Jelentősebb támogatás jut a vidéki bábszínházaknak

A Magyarországon működő kilenc vidéki bábszínházból nyolc önálló, önkormányzat által megalapított költségvetési intézmény. A helyi önkormányzatokat az önálló bábszínházak után művészeti támogatás illeti meg, a fenntartó önkormányzatok hozzájárulása arányában.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2001-ben 164 millió, 2002-ben 185 millió forint támogatást biztosít a központi költségvetés a nyolc önálló vidéki bábszínház működésének támogatására. A finanszírozás mértékére jellemző, hogy az állami támogatás a bábszínházak költségvetési támogatásának körülbelül hatvan százalékát jelenti. Asbóth Anikóval, a magyarországi Bábszínházak Igazgatóinak Egyesülete elnöknőjével beszélgettünk.

- Az állami támogatás költségvetési rendszere nyilván az önkormányzati szerepvállalás ösztönzésén alapul. Kecskemét város önkormányzata jelentős támogatással segítette a Ciróka Bábszínházat, új otthonának megteremtésében. A debreceni önkormányzat mekkora összeggel járult hozzá az Ön által vezetett Vojtina Bábszínház felújításához?

- Szerencsések vagyunk, hiszen a város vezetése és személy szerint Kósa Lajos polgármester úr már eddig is többször bizonyította, hogy szűkebb pátriánk kulturális élete kiemelten fontos a számára. A város 250 milliós beruházásként indította el az építkezést, melyből 200 millió a központi címzett támogatás, és 50 millió az önkormányzat része, de miután menet közben derült ki, hogy ennyiből nem jöhet létre a huszonegyedik század elvárásáinak megfelelő bábszínház, a városvezetés újabb milliókat „áldozott” e célra.

- Az októberben megnyílt Ciróka Bábszínház az első bábszínházi célokra épült teátrumunk. Bár az Önök színháza „csak” felújított épületben kezdheti meg a munkáját, mégis bizonyos tekintetben ez is egyedülálló az országban.

- Ez az épület egy társasháznak a földszintjén van, eredetileg a Csokonai Színház Kamaraszínháza volt, illetve moziként is működött. Ezt alakították most át bábszínházzá, s büszkén mondhatom, hogy valóban egyedülálló teátrum lesz, hiszen a nézőtere egy hidraulikával megemelhető, tehát egy szintre hozható a színpaddal. A székek nem beépítettek, a hagyományosan értelmezett színpad-nézőtér felálláson változtatni lehet. A régi színházépület eredetileg négyszáz, a mienk most kétszáztizenhat férőhelyes. De e mellett létre tudtunk hozni egy kiállítótermet is. December 19-én lesz a hivatalos színházavató egy felnőtteknek szánt produkcióval, amelyben valamennyi színészünk fellép, 20-án pedig Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona meséjével nyitjuk meg a gyermekek számára az új bábszínházat. December 20-22 között Vojtina-napokat tartunk, amikor is egy háromnapos rendezvénysorozat keretén belül fogadjuk Magyarország bábszínházi társulatait.

- Mindkét bábszínház „újjászületéséhez” szükség volt a kulturális tárca támogatására is. A teátrumok „diplomáciai” sikereiben jelentős szerep jut érdekképviseleteiknek?

- Igen, ezek egyike a magyarországi Bábszínházak Igazgatóinak Egyesülete, mely a bábszínházak -és az ott dolgozók- közös ügyeit hivatott képviselni. Másik érdekképviseletünk a Magyar Színházi Társaságon belül működő Bábművész Testület, mely nem csak a bábszínházakkal foglalkozik, hanem a magánzókkal, a szabadúszókkal is.

- Úgy tudjuk, a Bábművész Testület a művészeti tevékenység és a közalkalmazottiság között feszülő ellentmondás kérdésével is foglalkozott.

- Nagyon alacsonyak a bérek. A közalkalmazottiság és a költségvetési intézményként való működés gúzsba köti a színházakat. A közalkalmazotti törvény nem alkalmazható a művészeti területre. Ez a rendszer és a minimálbér felemelése devalválta a szakmai végzettségeket, ellehetetlenítette a bérviszonyokat, mert ugyanannyiért dolgozik nyolc általánost végzett takarító, mint a diplomás bábszínész. Ez a helyzet arra kényszeríti a bábszínház igazgatóit, hogy előbb-utóbb vállalkozóként alkalmazza a színház dolgozóit.

- Ez azt is jelentheti, hogy a bábszínháznak idővel Kht-vá kell alakulnia? .

- Ez is egy lehetséges út, ami ugyan buktatókkal járhat, de mindenképpen végig kell gondolniuk az önkormányzatoknak és a színházaknak ezt a lehetőséget is.

- A bábművészeknek az anyagi megbecsülésen túl, szükségük van munkájuk erkölcsi elismerésére is. Ön szerint, az állami kitűntetések adományozásakor „helyén van-e” a szakma?

- Nincs a helyén, nagyon kevés a díjazott bábművész. Ezen a helyzeten próbáltunk segíteni azzal, hogy az említett két szakmai érdekképviseleti szerv kezdeményezésére új művészeti díjat alapított a kulturális tárca minisztere. A Blattner Géza-díjat, amelyet a bábművészet területén kiemelkedő munkát végző színész, rendező, dramaturg vagy képzőművész kaphat, először 2002. március 15-én adományoz oda két művésznek a kulturális miniszter.