Eredménytelen cédulacsere Jaltában

Varga László ügyvéd, író, politikus a XX. század élő krónikása, tevékeny alakítója. Személyes jó viszonyban volt Varga Bélával, Nagy Ferenccel, Kovács Imrével, Barankovics Istvánnal, egyszóval mindazokkal, akik 55 évvel ezelőtt a demokratikus politikai élet kialakításán fáradoztak, majd az emigrációban a magyar ügyet képviselték. A Demokrata Néppárt tagjaként nemcsak az utolsó szabadon választott (1947) Országgyűlés képviselője volt, hanem később New Yorkban is dolgozott a magyar menekült kormány tagjaként. Úgy véli, hogy a jaltai egyezmény kevés lett volna Magyarország szovjet megszállásához, hiszen az nem szentesítette a megszállást. Szerinte a kommunista párt soha nem volt magyar párt. 1990-ben hazatér, és a Kereszténydemokrata Néppárt elnökhelyettese lesz. 1994-től a KDNP, 1997-től a Fidesz parlamenti frakcióban a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség képviselője. 1999. október 28-án felszólal az ENSZ-ben, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának nevében. Nagy sikerű előadásában ezt mondja: „Az ENSZ mindig elítélte a népirtást, foglalkozott is vele, ahogyan sajnos jelenleg is foglalkoznia kell. De soha nem foglalkozott az eszmeirtással, amely első állomása a népirtásnak.” Az Országgyűlés doyenje úgy érzi, még sok a tennivalója a nemzetközi és a magyar politikában.- Ötvenöt éve még harcok folytak Magyarország területén, de már közeledett a háború vége, befejeződött Budapest ostroma, és megkezdődött a lázas politikai tevékenység. Ön az egyik párt tagjaként munkálkodott a demokratikus közélet megteremtéséért.- Megalakult a Demokrata Néppárt 1944-ben, persze előtte is részt vettünk a keresztény reformnemzedék szociális munkájában. Keresztes Sándor és én 1944 decemberében a nyilasok börtönében ültünk, de már 1945 elején megszereztem a Demokrata Néppárt működési engedélyét. Sokszor feltették nekem a kérdést, hogy miben bízunk, mikor itt van a szovjet hadsereg. Bíztunk a békeszerződésben. Abban, hogy az Egyesült Államok megnyerte a háborút, és a nyugati hatalmak olyan békeszerződést kötnek, amelynek értelmében a szovjet csapatok kimennek hazánk területéről, és demokrácia lesz.Fortélyos félelem- Hogyan lehetett ebben bízni, mikor érvényben volt a jaltai egyezmény, amely két részre osztotta a világot?- A jaltai egyezményt nem sokan olvasták el olyan alaposan, mint én. Az 5. fejezete kimondta, hogy minden ország saját maga dönti el a szabad választások után, milyen kormányt akar.- Nem osztották fel az országokat, nem jelölték ki az érdekszférákat?- Semmit nem osztottak el. Egyedül Németországot osztották ketté a nagyhatalmak. A jaltai egyezménnyel az volt a baj, hogy nem tartották be. 1945 tavaszán Budapesten hatalmas plakátok hirdették, hogy minden nép saját maga dönt a sorsáról a háború befejeztével. Roosevelt és Churchill aláíratta Sztálinnal, hogy kivonulnak a szovjet csapatok Kelet-Közép-Európából.- De nem ez történt.- A tragikus az volt, hogy Rooseveltet nem érdekelte Európa. Eden, a volt angol külügyminiszter és miniszterelnök megírja a naplójában, hogy Roosevelt bélyeggyűjtő volt, és annak köszönhetően ismerte a neveket. Sokszor elmondtuk egymás között, hogy ha Truman lett volna az elnök, sok minden másként alakul. Roosevelt már nagyon beteg volt a tárgyalások idején.- Nem sokat köszönhetünk Roose-veltnek.- A háború utáni békeszerződés és demokrácia tekintetében sajnálatosan semmit.- És Churchillre nem lehetett számítani? Ő sem akarta megmenteni Európa keleti felét?- De igen. Emlékezetes az a bizonyos cédulacsere Sztálinnal a tárgyalás idején. Megállapodtak Sztálinnal Európa felosztásában. Eszerint Magyarország 50-50 százalékban lett volna kettéosztva, Románia 90 százaléka került volna a szovjet érdekszférába, 10 százaléka megmaradt volna demokráciának. A németországi megoldáshoz hasonló elgondolás volt. Számunkra ez is jobb lett volna annál, ami történt, de benne volt a nagyhatalmi cinizmus.