In memoriam Vastagh Zoltán

Nagy veszteség érte a magyar tudományos életet. Vastagh Zoltán, a századvég meghatározó pedagógiai gondolkodója, a nagyszerű tanár elhunyt.Vastagh Zoltán 1937-ben született Pécsett, abban a városban, amelyhez élete során minden más helyszínnél jobban kötődött. E városban, a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakán tanári diplomát kapott, és elsősorban ehhez az intézményhez kapcsolódott gazdag szakmai pályafutása, tisztségei, vezetői posztjai. De otthon volt ő Magyarország számos pontján, tanított Debrecenben és Kaposváron, elnökként fogta egybe a Tanárképzők Szövetségét és a Magyar Tudományos Akadémia-PAB pedagógiai bizottságát; számtalan nemzetközi és hazai konferencia és tudományos testület gazdagodott tetteivel, gondolataival.1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen nyerte el pedagógia szakos bölcsészdiplomáját, egy évvel később pedig pszichológiából doktorált a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1975-ben Mikrocsoportok az iskolai osztályokban címmel védte meg kandidátusi értekezését, és ennek a témának a vizsgálata életében mindvégig szívéhez közel álló maradt. Vastagh Zoltán tudta, hogy a nevelés, az igaz emberré formálódás a társas kapcsolatok, az emberi viszonyok szintjén bontakozik ki. Ezért kutatásait mindig gyerekek és tanárok közelében folytatta, a dobszai, a szederkényi és más iskolák miliőjében. Az általa művelt pedagógia alkotó elevenséggel teli valóság, az Ember pedagógiája volt. Vallotta, hogy a nevelés társas viszony, személyiségek összetalálkozása, sokszínű és leheletfinom folyamat, melynek során test, lélek és szellem együttesen alakul, tanár és növendéke együtt formálódik.Vastagh Zoltánt február 4-én helyezik végső nyugalomba Pécsett, a Központi temetőben.