Döntés előtt a mellékvonalak

A mai állapotukban gazdaságtalanul üzemeltethető vasúti mellékvonalak fenntartása a magyar vasúti reform egyik legfontosabb, egyben legkritikusabb eleme. Az állam a közelmúltban döntött arról, hogy ezer kilométer hosszú, gyenge forgalmú vonalat sürgősen le kell választani a MÁV-ról, ami annyit jelent, hogy a vasúti szervezeten kívül állóknak kell gondoskodniuk a további üzemeltetésről. A közlekedési miniszter elé a napokban került az 1200 kilométer hosszú mellékvonalról szóló anyag, amelyből ezer kilométer sorsáról születik döntés. Bizonyos azonban, hogy a mellékvonalak kérdésköre túlmutat a miniszté-rium hatáskörén, hiszen mindezt közlekedési, gazdaságpolitikai és szociálpolitikai oldalról is felül kell vizsgálni, mielőtt a végleges határozat születik. Ezek a mellékvonalak ugyanis még a mai rozoga állapotukban is meghatározzák egy-egy ré-giónak, a vidéki lakosság egy részének lehetőségeit, a távol eső falvak jövőjét: egy esetleges vonalmegszüntetést követően körülményessé válik a fiatalok, a diákok vagy az idősek közlekedése, hiszen az érintett területeken az egyéni közlekedés még nem olyan fejlett, hogy kiváltsa a vasutat.Bakó János, a MÁV főosztályvezetője a mellékvonalak jelenlegi helyzetét ismertetve elmondta: néhány vonalon már évek óta szünetel a vonatközlekedés, a most megvizsgált pályák esetében nem a felszámolásról, hanem az üzemeltetés lehetőségeiről döntenek.A MÁV vonalhálózata az elmúlt fél évszázadban, az 1968-as kormánydöntést követően zsugorodott össze jelentős mértékben: ekkor több száz kilométer hosszú vasúti pályát szedtek fel, ami akkor nem oldotta meg a MÁV problémáját. A rendszerváltozást követően 1994 végén döntött úgy a kormány, hogy ezer kilométer vasútvonalat sürgősen fel kell számolni: az európai bankok ugyanis ezt a feltételt szabták ahhoz, hogy a hazai törzshálózat felújítására pénzt adjanak. A probléma kivizsgálása címén 20 regionális egységet hoztak létre. Mindez több-kevesebb sikerrel zajlott, valami azonban bizonyossá vált: a mellékvonalakat jelenlegi állapotukban, az üzemeltetéshez viszonyított magas költségekkel csak komoly ráfizetés mellett lehet fenntartani. A felülvizsgált és döntés előtt álló 1200 kilométer hoszszú vonal mintegy 150 kilométerén nincs már vonatközlekedés. A vasúti felépítmények és a műtárgyak – már ami megmaradt belőlük – parlagon hevernek, a felszámolásra, rekultivációra is pénzt kellene fordítani, méghozzá nem is keveset. Hárommilliárd forintja e célra sem a MÁV-nak, sem pedig az érintett régióknak nincs.Az ezerkétszáz kilométeren belül üzemelnek olyan vasútvonalak, melyeken kizárólag áruforgalmat bonyolítanak, személyforgalom eddig sem volt, vagy már évek óta nincs. Ezeknek a vonalaknak a többsége ipartelepek, illetve bányák között húzódik. Az érintett szakaszoknak rövid távon rendezett a sorsuk: leválnak a kincstári vagyonról, a MÁV saját értékét képviselik, és a kereskedő vasúton belül majdan megalakuló árufuvarozó részvénytársaságban döntenek végleges használatukról.A MÁV mellékvonal-hálózatából 200 kilométer a keskeny nyomtávú vasút, amelyek üzemeltetését önkormányzatokra, gazdasági társaságokra kívánják átruházni.Várhatóan a legnehezebb sorsuk azoknak a vonalaknak lesz, amelyeken döntően személyszállítást bonyolítanak, az áruforgalom pedig elenyésző. A vonalak általános jellemzője, hogy alacsony sebességgel közlekednek rajtuk a szerelvények, ezzel szemben a költségek jelentősek. A karbantartásra, pláne a felújításra nincs az államnak pénze, a MÁV pedig az amortizálódott és költségigényes eszközparkkal és szervezeti felépítéssel rendkívül drágán üzemelteti. Bakó János ezzel kapcsolatban elmondta, hogy minden érintett önkormányzattal külön tárgyalás veszi kezdetét az üzemeltetés átvállalásáról. Az elképzelések szerint egy vonal esetében az üzemeltető határozza meg, hány vonatot, milyen menetrend szerint kíván a későbbiekben közlekedtetni, a fogyasztói árkiegészítést, amit eddig a vasút kapott az eladott jegyek után, a vonalat fenntartónak fizetné meg az állam.Az üzemeltető társaság kiválasztása várhatóan nehézségekbe ütközik, hiszen az érintett önkormányzatok közül néhány már most elutasítja, hogy vasútvonalat kezeljen: nem áll rendelkezésére megfelelő anyagi és humán forrás e feladat elvégzésére, illetőleg a település lakosai vasút nélkül is megoldják közlekedésüket. Elképzelhető az is, hogy nem önkormányzatok, hanem gazdasági társaságok vesznek kezelésbe egy-egy mellékvonalat vagy több vasútvonalból egy zárt hálózatot alakítanak ki, amit egy régió együttesen kezelne.