Molotov német gratulációja

Rázsó Gyula történész-szakértő (A finn–szovjet téli háború, január 11.) írása – úgy vélem – tárgyi tévedéseket tartalmaz, szemlélete pedig az előző rendszer történelemszemléletének módosított változata.A Szovjetunió 1939-ben agreszsziót hajtott végre egy európai ország ellen, amiért a Népszövetség decemberben agresszornak bélyegezte (mint korábban Japánt, Olaszországot és Németországot), és kizárta tagjai sorából. A Szovjetunió és Németország 1939–1941 között szövetségi viszonyban állt (bár baráti együttműködésük már jóval korábban megkezdődött); ennek illusztrálásául: 1940-ben Molotov gratulált a német követnek a Franciaország felett aratott fényes győzelmek alkalmából. 1939–1941-ben Németország és a Szovjetunió elfoglalta (Baltikum, Görögország) vagy ellenőrzése alá vonta (Bulgária, Magyarország) egész Kelet-Közép-Európát.Az, hogy Németország szimpátiával figyelte volna a finnek önvédelmi háborúját, kérdéses: egyedül ők – mint a Szovjetunió szövetségese – nem engedték át a Finnország felé haladó hadisegélyeket és az oda tartó önkénteseket (a magyar önkéntesek ezért kényszerültek hatalmas kerülőre Dél-, Nyugat- és Észak-Európán keresztül). Más kérdés, hogy 1940 őszén már német–finn együttműködés következett: a finnek a francia vereség és a tengerszorosok (Dánia) német elfoglalása után egyedül Németországtól várhatták a segítséget elvesztett területeik visszaszerzéséhez.A szovjet veszteségek lényegesen nagyobbak voltak a cikkben megadottnál; ezt már ők is elismerték az utóbbi években (illetve a levéltárak megnyitásával ez kiderült). A téli felszereléssel gyakran el nem látott, az északi hadviseléshez nem szokott, a SZU déli területeiről származó katonákat (nem kevés volt az ilyen) a finnek sokszor egyszerűen lemészárolták.Az angol–francia segítségnyújtásról: 1940. március elején már döntés született a brit–francia expedíciós hadtest nagy-britanniai felállításáról; ennek hatására állította meg Sztálin a már győzelmesen előrenyomuló Vörös Hadsereget. Az összevont haderő nem volt tekintélyes, hanem hatalmas. A németek 1941-ben 3600 páncélossal támadtak Sztálin ellen; a szovjetek 3000-rel a kicsiny Finnország ellen. A finn hátország, a városok rengeteget szenvedtek a teljes fölényben lévő szovjet légierő terrorbombázásaitól.A háború egyébként ugyanúgy kezdődött, mint 1939-ben a Lengyelország elleni német támadás: provokációval. Sztálin parancsot adott arra, hogy a tüzérség saját területet tartson tűz alatt a határ közelében; e finn „agresszióra” adott válaszként indultak meg a szovjet erők Finnország ellen. Ezt is cikkébe foglalhatta volna a szerző, nem csak a szovjetek tárgyalási szándékait. Talán nem lett volna felesleges megemlíteni, hogy a győzelmet, a Mannerheim-vonal áttörését már nem Mereckov vívta ki, hanem a helyére kinevezett Tyimosenko marsall.