Vállalkozás a gyógyításra

A jelenlegi egészségfinanszírozás aligha teszi lehetővé, hogy jól működő magánklinikák alakuljanak – véli számos orvos. Azok, akik a boldogulás reményében mégis elszánják magukat: végeláthatatlan kompromisszumokba, esetenként informális alkufolyamatokba kényszerülnek önkormányzatokkal és az egészségbiztosítási pénztárral.Kezdő orvosok szakmai karrierjüket sokáig a kórházakban képzelhették el. Mivel mindenki ott sem juthatott lehetőséghez, a folyamatos szakmai előmenetel csak keveseknek adatott meg – fogalmazott Pesti Imre kardiológus szakorvos, majd hozzátette: érthető, hogy mindenkiből nem lehet főorvos.Azok közül, akik úgy döntenek: elhagyják a kórházakat, van, aki a háziorvoslásban próbál boldogulni, mások a szakellátásban dolgoznak tovább. Ma egyre gyakoribb, hogy az állami egyetemek által magas költségen képzett orvosok a jól fizető gyógyszergyáraknál keresnek „kitörési pontot”, vagy arra tesznek kísérletet, hogy részben pályázati pénzekből, részben pedig saját erőből magánszakrendelőket, klinikákat hozzanak létre.- Amellett, hogy az utóbbi években csökkent a kórházi ágyak száma, finanszírozási válság és túlterheltség alakult ki az egészségügyi intézetekben. Ennek is betudható, hogy a kórházakat az adjunktusi, alorvosi réteg kezdi elhagyni – fogalmazott. Ez a folyamat a kórházak szakmai színvonalát veszélyezteti – vélekedett, majd hozzátette: mindennek pozitív hozadéka is van, jól képzett orvosok jelennek meg a nem kórházi ellátásban.Miután a 90-es években privatizálták a háziorvosi szakrendeléseket, sok orvos a magáénak kezdte érezni a rendelőt, ezért beruházott a korszerűsítésébe is. – Úgy érezhették, hogy kicsit értékesebb praxist hoznak létre. Amíg nem volt az orvos sajátja – ha úgy tetszik -, szakmai igényességére volt bízva, hogy vállalja-e ezeket a „felelőtlen” kiadásokat – mondta a kardiológus.Tehát az eszközök fejlesztése a háziorvosi rendelések színvonalát emelte, ám a jelenlegi rendelkezések nem segítik elő, hogy az orvos megvásárolja az ingatlant, ahol rendel.A praxis sem lehet egyértelműen „piaci jószág”, ugyanis az orvos eladhatja praxisjogát, de a vevőnek még egyezkednie kell az önkormányzattal is. Az esetek többsége azt bizonyítja, hogy az érdekek ritkán találkoznak.Az egészségügy jelenlegi finanszírozása azonban aligha teszi lehetővé a magánrendelések rentábilis üzemeltetését – vélekedett Pesti Imre.- Ezért ha tetszik, ezek az orvosi vállalkozások „kamikazeakciókra” emlékeztetnek. Például az egészségügyi eszközök után nem lehet az áfát visszaigényelni, tehát az áfával is büntetik ezeket a beruházásokat – mondta -, illetve annak ellenére, hogy jogi lehetőség lenne rá, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza a magánrendeléseket, a támogatást megszerezni szinte lehetetlen.- Évek teltek el, és még egyeztető fórumok sem létesültek, amelyek meghozták volna a döntést: milyen intézményeket és hogyan „fogadnak be”. További probléma, hogy az érintett régiókban működő kórházak, szakrendelések ellenérdekeltek abban, hogy magánrendelések alakuljanak OEP-finanszirozásban.A szaktárca 1998-ban meghirdetett egy pályázatot kórházi aktív ellátást kiváltó szakellátások létesítésére, amelyre Pesti Imre kardiológus, a Péterfy-kórházzal egyeztetve, benyújtotta pályázatát a minisztériumhoz: szándéka szerint Gödöllőn szívdiagnosztikai állomást hozott volna létre. Mint megtudtuk: a kórház szakrendelése a 16. kerületet bocsátotta volna – a betegellátás finanszírozásával együtt – a létesülő gödöllői magánellátás rendelkezésére, ezt a tárcának benyújtott pályázatban is rögzítették. A tervekkel a város is egyetértett: Gödöllő szándéknyilatkozatban rögzítette, „átadja” a korábbi, alacsony műszerezettségű szakrendelést Pesti Imrének, ugyanis a támogatás elnyerése után egy olyan felszereltségű intézmény létesülhetett volna, amely jelenleg csak az ajánlott, ám 2005 után a kötelező előírásoknak is megfelel.A sikeres pályázattal a szakorvos 9,8 millió forintot nyert a diagnosztikai állomás létesítésére. Ezután további szóbeli egyeztetések következtek, mint