyes horgásznak, aki élvezi a tevékenységet, és mást a feleségének, aki unatkozik a horgásztúrán. Óva intenék tehát mindenkit e példa kapcsán is, hogy álomlexikonban próbáljon magyarázatot találni az álmaira. Nagyon kevés olyan szimbólum van, amely mindenki gondolatvilágára egyformán érvényes.- A laboratóriumban éppen egy kísérlet előkészületei folynak. Ennek is köze van az álomkutatáshoz?- Ebben a kísérletben videomonito-rozással egybekötve EEG-vel rögzítjük a kísérleti alany agyhullámait, közben rögzítjük esetleges mozgásait, sőt magát az álombeszámolót is felvesszük úgy, ahogy a beteg elmeséli.- Miért van szükség erre?- A készülék azokat a mikroáramokat méri, amelyekkel az agy idegsejtjei egymás között kommunikálnak. Az EEG összegzi ezeket az áramokat, valahogy úgy, mintha egy nagyváros zaját mérnénk a magasból. A mért eredményekből pedig következtethetünk rá, hogy a városban milyen élet folyik. Egyetlen embert nem lehet nyomon követni, de a város életét igen.- Elképzelhető-e akkora fejlődés, hogy idővel a városon belül akár a háztömböket is meg lehet majd figyelni, sőt azt is, ami egy háztömbön belül történik?- Állatkísérletekben ez részben már meg is valósult. Bizonyos módszerekkel egyetlen idegsejt működését is nyomon lehet követni. Természetesen emberen nem volna etikus agyműtétet végrehajtani tisztán kísérletezés céljából, ám előfordul, hogy bizonyos betegségeknél indokolttá válik a beavatkozás. Például minden olyan esetben elektródákat kénytelenek beültetni az agyba, amikor a betegség kivizsgálása más módon nem lehetséges. Ilyen körülmények között az álom fázisait is regisztrálhatjuk. Ha fölébresztjük a pácienst, és álombeszámolót kérünk tőle, nagyon közel kerülünk ahhoz, hogy az egyes „lakóházak” történéseit is megismerjük. Most éppen ezt tesszük.- A folyamatban lévő kísérlet tehát gyógyászati célokat is szolgál?- Néhány esetben az epilepsziás góc megállapítása érdekében kell elvégezni az ilyen beavatkozást. Ekkor a beteg kivizsgálásával együtt az álom vizsgálata is megvalósulhat. Ezen a klinikán a kettő összekapcsolódik. Ami pedig az álomkutatást illeti, két összetevőre bontható: egyrészt az álom általános sajátosságait vizsgáljuk, amelyek elsősorban formai jegyek (bizarrság, a folytonosság hiánya vagy egyéb különlegességek), másrészt azt, hogy mindez hogyan függ össze a kísérleti alany agyműködésével. Ez esetben az elektródák legfeljebb annyit segítenek, hogy el tudjuk csípni az álmot, s akkor nem felejti el a páciens.- Ez a kísérlet freudi része?- Igen, de mi elsősorban a fizikai komponensekkel foglalkozunk, az álomelemzés ugyanis annyira egyénre szabott, hogy pszichoterápiás kapcsolat kell hozzá. A most kezdődő kísérlet a műtét utáni rehabilitáció részét képezi, mert azt próbáljuk felderíteni, hogy az epilepsziás műtéten átesett embernek módosult-e az álomélete. Az epilepszia egyes formáit ugyanis csak műtéttel lehet gyógyítani. A beavatkozás során eltávolítják a beteg agyának azt a részét, amely az epilepsziás gócnak felelt meg. Mi most dr. Eisler Olgával együttműködve megvizsgáljuk, hogy ezeknek az embereknek – akik egyébként jól vannak – mennyiben módosult az életük attól függően, hogy milyen agyterületük lett megműtve.- Miként hasznosítják az eredményt? Végeznek összehasonlítást?- Igen, az eredményeket egybevetjük a különböző típusú műtéteknél mértekkel, sőt még az álombeszámolókat is, mert elképzelhető, hogy ezek a hullámok, amelyeket bonyolult matematikai módszerekkel alakítunk át számoszlopokká, jeleznek valamit az álom természetéről.- A nem túl távoli jövőben tehát előre meg tudják majd mondani, milyen lesz a műtöttek álomvilága?- Ez egy kicsit merész feltételezés. Annak is örülnék, ha meg tudnánk állapítani, hogy az agy bizonyos területe, amely minket most nagyon érdekel, játszik-e valamilyen szerepet az álomtörténet kialakulásában. Világszerte nagyon komoly vizsgálatok folynak ennek megállapítására, tehát van mire támaszkodnunk, de mi itt most egy rutin-epilepsziaműtét keretein belül mozgunk. A halántéklebeny elülső részét műtik, jobb vagy bal oldalon, s mi most ezt a jobb és bal oldali, elülső halántéklebenyi műtétet hasonlítjuk össze. Ennek a szerepét vizsgáljuk az álmodás mechanizmusában.- Magyarországon máshol is végeznek ilyen kísérleteket?- Nincs tudomásom arról, hogy Magyarországon máshol is folyik álomkutatás. Alváskutatással viszont több intézet foglalkozik, amelyekkel természetesen tartjuk a kapcsolatot. Az álomkutatás viszonylag új terület, s mert nincs közvetlen orvosi haszna, nem foglalkoznak vele, ezért inkább a külföldi tapasztalatokra hagyatkozunk. A technika fejlődése folytán ugyanis olyan módszerek jelentek meg, amelyek működés közben képesek föltérképezni az agy belsejét. Egészen pontosan arról adnak tájékoztatást, hogy álmodás közben miként működnek az agy bizonyos területei. A pozitron emissziós tomográf (PET) például úgy működik, hogy a betegnek intravénásan beadnak egy olyan vegyületet, amelynek semmilyen hatása nincs, azonkívül, hogy ha glukózmolekulával találkozik, két pozitront bocsát ki magából. Ezt a jelzést érzékeli a szóban forgó készülék, mégpedig úgy, hogy megállapítja, honnan jönnek a pozitronok. Ezzel a módszerrel pontosan meg lehet határozni, hogy az agy hol „evett” több glukózt, vagyis hol volt aktívabb. Több vizsgálat produkált eléggé egybehangzó eredményt, s kiderült, hogy az agy érzelmi központjai álmodás közben nagyon aktívak. Ebből az a következtetés is levonható, hogy az álom tartalmáért alapvetően az érzelmek felelősek. Ez pontosan ellentéte az ébrenlétnek, amikor – mint tudjuk – az érzékelés és a gondolkodás a meghatározó. Egy példával élve azt mondhatnánk, hogy ha ébren megtámad bennünket egy kutya, akkor rettegünk, míg álmodás közben, ha rettegünk, akkor megtámad bennünket egy kutya. Ez a fordított üzemmód az álom legfontosabb sajátossága.