- Miért nem valósult meg?- Sztálin ráírta a cetlire, hogy elfogadva. Később Churchill megírta az emlékirataiban: elszégyellte magát, hogy így lehet dönteni országok sorsáról, és a cédulacserét semmisnek tekintette. Mindenesetre Jalta előírta a szabad választást.- A nagyhatalmak tehát meghatározták Magyarország elkövetkező 45 évét.- 1945-ben a Független Kisgazdapárt nyerte a választásokat, az 1947-es választáskor a Magyar Kommunista Párt csalással került kedvezőbb helyzetbe, 300 ezer szavazatot meghamisított. Nagy Ferenc, Tildy Zoltán, Varga Béla és Kovács Béla, a kisgazdapárt négy vezetője eleinte abban bízott, hogy a szovjet csapatok kimennek tőlünk. De aztán mind jobban lehetett észlelni, miként erősíti meg hatalmát a belpolitikai életben a Szovjetunió a Magyar Kommunista Párton keresztül. A kommunisták biztosak voltak benne, hogy győznek az 1945. évi törvényhatósági választáson, mivel szövetséget kötöttek a szociáldemokratákkal. Eckhardt Sándor és én kerültünk be képviselőnek a törvényhatóságba kisgazda listán mint demokrata néppártiak. Ötven és fél százalékkal győzött a kisgazdapárt, és emlékszem, másnap bementem a Fővárosi Tiszti Ügyészségre – ott voltam ügyészhelyettes -, ahol egy kommunista volt a főügyész, és halálsápadtan azt mondta, most már tőletek függ, hogy mi fog itt történni. Nem voltak még biztosak benne ők sem 1945 októberében, hogy a Szovjetunió olyan nagymértékben beavatkozik majd a későbbi választásokba. Az Egyesült Államok lényegében tétlenül nézte a szovjetek hatalmának kiterjesztését egész Kelet-Közép-Európára.- Mint szociálisan érzékeny, keresztény felfogású politikus milyennek ítélte meg akkoriban a kommunisták politizálását, az ország feladásának indítékait?- Naivak voltunk, nem tudtuk elképzelni, mit jelent egy olyan párt tagjának lenni, ahol az egyén eltűnik, akarata nem érvényesül, és kizárólag a felsőbb utasításokat hajtja végre, nem számít neki a haza, a nemzet. Az 1970-es évek elején döbbentem rá, amikor találkoztam Vas Zoltánnal az Egyesült Államokban, mit jelent az, ha valaki a kommunista párt vezetőségének tagja. A vacsorán Varga Béla meg Kovács Imre is ott volt, és Vas Zoltán elmondta, hogy a Politikai Bizottságban senkinek sem volt semmiféle önállósága, nem nyilvánulhatott meg az akarata, mindenki félve figyelte, mit kíván Rákosi és Gerő. Rákosi meg figyelte Gerőt, figyelték egymást, nehogy bárki is ellenkezzék a központi vezetőség döntésével. Mi nem tudtuk elképzelni, hogy léteznek ilyen emberek, akiknek semmi más nem fontos, csak a hatalomban való részvétel és Sztálin utasításai.- Moszkvában fogant a Magyar Kommunista Párt.- Igen, Moszkvában, de 1919-ből, a Tanácsköztársaság vérengző kommunista diktátoraitól erednek a gyökerek: Kun Bélától, Szamuely Tibortól. Ez a vonal került be 1945-ben a hatalomba, hiszen Rákosi is Kun Bélá-s volt.A jogvesztésfokozatai- Ha Magyarországon nem létezett volna kommunista párt, más szerveződés vállalja a szovjetek hű kiszolgálását?- Nem, ez elképzelhetetlen. A Szociáldemokrata Párt sem lett volna hajlandó, hiszen olyan vezetői voltak, mint Kéthly Anna, Peyer Károly, Bán Antal. Igaz, akik beléptek a kommunista pártba, mint Szakasits Árpád vagy Marosán György, azok más megítélés alá esnek. Marosán volt annyira korlátolt, hogy megírta a könyvében, miszerint minden szociáldemokrata ülés után elment jelenteni Rajknak. Kéthly Anna bátran viselkedett az Országgyűlésben mint a Ház alelnöke. Emlékszem, 1947-ben több kemény kommunistaellenes kijelentést tettek a képviselők, amelyeket mi megtapsoltunk. Révai József felállt, és odaszólt Kéthlynek: miért nem figyelmezteti ezeket a fasisztákat? Kéthly Anna rendreutasította Révait, ő megint tett egy megjegyzést, Kéthly ismét rendreutasította, mi megtapsoltuk, erre Révai kirohant az ülésteremből. Tehát volt egy demokratikus, nemzeti elkötelezettségű csoportjuk a szociáldemokratáknak, Kéthly Anna vezetése alatt, de a másik, a Szakasits-féle szárny teljesen lefeküdt a kommunistáknak.