Moldvai szentes énekek

Négy falu: Pusztina, Frumósza, Szerbek és Lészped népénekkultúráját mutatja be a Fonó Records legújabb lemeze. A Moldvai szentes énekek című album tizenkét dalát Nyisztor Ilona válogatta és adja is elő.Nyisztor Ilona 1956-ban született Pusztinában. Tízesztendős korától énekel, ám a magyar népzenére csak felnőttként, 1988-ban figyelt fel. Sajátos véletlen, hogy épp Magyarországon hallotta először szülőfalujának Szent István-énekét. Pedig napjainkban még 300 ezren élnek a Kárpátokon túl, Moldvában, s közülük százezren még szépen beszélik a legősibb hangzású magyar nyelvet. További százezren már elfelejtették nagyszüleik beszédét, annak köszönhetően, hogy a moldvaiaknak nincs magyar nyelvű iskolájuk, s még a szentmisén sem anyanyelvükön prédikál a pap. Ugyanakkor a csángó az egyetlen magyar népcsoport, ami örvendetesen gyarapszik.A négy falu – Pusztina, Frumósza, Szerbek és Lészped – az 1764-es madéfalvi veszedelmet követő megtorló intézkedések óta összetart. A települések lakói akkoriban nem menekültek tovább Moldvából Bukovinába, és nem is vegyültek el a moldvai falvak magyarjai közé. Pusztina templomának védőszentje még mindig Szent István, a magyarok első királya.A népénekek egyik csoportja azokat az énekeket mutatja be, melyeket a csángó magyarok a csíksomlyói pünkösdi búcsún tanulhattak el a székely előénekesektől. A lemez negyedik éneke az Ojtoz folyó torkolatánál fekvő hét csángó magyar község gyakorlatában élő népdalvariáns, de eredete a Dunántúl lehetett, ahonnan székelyföldi közvetítéssel kerülhetett Moldvába. Az ötödik tétel az Úrangyala, mely élő gyakorlat Székelyföldön, de Moldvában is sokan ismerik. A dal egyik legértékesebb népénekünk: az ismert imádságnak népi gregorián dallamon éneklése. A Csángóföldi Boldogasszony a hatodik felvétel, alapszövege 1714-15-ben már ismert egy Pannonhalmán őrzött kéziratos énekeskönyvben.Moldvában már nemcsak a szentmisén, hanem a halottvirrasztókon sem szabad magyarul énekelni, ezért a lemez kilencedik énekét, egy virrasztót is csak titokban énekelhetik a pusztinaiak. Hasonlóan nehéz sors jut a nagypénteki éneknek is, mely csak akkor csendülhet fel a csángó magyar hívek ajkán, amikor a pap és a kántor már elment a templomból.