Ki menti meg a mentőket?

Kedden napirend előtti felszólalás tárgya volt a mentőszolgálat helyzete. Kovács Tibor MSZP-s honatya felvetése szerint a mentődolgozók körében végrehajtandó újabb háromszázalékos létszámcsökkentés mentőautók leállításához vezethet. Válaszul Gógl Árpád egészségügyi miniszter közölte: a mentőszolgálatnál nem lesz leépítés, sőt az utóbbi időben létszámemelés és jelentős fejlesztés történt.Elképesztő körülmények között, csaknem éhbérért látják el a mentők a pácienseket nap mint nap. Ameddig egyáltalán el tudják látni őket a szegényes járműpark elöregedett Toyotáival, az alacsony s folyamatos csökkenésre ítélt létszámmal. A fővárosi mentőszolgálat válságban van, s vidéken sem jobb a helyzet: a sokasodó feladatok s a pénztelenség miatt hamarosan maga a betegellátás kerülhet végveszélybe. A gond kormányzati ciklusokon át húzódik, s egyre súlyosabbá válik.- Csak azért imádkozom nap mint nap, hogy ne történjen egyszerre a város két különböző pontján nagyobb baleset, netán a mai divatnak megfelelően robbantás – mondja Andics László, a Budapesti Mentőszervezet vezető főorvosa. – Akkor ugyanis oda kellene összpontosítanunk erőinket, s Isten mentse meg azt, aki épp abban az időpontban kap szívinfarktust.A mentőszolgálat évek óta lehetetlen helyzetben van: mind kevesebb az autók száma, s a meglévők többsége lefutotta a 400 ezer kilométert. Andics László még 137 kocsival vette át a vezetést, kénytelen volt azonban – takarékossági okokból – 115-re, majd 94-re csökkenteni a járművek számát. Lépésén felbátorodva az akkori kormányzat inkább a járművek számának csökkentésével spórolt, semhogy a támogatás mértékét növelte volna az egyre szaporodó feladatoknak megfelelően. Most ott tartunk, hogy a mentőszervezet valamivel több mint 80 járművet működtet – elvben. A gyakorlatban ennél kevesebbet, hiszen nincs kocsivezető, illetve nincs ki ellássa a beteget a helyszínen és szállítás közben.Mindennapinehézségek- Korábban is össze kellett szednünk magunkat, ha nagyobb baleset történt a városban, mivel érthető módon mérlegelnünk kellett, s nem tudtunk azonnal elindulni a város másik pontján várakozó szívinfarktusos nagypapához – sorolja a problémákat a főorvos. – Most azonban még súlyosabb a helyzet. Nincs rá adat, hogy meghalt-e valaki az utóbbi időben azért, mert nem ért ki idejében a mentő jármű- vagy emberhiány miatt. De csak azért nincs adatunk, mert nem vagyunk ott a boncolásnál, nem ismerjük a halál okát. De nincs kizárva, hogy ilyenre is volt, van példa.Az ellátás nehézségeit elsősorban a létszámcsökkentések, illetve a hihetetlenül alacsony bérek okozták. A bruttó 35-40 ezer forint ugyanis nem túl csábító: ha éppen van szabad státus, a munkaügyi központból kiközvetített gépkocsivezető, ápoló meghallgatja, milyen kemény feltételeknek kell megfelelnie, s amikor megtudja, mennyi bért kapna ezért, a főorvos elé tolja a papírt, s mutatja, hol szíveskedjen lepecsételni, hogy itt járt, és nem felelt meg. Ha az orvos vagy az ápoló szabadságra, továbbképzésre megy, esetleg megbetegszik, nem lehet helyettesíteni, mert a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény értelmében csak 15-20 órás túlóra a megengedett. Ha ezt túllépi valaki, a munkaügyi főfelügyelőség 250 ezer forintos bírságot szab ki a mentőszolgálatra.Emberekre viszont nagy szükség van, ezért Andics Lászlónak a katonás fegyelemből kellett engednie. Ennek következtében alaposan felhígult az állomány: olyan emberek is dolgozhatnak mentőápolóként, akiknek a stílusa igen sok kívánnivalót hagy maga után. Érkeznek is a panaszok a betegektől, a vezető pedig azt a munkatársat is inkább adminisztratív eszközzel fegyelmezi, akit korábban elküldött volna a mentőszolgálattól a viselkedése, munkához való hozzáállása miatt. Szerencsére nem ilyenekből áll a derékhad, hanem azokból, akik hivatástudatból a nehéz körülmények ellenére is megmaradnak a mentőszolgálatnál.