- Önök tudták, hogy Rajk László kommunista belügyminiszter testvére a Szálasi-kormányban magas tisztséget viselt, magyarán nyilas volt?- Tudtuk. Azt is tudtuk, hogy jöhetett bárki bárhonnan, ha kiszolgálta a kommunistákat, akkor elfogadták.- Mikor vált az ön számára egyértelművé, hogy elveszett Magyarország, megszűnt a demokrácia?- Amikor Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát mentelmi joga ellenére elhurcolták a szovjetek 1947 februárjában, nyilvánvalóvá vált, hogy itt vége van a demokráciának. Ez ellen a kisgazdapárt nem tudott tenni semmit, a párt vezetőit morálisan megsemmisítették. A másik nagy megrázkódtatás az volt, amikor a Magyar Függetlenségi Pártot, amelynek Pfeiffer Zoltán volt az elnöke, 1947-ben egyszerűen kiparancsolták a parlamentből. Moór Gyula, a párt képviselője, a jogfilozófia egyetemi tanára egy jelentős parlamenti beszédében azt mondta: a magyar nemzeti akaratnak egyetlen szabotálója van, s az a Magyar Kommunista Párt. Erre óriási vihar tört ki az ülésteremben, a kommunisták meg akarták verni, én is leszaladtam az elnöki pulpitushoz, hogy megvédjem. Ekkor már a magyarság minden jelentős személyiségét kikezdték. Következett Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás lejáratása, az egyház üldözése.- Mi vezérelte a kommunista pártot?- A moszkvai utasítások, amelyeket szolgaian végrehajtott.- Milyen párt volt tehát?- Nem volt magyar párt. Semmi köze sem volt a magyarsághoz, a szovjetek magyarországi csoportja volt. Aki nem hajtotta végre a parancsot, vagy kicsit megingott, azt félretették. Legyen az Rajk László vagy Szőnyi Tibor.- Az államosítás, a magántulajdon szétverése már megmutatta, milyen irányba halad a baloldali politika.- A nagyvállatok államosításával kezdődött, majd az egyházi iskolák államosításával folytatódott 1948 júniusában. Ebben az időben vált világossá, hogy magyar politika már nem létezik.- Önnek is el kellett menekülnie az országból.- Emigrálnom kellett. Kiadták ellenem a letartóztatási parancsot. Szerencsére egy kis ideig Ries István visszatartotta.- A szociáldemokrata igazságügyi miniszterről van szó.- Arról, akit aztán agyonvertek a kommunisták. Nos, fölmentem hozzá, és megmutatta, hogy azért adták ki a letartóztatási parancsot, mert egy védőbeszédemben azt mertem mondani, hogy az ÁVH-n, a titkosrendőrségen megverik az embereket. Másnap már a Népszava első oldalon hozta, hogy antidemokratikus kijelentéseket teszek. Ries István ekkor még megnyugtatott, hogy ameddig ő itt van, addig nekem semmi bajom nem lesz. S meddig leszel itt? – kérdeztem. Azt nem tudom – válaszolta bizonytalanul.Politizálás Nyugaton- Kalandos körülmények között elhagyta az országot, de Nyugaton is részt vett a magyar emigránsok politikai életében.- 1949-ben megalakult a Magyar Nemzeti Bizottmány, a forradalom után pedig Magyar Bizottság néven lett ismertté, ennek voltam a tagja. A Magyar Nemzeti Bizottmány azzal az indokkal alakulhatott meg a magyar alkotmány szerint, hogy ha a köztársasági elnök nem tudja ellátni hivatalát, akkor az Országgyűlés elnöke veszi át a hivatal irányítását.- Varga Béla is Amerikában élt.