Kiadják az argentín junta hóhérait?

Az új argentin átmeneti kormány bejelentette arra irányuló készségét, hogy kiszolgáltatja azokat a volt katonákat, akik után más országok igazságszolgáltatása már huzamosabb ideje nyomoz, amiért a katonai diktatúra 1976 és 1983 uralma között kegyetlenül megsértették az emberi jogokat.

A hír hallatán Sophie Tonon francia ügyvédnő közölte, hogy új eljárást kíván indíttatni Alfredo Astiz volt fregattkapitány kiadatása végett. Astizt a katonai junta egyik legvéresebb kezű pribékjének tartják, akinek lelkiismeretét többek között Leonie Duquet és Alice Domont francia szerzetesnők halála is terheli – jelenti a Kathpress katolikus hírügynökség.

Francia bírók e kettős gyilkosság miatt Astizt 1990-ben távollétében már életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Argentína azonban augusztusban arra hivatkozva utasította el a francia kiadatási kérelmet, hogy az úgynevezett területi alapelv szerint csak ott lehet vádat emelni, ahol a bűncselekményt elkövették.

Az új argentin igazságügy-miniszter, Alberto Zuppi azonban most bejelentette, érvényteleníteni fogják az előző kormánynak azt a rendeletét, amellyel megtiltotta a kiadatásokat. Nem sokkal bukása előtt ugyanis a korábbi argentin kormány rendeletileg utasította el az egykori kínvallatók kiadatását külföldi bíróságoknak. Ezt a szégyenletes december 18-ai kormányrendeletet aláírta Fernando de la Rúa köztársasági elnök, Christian Gabriel kabinetfőnök, Jorge Enrique de la Rúa igazságügy-miniszter és Adalberto Rodriquez külügyminiszter. Kiadatási kérelmeket más európai országok is előterjesztettek, így Németország, Spanyolország és Olaszország is.

Emberjogi szervezetek közlése szerint a katonai diktatúra éveiben Argentínában mintegy 30 ezer ember vált gyilkosság áldozatává, vagy tűnt el nyomtalanul. A két francia szerzetesnő a franciaországi Toulouse-ban egy argentin pap által alapított Notre Dame de la Motte rend tagjaként 1949, illetve 1967 óta tevékenykedett Argentínában. Domont, aki eredetileg a szegények gyámolítója volt, 1976-ban azoknak az anyáknak az oldalára állt, akik a Buenos Aires-i Plaza de Mayo téren sorozatos tüntetéseket tartottak azzal a céllal, hogy fényt derítsenek a katonaság által elhurcolt gyermekeik sorsára.

Astiz 1977-ben hamis néven beférkőzött a tiltakozások szervezői közé, az egyik elhurcolt személy fivérének adta ki magát. Besúgása következtében a hatóságoknak sikerült „kommunista felforgatás” vádjával letartóztatni több aktivistát, közöttük a két szerzetesnőt és világi személyek egy csoportját. Az akkor 63 éves Duquet, illetve 40 éves Domont szerzetesnőket szemtanúk szerint elkábították és a tengerbe dobták. Holttestüket a Rio de la Plata közelében egy csatornában találták meg, majd titokban egy külvárosi temetőben elhantolták.

Astiz védtelen nők elhurcolására, megkínzására és meggyilkolására „szakosodott”. Áldozatai közé artozott a 17 éves Dagmar Hagelin svéd leány, akit az argentin pribék fejlövéssel gyilkolt meg. Az olasz hatóságok szerint Astiz meggyilkolt 3 olasz állampolgárt is. Közülük egytől, Susana Pegorarotól elvette fogságban született gyermekét, és egy argentin tiszti családnál helyezte el. 1987-ben Astiz öt hónapot vizsgálati fogságban töltött, az akkor kibocsátott közkegyelmi törvény azonban mentesítette a büntetéstől. 2000 júliusában nemzetközi kiadatási kérelmek hatására újra őrizetbe vették, de augusztusban már szabadlábra is helyezték. Olaszország legutóbb azt remélte, hogy Astizt gyermekrablás miatt bíróság elé állíthatja, mert gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények nem esnek amnesztia hatálya alá. Az argentin igazságszolgáltatás eddig csak „langyosan” reagált e tengerésztiszt elleni hátborzongató vádakra.