Kína-szindróma

Budapest Józsefvárosi piacán bőséges a kínálat, a pultok olcsó tornacipőktől, flanelingektől, világmárkának álcázott nejlonmelegítőktől roskadoznak. Egy-két dolog, főként a tartózkodási és a munkavállalási engedély ellenben hiánycikknek számít.Lassan éled a belváros. Furcsa időszak ez, a gyári munkások első cigarettaszünetükre készülődnek, a köztisztviselők otthonaikban rendezgetik az aktatáskák tartalmát, így az utcákon kevesen járnak. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Fővárosi Felügyelőségének Kisfaludy utcai épülete előtt viszont serény munka folyik, téglaszínű kombi zsiguli tulajdonosa szortírozza a szállítmányt, amely a húszéves járgányt dugig tölti. Az aluljárókba százforintos ananász érkezett.A közintézmény irodáiban is dologra készülődnek a munkaügyi felügyelők, irány a Józsefvárosi piac. Ma a külföldi munkavállalók ellenőrzése a feladat. Rövid eligazítás, a résztvevők szinte csak az indulás és az akció befejezésének időpontját egyeztetik, hiszen a csapat tapasztalt, a helyszínt is jól ismerik.Persze a Józsefvárosi piac ügyeiben nem csak a munkaügyi felügyelők jártasak. A köztudatban leginkább kínai piac névvel illetett területen időnként a vámkommandó foglal le csempészholmit, máskor mint lehetséges türelmi zóna jelenik meg, vagy a börtönben fogva tartott Tasnádi Péter érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásként említi a sajtó. De csütörtök reggel mindez senkit nem érdekel, az árusok árulnak, a vevők vesznek, mi pedig ellenőrzünk, rendőri segédlettel.A VIII. kerületi rendőrkapitányság emberei a főbejáratnál várakoznak, a kis csoport a kapun díszelgő kínai felirat alatt ácsorog. A kovácsoltvas szöveg jelentését egyébként homály fedi, talán Józsefvárosi piac, esetleg Isten hozott!, de lehet akár vámszabad terület is. Mert amint kialakulnak a párok – két felügyelő, két rendőr -, és belépünk a piac területére, a szabadság sajátos érzése kerít mindannyiunkat hatalmába: mintha Magyarországon vám és határ, illeték és szabály egyáltalán nem is létezne. A jellegtelenül szürke masszává olvadó pavilonok pultjain torna-, műbőr-, magas talpú és makkos cipők garmada, tökéletes harmóniában a semmilyen divatot nem követő felsőruházati termékekkel, igénytelen pólókkal, zöld-fekete, súlyosabb esetben lila-kék kockás ingekkel, sárga tréningruhákkal, dzsekikkel. Uralkodik a műanyag.Egyforma keleti arcok tengerében bukdácsolunk előre, legelől a vásárlónak álcázott két felügyelő, mögöttünk a rendőri kíséret, tiszta lebukás, ám a piac közönsége olyannyira az egyenruhásokra ügyel, hogy a munkaügyisek gond nélkül lecsaphatnak a kiszemelt kereskedőkre.Egyikük – fiatal kínai hölgy -, épp valami lábbeli fölött alkudozik, az üzletet azonban már nem sikerül nyélbe ütnie. Másikuk – szintén fiatal kínai hölgy – egy meghatározhatatlan, de leginkább halvány rózsaszínűre emlékeztető kabátot tukmál, a megállapodás azonban itt is elmarad.Máténé Nagy Adrienn munkaügyi felügyelő felmutatja igazolványát, majd ugyanerre kéri a kínai kofát is. A nő néhány perce még meglepő folyékonysággal beszélte a magyart, de talán az ellenőrzés okozta sokkhatás miatt nyelvtudása egy szempillantás alatt köddévált. A szomszédos standon hasonló a helyzet, Szigli Jánosné is egy viharos gyorsasággal felejtő kereskedővel próbál kommunikálni. De az árusok hamar magukhoz térnek, s az első ijedtség múltán mobiltelefont ragadva értesítik főnökeiket. Legalábbis ezt gondoljuk. A társalgás természetesen kínaiul zajlik, s csak a szituációból sejtjük, hogy a hölgyek nem receptet cserélnek. Leghamarabb a rendőrök unják meg a várakozást – mivel a telefonos tanácskozás csak nem akar végetérni -, s elhangzik a varázsszó: passzport! A mobilok lehanyatlanak.Máténé Nagy Adrienn ügyfele készségesebb kollégájánál. Mindenféle papírt hoz elő a butik mélyéből, még a kék személyit, a huzamosabb időre szóló tartózkodási engedélyt is előszedi. Ténykedésének egyetlen szépséghibája, hogy bármennyire is segítőkész, munkavállalói engedéllyel nem rendelkezik. Időközben a galérián helyt kapott raktárból felbukkan segítőtársa, kék személyi szintén, munkavállalói itt sem. Máris készül a jegyzőkönyv.A szomszédos pavilonban kialakul az állóháború. A külhoni kereskedő elszántan néz maga elé, nyugalmából az sem billenti ki, amikor a rendőr közli vele, hogy előállítják. Patt. Erőszakot senki sem akar alkalmazni, ám a nő kettős fedezékbe vonul, s annyit ismételget: Nem érteni, nem érteni! A konfliktust egy, a magyar nyelvre társainal nagyobb hatékonysággal emlékező kínai férfi megjelenése oldja meg. Ekkor már nincs kiút, a hölgyek, valamint a meggondolatlanul kíváncsiskodó kisegítő pályafutása a VIII. kerületi rendőrkapitányságon folytatódik.Az intézkedés ideje alatt a pavilonsor sajátos átalakuláson megy keresztül. Az ellenőrzés híre természetesen egy percig sem maradhat titokban, főként, hogy a hangosbemondóban megmagyarázhatalan értelmű közlemények hangoznak el.