Greenspan, a királycsináló

Lehetséges, hogy az amerikai gazdaság Fed által remélt „puha landolása” egy kicsit keményre sikeredik. De Alan Greenspan ettől még lehet „királycsináló”.A legfrissebb makroadatok és a tőkepiaci folyamatok tükrében sokan gondolják úgy, hogy az amerikai központi bank (Fed) kamatemelései kicsit túllőttek a célon, és a gazdaság lassulása akár a demokrata Al Gore választási esélyeit is ronthatja. A kamatemeléseket ráadásul sokan eddig is erőltetettnek érezték, miután legutóbbi szenátusi meghallgatásán Alan Greenspan Fed-elnök meglepő összefüggéseket vélt felfedezni a termelékenység és az infláció között.„Olyan, mintha azt mondanánk, hogy a C-vitamin okozza a náthát” – írta a Time megrökönyödött újságírója a Fed-elnök márciusi kijelentéséről. Alan Greenspan ugyanis nemrég azzal indokolta további kamatemeléseit, hogy komoly inflációs veszélyt jelent – a költségcsökkentő, hatékonyságnövelő technológiáknak köszönhető – termelékenységnövekedés. Néhány közgazdász és politikus legalábbis értetlenül állt e megjegyzés előtt. A Time Paul Sarbanes szenátort idézi: „Tudja, azt mondták, növelni kell a termelékenységet. Növeltük a termelékenységet... Az inflációs előrejelzés nagyon jó. És a Fed mégis szűkíti a pénzt, hogy a gazdaságot lelassítsa.”A Greenspan által fenntarthatónak vélt évi 3 százalékos gazdasági növekedési ütemet kétségtelenül meghaladták az elmúlt időszak amerikai adatai: a múlt évben 4,5 százalékkal nőtt az USA gazdasága, az utóbbi fél évben pedig 6 százalékos éves szintű GDP-növekedést regisztráltak. Greenspan szerint a túl gyors gazdasági növekedés növeli a keresletet, ami viszont az inflációt serkenti. Sokak meglepetésére ugyanakkor azt állította, hogy a vállalkozások termelékenységének javulása is inflációs veszélyt hordoz. Elmélete szerint ugyanis a javuló hatékonyság a profitkilátások javulásához és a részvények árának emelkedéséhez vezet, ami a részvénytulajdonosokat (akik a tengerentúlon egyre többen vannak) arra készteti, hogy gazdagságuk biztos tudatában jobban költekezzenek. Ez pedig felnyomja az árakat.Egy gazdasági jelenségnek (például termelékenységnövekedés) számos hatása lehet (például a termékkínálat növekedése vagy a részvényárfolyamok emelkedése). Ha ezek közül a lényegesnek tartott hatásokat kiemeljük és a kevésbé lényegesnek tűnőket elhagyjuk, tulajdonképpen bármilyen eredményre juthatunk okfejtésünkkel (például inflációmérséklő vagy akár -növelő hatás). Ugyanakkor érthető egyes közgazdászok értetlensége, hogy Greenspan a nagy választékból miért nem azokat az okfejtéseket választotta, amelyeket már több tanulmány és felmérés is alátámasztott. Ahogy Edward Yardeni, a Deutsche Bank vezető közgazdásza fogalmazott: „Ha a vagyoni hatás továbbra is növeli a keresletet, miért nem növelheti továbbra is a termelékenységnövekedés a kínálatot?” Greenspan mindenesetre elutasította azokat a kommentárokat, miszerint neki kimondottan a részvényárakkal lenne baja. A múlt héten a kongresszusnak küldött Greenspan-levél szerint a Fed nem lát problémát magában a részvényárfolyam-emelkedésben, inkább a fogyasztói kereslet túlzott növekedésétől tartanak, amit a részvényárak gyors növekedése táplál. Ez viszont elemzők szerint lényegében ugyanazt jelenti.A boommal együtt járó veszélyek mellett ráadásul legalább ilyen káros, ha a jegybank túlságosan rálép a fékre. Egy hete figyelmeztetett David R. Francis, a Christian Science Monitor újságírója, hogy a kamatemelések egyáltalán nem olyan hatástalanok, mint azt csak a tőzsdéket figyelve gondolnánk. A Nasdaq ugyan az ismétlődő kamatemelések ellenére a legutóbbi időkig meredeken emelkedett, a „mélyben” azonban a lassulás jelei kezdtek mutatkozni: két hete hozta nyilvánosságra az amerikai kereskedelmi minisztérium az új fogyasztási adatokat. Ezek szerint egyértelműen csökkentek februárban a tartós fogyasztási cikkek megrendelései. Az ipari termelés növekedése ugyanakkor lassult, és kevesebb új munkahely létesült, mint a korábbi hónapokban. Mindez a gazdaság egyértelmű lassulásának jele – írja Francis. És láss csodát: a Microsoft bírósági ítélete miatt amúgy is nyomott Nasdaqot mintha meglökte volna egy ki tudja, milyen hosszú lejtőn egy újabb hír. A Conference Board gazdasági kilátásokat összegző indexe 0,3 százalékkal esett februárban, némileg meghaladva az elemzők -0,1 százalékos várakozását, ami az elektronikus tőzsdén is lejjebb nyomta az árakat. A Nasdaq kedden is folytatta a csúszást, és teljesen visszaadta azt az emelkedést, amit idén eddig produkált. Lehetséges tehát, hogy a gazdaságnak a Fed (és számos elemző) által remélt „puha landolása” egy kicsit keményre sikeredik.A csökkenés okaként felmerült a Greenspan által is szóvá tett lombardhitelek (ez esetben értékpapír fedezete mellett igénybe vett befektetői hitelek) magas szintje is. A CNN-nek nyilatkozó Clark Yingst, a Prudential Securities piaci elemzője szerint a technológiai részvények gyengélkedése mögött sejthető az is, hogy a fedezetül szolgáló értékpapírok árainak esésekor a brókercégek a fedezet kiegészítésére szólítják fel ügyfeleiket, akik ennek csak úgy tudnak eleget tenni, ha részvényeikből eladnak. Ez pedig további áresést okoz.A lassuló gazdaság és a csökkenő részvényárak az elnökválasztás kimenetelébe is beleszólhatnak. Hasonlít a mai helyzet az 1980-as elnökválasztás körülményeire, amikor a demokrata Jimmy Carter újraválasztását tette lehetetlenné az akkoriban hivatalba lépő új Fed-elnök, Paul Volcker vezetésével végrehajtott drámai kamatemelés. A lépés által előidézett átmeneti recesszió nagyban hozzájárult Reagan győzelméhez. A Fed most újra a királycsináló szerepét kapta, és lehetetlen nem észrevenni a helyzet fonákságát: a Fed kamatpolitikája – rövid távon legalábbis – erősen befolyásolhatja a gazdasági növekedést. Ha pedig újra recessziót tapasztalnak a választók, kevés az esély, hogy 2001-től Al Gore személyében újra demokrata elnöke legyen az USA-nak, a zavartalan vagy erősödő konjunktúra viszont Bush esélyeit rontja. Némi túlzással tehát a Fed eldöntheti, hogy ki lesz a következő elnök. Ráadásul az új elnök fogja kinevezni jövőre a Fed új elnökét is. Persze rosszmájúság lenne feltételezni, hogy emiatt nem kérdőjelezte meg egyik jelölt sem Greenspan újrajelölését.