- Igen. Tildy Zoltán köztársasági elnököt letartóztatták. Jogilag így Varga Béla lett az emigráns kormány feje, amelyet az amerikaiak jelentős összeggel támogattak. Truman elnök bölcsességére vall, hogy felismerte, kár volt kiszolgáltatni a kelet-európai nemzeteket a szovjet megszállók kénye-kedvének. Támogatta Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Albánia, Bulgária és Románia menekült kormányát. Ezeknek minden tagja fizetést kapott, külügyi hálózatuk kiterjedt Európára, Dél-Amerikára. A magyar menekült kormány tagja volt többek között Nagy Ferenc, Közi-Horváth József, Bakách-Bessenyei, Kállay Miklós, Ba-rankovics István, Fábián Béla és Eck-hardt Tibor. A kormánynak voltak országgyűlési képviselői, közöttük én is.- Hányan voltak?- Több mint százan. Minket még itthon választottak meg képviselőnek.- Milyen határozatokat fogadtak el, és volt-e hatásuk?- Volt hatásuk. Mikor a tudomásunkra jutottak Rákosiék emberi jogokat sértő intézkedései, hallattuk a szavunkat, eljuttattuk észrevételeinket az Egyesült Államok kormányához és az ENSZ-hez. 1951 tavaszán megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezetében a kényszermunkát vizsgáló bizottság. Beadtam egy kérelmet, hogy vizsgálják meg a Magyar-országon működő kényszermunkatáborok helyzetét. Elfogadták. Négy hónapig dolgoztam az anyagon, angolul is megjelent. Eckhardt Tiborral 54 kisebb-nagyobb munkatábort soroltunk fel, köztük volt természetesen Recsk. A bizottsághoz az volt a kérésünk: állapítsa meg, hogy nemcsak az a kényszermunka, amely a munkatáborokban zajlik, hanem a magyar munkás kíméletlen dolgoztatása is az. Az ENSZ bizottsága megállapította, hogy Magyarországon a munkások, a munkavállalók nem hagyhatják el szabad akaratukból a munkahelyüket, s ez kényszermunka. Rá egy évre Rákosiék törölték a törvényt. Tehát el tudtunk érni eredményeket.- Beszéljünk az 1956 utáni Magyar Bizottságról!- Ez az előző menekült kormány jogutóda volt, elnöke szintén Varga Béla. Tagjai között megemlítem Kovács Imrét, Kiss Sándort, Kéthly Annát, Peyer Károlyt, Király Bélát, Nagy Ferencet, Kővágó Józsefet és jómagamat. A Magyar Bizottság 1990 májusáig működött, amikor Varga Béla hazajött, és a magyar parlamentben bejelentette, hogy a Magyar Bizottság feloszlott, mert nincs rá szükség tovább, mivel a magyar nép 1990 tavaszán ismét szabadon választhatott.- Hogyan viselték el a hosszú emigrációt?- Aki csak a magyar politikával foglalkozott, és nem tartotta a kapcsolatot az amerikaiakkal, az elszigetelődött, elárvult. De Varga Béla, aki nemzetközileg is ismert volt, vagy Eckhardt Tibor, aki tanított, félig-meddig beilleszkedett az amerikai társadalomba. Kovács Imre írt, én ügyvéd voltam, Kővágó József dolgozott, Király Béla egyetemi tanár volt, mi nem vesztettük el a kapcsolatot a környezetünkkel.- Az elárvultak közé sorolja Nagy Ferenc volt miniszterelnököt is?- Nem, ő is tartott előadásokat. Pfeiffer Zoltán és Barankovics István szigetelődött el, akik nem találták meg a helyüket. Az volt az elméletem, hogy úgy kell dolgoznom, mint egy amerikainak, és úgy élnem, mint egy magyarnak. 44 éves koromban beíratkoztam az amerikai jogi egyetemre, letettem az ügyvédi vizsgát. Ezzel szabaddá és függetlenné tettem magamat. 34 évig voltam a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének elnöke. Színházat alapítottam, az Európai Rab Nemzetek Közgyűlésének elnöke voltam.- Most az Országgyűlés rangidős képviselője. Mai fejjel másként élte volna le az életét?- Mint minden más ember, én is tele vagyok hibával, gyarlósággal, ambícióval. De közéleti szempontból igyekeztem tiszta maradni. Megpróbáltam úgy képviselni hazámat és népemet a Horthy-korszak alatt, a német megszállás idején, a börtönben, hogy nem kellett megtagadnom elveimet. A kommunizmus nehéz időszakában a parlamentben nem mondtam olyat, amit ma meg kellene bánnom. Pénzt pártmunkáért soha nem fogadtam el, mindig az ügyvédi praxisomból éltem. Azt mondta, hogy rangidős vagyok. A kor nem számít, a kor nem éveket, hanem állapotot jelent. Teljesen felesleges valakitől azt kérdezni, hogy hány éves, mert nem az évek számítanak. A lényeg az, hogy mit t