- Megkérjük az árusokat, hogy működési engedélyüket jól látható – a jól láthatót a beszélő görcsös erölködéssel hangsúlyozza – helyre függeszék ki! Aztán: Kőműves brigád munkát vállalna. Majd mindez kínaiul és még egy számunkra ismeretlen nyelven megismételve.A kőműves brigád hirdetésére ugyan senki sem jelentkezik, a piaci átalakulás viszont fokozott ütemben folytatódik. A kereskedők elhagyják szolgálti helyeiket, árusból érdeklődő, tulajdonosból szomszéd, alkalmazottból ügyvezető válik. Öt percbe sem telik, máris gazda nélkül sorakoznak az elárusító bodegák.Szigli Jánosné szerint bevett szokás a cserbenhagyásos árulás. A munkaügyi ellenőrzéshez, s az esetleges szankcionáláshoz tettenérés szükséges, márpedig a nemlétező kofát nem is lehet felelősségre vonni. A hátsó soron is csupán néhány kereskedőt faggatnak a felügyelők, azokat, akik vagy nem figyeltek a piaci rádió műsorára, vagy bódéjuk egyszerűen az ellenőrző útvonal legelejére esett.- Öt-tíz perc egy razzia – foglalják össze keserű tapasztalataikat a munkaügyisek. – Néhány drosztot átnézünk, azután már csak azok maradnak a pult mögött, akik minden szükséges okmánnyal rendelkeznek.Az akció mindenesetre folytatódik, de már csak egyetlen fiatalember bukik el a vizsgálaton. Ő is azt állítja, hogy a főnök, mármint az árukészlet tulajdonosa beteg, s csupán beugrott néhány órára helyettesíteni. A kínai fiú meghökkentően jól beszél magyarul, mint elárulja, Budapesten járt iskolába. Ennél többet viszont nem hajlandó mondani, természetesen mobiltelefonál, majd bejelenti, hogy a tulaj nem tud jönni, mert nincs itthon. Hogy hol van? Természetesen Kínában.A felügyelők megelégelik a szélmalomharcot, s lefújják a razzia első részét. Az akcióterv szerint a második menetben a közeli piaccsarnokot veszik szemügyre, oda talán még nem jutott át az ellenőrzés híre. A csarnok néhány éve még ipari létesítményként üzemelt. Másfél éve viszont arculatváltás történt, s az épületben megjelentek a hatalmas Józsefvárosi piacról kiszorult árusok.Ők a csarnok bejárata előtt ácsorogva figyelik, ahogy a tucatnyi munkaügyi felügyelő, kezében aktatáskával az utca szemközti oldalán amúgy Rejtő Jenősen egy emberként lopakodik. A tökéletes álcázást fokozza, amikor a rendőrautók is leparkolnak a kisebbik kínai piac előtt. Ismét párválasztás – két munkaügyi ellenőr, két rendőr -, majd a megszokott kép: elhagyott pavilonok, nemlétező tulajdonosok, és vásárlóként szemlélődő kínaiak. Tettenérésről itt már szó sem lehet. A rendőröknek sem akad dolga, egyikük igazoltat egy kereskedőgyanús hölgyet, de ő is ártatlan. Még viccelődik is a rend őrével, hát már miből lenne neki egy ilyen szép boltja – próbál üzleti tanácsokat szerezni. Önnön kérdésére kék személyije adja meg a választ, a műanyag borító mögé suvasztva ugyanis százdollárosok lapulnak.- Mennyi? – vizsgálgatja a rendőr a valutaköteget.- Kétezzer, vadzs hárrom – ragadja meg okmányait a nő, s a következő pillanatban már nyomát sem látjuk.Az ellenőrzés elhal, még mielőtt egyáltalán megkezdődne. A munkaügyisek dolgukvégezetlenül távoznak, a rendőrök ellenben kiderítik, hogy a piaccsarnok működési engedély nélkül üzemel. Mint ahogy a piac mellett február elsején szintén működési engedély nélkül nyitott élelmiszer-szupermarket is. De ez már nem tartozik a fővárosi felügyelőség hatáskörébe. Az ellenőrzés elvégeztetett, a lassabb kínai kereskedőkről kiderült, hogy engedély nélkül dolgoznak, ám mindez csak apró, észrevehetetlen csepp a feketegazdaság tengerében.Délutánra jár az idő, mire visszaérünk a Kisfaludy utcába. A gyümölcsös zsiguli eltűnt, gazdája bizonyosan új szállítmányért indult. Egyik alkalmazottja viszont a sarkon serénykedik, fennhangon kínálva a gyanús eredetű árut. Idős asszony lép az alkalmi kikiáltóhoz.A százforintos ananász vevőre talált. A kör bezárult.