megtudtuk: Gödöllő polgármestere örömmel fogadta a fejleményeket, és biztosította az orvost támogatásáról.A képviselő-testület egyetértésére azért volt szükség, hogy a meglévő szakrendelést – annak műszereivel – véglegesen átadják az új létesítménynek. A város egészségügyi vezetése – annak ellenére, hogy a megújuló, korszerű ellátásba invesztálnia nem kellett volna – a támogatását a magánrendelőtől később mégis megvonta.Pesti Imre, a vállalkozó kardiológus elmondta: ekkor jelentkezett egy megyei kórház, amely szakrendelésének egy részét is átadta volna, csakhogy a szolgáltatás beindulhasson és a finanszírozás részben megoldódjon. A gödöllői szakrendelés jelenlegi igazgatója azonban ezt is megakadályozta – emlékezett vissza Pesti Imre.Mivel a pályázat előírásai kötötték a szakorvost, további – magánerőből végrehajtott – beruházásokra volt szükség: olyan műszereket volt kénytelen vásárolni, amelyekkel a munkát megkezdhette. A rendelés végül tavaly decemberben – a szakhatósági engedélyek megszerzése után – közel hétmillió forintos saját befektetéssel indulhatott el, a minisztériumi támogatással együtt több mint 17 milliót fordított a kardiológus egy korszerű, Gödöllőt és regionális körzetét ellátó szívdiagnosztikai intézet kialakítására.Anyagilag az OEP nem támogatja a intézményt, illetve a magánrendeléseknél megszokott magas vizsgálati díjakat sem vezették még be. Tehát annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás nem finanszírozza a betegellátást, a vizsgálatokért egyelőre nem kell fizetni. Ez minden bizonnyal üzletpolitikai megfontolásokra vezethető vissza.Jelenleg egy orvos és egy asszisztens dolgozik a diagnosztikai intézményben, illetve két orvos tervezi azt, hogy megkezdi munkáját Gödöllőn. Pesti Imre elmondta: az orvosi fizetés a magánszférában többszöröse az állami kórházakban megszokottnak.Bár a vizsgálatok ára is eltér: amíg egy szívultrahang-diagnózis az OEP által finanszírozott kórházakban 3-5000 forintba kerül, addig egy magánklinikán ezért 5-10 ezer forintot kell fizetni. Annyi viszont bizonyos: amíg az egészségbiztosítás a betegellátás finanszírozásával nem járul hozzá a magánklinikák működtetéséhez, a kifizethetetlen tarifákkal dolgozó magánintézmények sokáig nem lesznek alternatívái az eresztékeiben megroppant állami egészségügyi ellátásnak.Smocskó Antal baleseti sebész már 1989-ben elindított egy konzultatív jellegű sebészeti magánrendelőt. Két éve támadt egy ötlete: mivel az egész Csepel-szigeten nincs rehabilitációs központ, ilyet kellene indítani magánerőből. Nagy szükség van a műtét utáni lábadozóra és a mozgásszervi megbetegedések utókezelésére – vallja, ezért vállalkozókat keresett ötletéhez. Rátalált valakire, aki hajlandó első körben 150 millió forintot rááldozni egy magánklinika megépítésére, ám az egész beruházás (felszereléssel együtt, amely legalább kétszázmillióba kerül) meghaladja a hatszázmilliót. A tervek szerint 20-20 ágyas baleseti sebészet és belgyógyászat indul (nagy műtétek elvégzésére is alkalmas berendezésekkel), de foglalkoznának fizioterápiával és nőgyógyászati szakrendeléssel is. A fizető beteg arra is kapna lehetőséget, hogy igény esetén saját orvosával végeztesse el a beavatkozást.Egy magánklinikát – ha az anyagiak megvannak rá – nem sokkal nehezebb beindítani, mint egy vendéglőt – állítja Smocskó Antal és a pénzt adó társa, akik jelenleg helyet keresnek az új intézménynek: arra számítanak, hogy a kiszemelt település kedvezményesen ad hosszú időre bérbe telket az építkezéshez. Cserébe ügyeletet is vállalnának, megkönnyítve a sziget lakóinak életét. Ha még kerül tőkéstárs – vagy sikerül valahonnan pénzt pályázni -, egy éven belül indulna az intézmény, ahol a tervek szerint fél óra alatt tetőtől talpig kivizsgálják a beteget. Azt tudják, hogy a jól kereső rétegből kerülnek ki jövendő kuncsaftjaik, ezért számukra is nyilvánvaló, hogy nem tudják majd átvállalni az állami feladatokat – az sem utolsó szempont azonban, hogy ha elindulnak, kisebb lesz a zsúfoltság a társadalombiztosító által fenntartott intézményekben.