Az úgynevezett baloldali urak félnek. Félelmükben pedig farkast ordítoznak. A toportyán neve: „szélsőjobb”. Ismerjük jól a mesét, hogyan jár az akol, ha a riasztás többször egymás után tévesnek bizonyul. Az elfásult, beletörődött birkák régen átbucskázva saját ingerküszöbükön, nem veszik majd észre, amikor közéjük lopózik az igazi fenevad. Ha az alaptörténetet feltöltjük némi huszadik századi abszurddal és a világ legnagyobb titkosszolgálatainak működéséről innen-onnan szerzett információinkkal, akkor nyugodtan levonhatjuk a következtetést: a farkasnak áll leginkább érdekében farkast kiáltani. Vagyis kiálttatni. Amikor még nem jön. Azért, hogy mire jön, már senki ne tudjon reálisan ítélni felőle. Ebből pedig két dolog következik. Vagy baloldalról támogatják a szélsőjobb előretörését, vagy egyáltalán nem szélsőjobbról fenyeget a veszély.Mert ezek a baloldali urak faramuci emberek ám. Soha nem azt mondják, amire gondolnak, sőt nagyon sokszor az ellenkezőjét mondják annak, ami van, de ügyelnek arra, hogy megőrizzék a valóság látszatát. Most például arról üvöltenek, hogy a szélsőjobboldal előretörése fenyegeti Európát. De nem mondják meg, mi az a szélsőjobb. Vagyis megnevezik, de amire rámutatnak, az nem az. Azt írja például Bolgár György bizonyos körökben igen rossz hírű, nem jobboldali publicista a Magyar Hírlapban február 12-én, hogy a Fideszhez legközelebb álló napilap több meghatározó szerzője „nyilvánvalóan” inkább szélső-, mint mérsékelt jobbos. De nem nevezi meg, melyik ez a napilap és kik azok a meghatározó szélsők. Sőt ő is elhallgatja, mi az a szélsőjobb. Egyetlen valamirevaló utalása a zsidók kiirtásáról szól, tehát a fasizmusra, a nácikra gondol, amikor szélsőjobbozik. Vagyis lenáciz, lefasisztáz egy egész sereg kollégát. Azt sejtem, nem a Magyar Hírlapnál dolgozókra gondol, önmagát csak nem nácizza le. Szeretném azonban figyelmeztetni, hogy egy jobb kocsmában ezért a kijelentéséért figyelmeztetés nélkül orrba vágnák. Hiszen azok többsége, akiket vádol, ugyanúgy elítéli a karlengető, kopaszra nyírt elmebetegeket, mint az állítólag annyira antifasiszta Bolgár és társai.De nem is ez a lényeg, a hangsúly a „nyilvánvalón” van. Mert ha a Fideszhez közel álló szerzők „nyilvánvalóan” fasiszták, akkor a Fidesz náci párt, a kormány már az új zsidótörvényeken gondolkodik, de legalábbis „kacsingat” azokra, akik majd megszövegezik. Akkor a fenevad már nem is ólálkodik, hanem nyíltan rabol. Ezt Bolgár György „nyilvánvalóan” tudja, látja, érzi, legjobb tudását és tapasztalatait latba vetve kikövetkezteti. Ezért szerintem Bolgár György nyilvánvalóan sürgős orvosi kezelésre szorulna, nem pedig Pulitzer-emlékdíjra, ha nem tudnám, hogy másról beszél, mint amire gondol. De tudom, mert elárulja magát. Azt írja, „elég a komcsik és a liberálisok gyalázása (meg főleg egybemosása), és mindez a tekintélyt parancsoló erőpolitikával párosítva meggyőzően szimpatikus, sőt hiteles mindazoknak, akik nemcsak a MIÉP-ben, hanem (korábban nem kis számban) az MDF-ben, a kereszténydemokratáknál vagy a kisgazdáknál ugyanezt a szöveget mondták és mondják fel maguknak és társaiknak féleleműzőként”. Na, most vagyunk helyben. Bolgár György ugyanis azt gondolja, elég a nem komcsik, nem liberálisok gyalázása, lenácizása, lefasisztázása, és mindez a kormány, a koalíciót alkotó pártok szándékainak kiforgatásával, félremagyarázásával párosítva elég lesz széles tömegek megfélemlítésére. Akitől pedig félünk, arra ugye nem szavazunk.Belül maradva a kiinduló történet szövegkarámában, a megfélemlített bárányok a következő választásokon elzavarhatják a terelőpulikat, mert bennük látják a farkast, és ekkor merészkedik elő a sűrűből a sunyin vigyorgó állat, véres habbal sóváran lelógó nyelve mellett. Gyönyörű kép. Ezt hívom én manipulatív nyelvi fasizmusnak. Másokban rosszízű szövegek szajkózásával félelmet kelteni a leginkább demokráciaellenes cselekedet. Ennél sokkal kevésbé ártalmas, ha valaki „féleleműzőként” lekomcsiz egy liberálist. A legaranyosabb az egészben, hogy felmennek ezek a baloldali urak a Várba, hogy tüntessenek a félelemkeltés, a kirekesztés, a gyűlölködés és egyéb, valóban undorító szokások ellen, miközben más sem történik szövegeléseik közben, mint félelemkeltés, kirekesztés, gyűlölködés. Az összes szónok szélsőjobboldalinak aposztrofálta a MIÉP-et, vagyis a fenti gondolatmenet alapján lefasisztázta anélkül, hogy egyetlen konkrét érv elhangzott volna ennek bizonyítására. Következő lépésként mindenki sejtette, sugallta, hogy „ezekkel” működik együtt a kormány, összekacsint velük, eladja nekik magát a tizenkét szavazatért, „macsós kivagyisággal ugyanazt teszik”, mint ők. Vagyis a Magyar Köztársaság kormánya jelenleg legalábbis „fasisztoid”. „Éljen a béke, nem akarunk félelemben élni, le a gyűlölködőkkel!”Félnek tehát a baloldali urak. Úgy tesznek legalábbis. De sokkal inkább szeretnék, ha a József Attila által megénekelt fortélyos félelem igazgatna újra. Az az ő világuk. Szégyellem magam, mert gyakorló magyartanárként soha nem értettem a „Mondj egy új mesét / Fasiszta kommunizmusét” sorokat az említett költőtől. A farkasüvöltés most megérttette velem.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