- Az új mentőállomások létrehozása nagyon szép gondolat, csak az a baj, hogy a megszaporodó munka elvégzéséhez pénzt, paripát, fegyvert nem kap a mentőszolgálat, vagyis átvezénylésekkel kell megoldanunk a feladatot – mondja Andics László. – Ez azt jelenti, hogy onnan, ahol egyébként is minden kevés, át kell vezényelni az új mentőállomásra embert és járművet, áthelyezni felszerelést. Mellesleg hová akarunk új állomásokat létrehozni, amikor Budapesten, ebben a kétmillió (az agglomerációt is hozzászámolva hárommillió) lakost számláló fővárosban sem megoldható a beteghez való kiérkezés, nemhogy 15 perc, de sokszor fél óra alatt sem? Aki a múzeumunkban jár, láthatja, hogy még Ferenc József is ellátogatott hozzánk. Demszky Gábor 10 év alatt egyszer sem tette. Én kilenc minisztert szolgáltam, mindegyiknek vázoltam a gondjainkat, amelyek időközben korántsem javultak. Nemrég Gógl Árpád megkért, írjam le, milyen változtatások szükségesek, hogy a mentőszolgálat problémái enyhüljenek. Erre csak annyit mondtam: ki kell húzni a fiókokat, bennük lesz a leírás. A távozó miniszterek ugyanis valószínűleg nem vitték magukkal a leveleimet.Apróságoknagy kínjaiA központi irányítócsoport helyiségében folyamatosan csöngenek a telefonok, percnyi megállást sem hagyva az embereknek. Az ügyeletes csoportvezető asztalán mágnestábla jelzi, melyik kerületben hány jármű fut, s milyen személyzettel – ápolóval, mentőtiszttel, orvossal. Ez már csak azért sem mindegy, mert a sima betegszállításhoz (például a begipszelt lábú néni hazafuvarozásához a rendelőintézetből) elég az ápolós kocsi, ám egy nagyobb balesethez nélkülözhetetlen a rohamkocsi, orvossal. Korántsem könnyű azonban a hazaszállításra váró betegek dolga: az autók kevés száma miatt sokszor 8-10 órát kell várakozniuk a rendelőben. Andics László ezért néha esetkocsit is beállít betegszállításra, s reménykedik, hogy közben nem történik nagyobb baleset. Ha ugyanis valamelyik peremkerületből elmegy a jármű beteget szállítani, s időközben ott lesz rosszul valaki, akkor a telefonkészülék mellett az imakönyv is szükséges a segítségkéréshez.A gyermekmentőben Micimackó, Malacka és más mesefigurák mosolyognak vigasztalóan a kicsikre. Ők és a plafonon himbálózó plüss kiskacsa azonban hiába is próbálnák magukra vonni a 3-4 hetes csecsemő figyelmét. A kisfiúnak a felső karja tört el, nagy fájdalmai vannak. – Az apja felkapta – zokogja a fiatal édesanya. Az ápoló csóválja a fejét. Elvileg elképzelhető, hogy egy türelmetlen mozdulattól eltörik a kicsi karja, csak nem túl valószínű. – Ezt az esetet még nem jelenti a kórház, mert egyébként úgy néz ki, hogy jól bánnak a gyerekkel, bár nem lehet tudni, minek köszönhető ez a törés. Ha azonban egyértelműen látszik, hogy a gyereket ütötték-verték, durván bántak vele, s ezért szorul orvosi segítségre – mert ilyen is van -, akkor a kórház jelzi a legközelebbi szociális gondozónak, hogy az illető családnál valami nincs rendben. Azt már a szakember dönti el, hazaviheti-e a család a babát a kórházi ápolás befejeztével, vagy csak az intézet mentheti meg a további kínzásoktól – mondja az ápoló.Az apróság egyébként felnőtteket megszégyenítő türelemmel viseli a fájdalmakat: csak akkor sír fel, amikor a gyermekorvos a törött karját vizsgálgatja. Hamarosan elszundikál édesanyja ölében, s a sziréna sem zavarja. A Bethesda Gyermekkórházba kerül. A 203-as számú gyermekmentő személyzete ezután sem pihenhet: amint visszaér a Markó utcai központba, már kapja is a következő címet, mielőtt a sofőr leállíthatná a motort. Egy ájult kisfiúhoz robog. Vele nem akad sok teendő: mire a kocsi kiér a XVIII. kerületi iskolába, a gyermeket már magához térítették tanárai. Rövid vizsgálat s egy türelemmel viselt injekció után irány a Heim Pál Gyermekkórház.Teljes lehet a káoszEz egy átlagos hétköznap. Akik kitartanak a mentőszolgálat mellett, azok bírják a strapát. Más kérdés, hogy az autókat meddig lehet hajtani, s megint más kérdés, mikor orvosolja a kormányzat a mentők betegségeit. Sztrájkról szó sem lehet, az elgázolt ember nem halhat meg azért, mert a mentők számára nem biztosítottak a működésükhöz szükséges alapvető feltételek. Politikai összecsapásra sem szolgálhat ürügyül a mentők problémája: nem ebben a ciklusban kezdődtek a bajok.- A megoldás sürgetése érdekében azonban, ha sztrájk nem is, demonstráció elképzelhető – mondja Andics László. – Amennyiben a mentőszolgálat szüneteltetné a betegek hazaszállítását a kórházakból, rendelőintézetekből, egy nap alatt teljes lenne a zűrzavar az egészségügyi ellátásban: a fekvőbeteg-ellátó intézményekben nem maradna hely az új, sürgős ellátásra szoruló betegeknek, mert az ágyakat lefoglalnák a hazamenni nem tudó betegek, a rendelőintézetek személyzete nem hagyhatná magukra az ottrekedt pácienseket. A magánmentők kétszer akkora költséggel fuvaroznák őket, mint a taxik, noha a betegek zömének ez utóbbira sincs pénze. Márpedig erre rövidesen sor kerülhet, ha belátható időn belül nem kap érdemi segítséget a kormánytól a mentőszolgálat.