Császárok soha ki nem fakuló aranyselymét tudósok hozzák újra divatba

Kétezer éve elveszett, legendás, fényűző aranyszövetet alkottak újra, ráadásul fenntartható módon.

Képünk illusztráció Forrás: Nano Banana Pro

Koreai tudósoknak sikerült újraalkotniuk az ősi tengeri aranyselymet – azt a ritka, csillogó szálat, amelyet a római idők óta nagy becsben tartanak – egy parti vizekben tenyésztett egyszerű kagyló felhasználásával. A különleges esztétikai megjelenés visszaállítása mellett a kutatók azt is felfedezték, hogy a szövet miért nem fakul ki soha:

fényét nem festékanyagok, hanem a fényt megtörő mikroszkopikus struktúrák adják.

Ezt a nemes anyagot, amelyet egykor csak császárok és pápák viseltek, a koreai Pohangi Tudományos és Technológiai Egyetem (POSTECH) kutatói, Hvang Dongszu (Dong Soo Hwang) és Cshö Dzsimin (Jimin Choi) professzorok vezetésével hozták vissza az Advanced Materials és a ScienceDaily tudományos beszámolói szerint.

Miért tűnt el a tengeri selyem?

A tengeri selyem (bisszusz), amelyet „a tenger aranyrostjának” is neveznek, az ókori mediterrán világ legféltettebb textíliái közé tartozott, amelyet kizárólag nagyhatalmú személyek, császárok és pápák viseltek. A ritka anyag a Pinna nobilis (nagy sonkakagyló), a Földközi-tengeren őshonos puhatestű által kiválasztott bisszuszszálakból származik: ezekkel a szálakkal rögzíti magát a sziklákhoz. A csillogó arany fényéért, könnyedségéért és példátlan tartósságáért ünnepelt tengeri szövet „legendás selyemként” vált ismertté. Híres példa erre a manoppellói kendő (Volto Santo di Manoppello), Olaszországban őrzött évszázados ereklye, amelyről úgy tartják, hogy tengeri selyemből szőtték.

A tengeri szennyezés és az ökológiai hanyatlás miatt azonban a Pinna nobilis populációkat súlyos csapás érte, a fajt a kihalás szélére sodorták, így az Európai Unió teljesen betiltotta a kagyló betakarítását.

A POSTECH tudósainak figyelme az Atrina pectinata fajra, a Koreában élelmiszernek tenyésztett fésűs tollkagylóra fordult. A Pinna nobilishez hasonlóan ez a faj is bisszuszfonalakat termel a lehorgonyzásához. A kutatók felfedezték, hogy ezeknek a fonalaknak a szerkezete lényegében egyezik az eredeti tengeri selyemrostok fizikai és kémiai tulajdonságaival.

A tengeri selyem arany ragyogásának titka

Nem álltak meg a szövet reprodukálásánál, azt is azonosították, hogy a tengeri selyem miért őrzi meg évszázadokon át aranyló fényét. A szín nem festékanyagokból származik, hanem strukturális elszíneződésből, amely akkor következik be, amikor a fény kölcsönhatásba lép a nanoméretű struktúráival.

Postech

Irizáló fényét egy gömb alakú fehérjeszerkezet, az úgynevezett „fotonin” hozza létre. Ezek a fehérjék réteges elrendeződést alkotnak, melyek a szappanbuborékokhoz vagy a pillangószárnyakhoz hasonlóan verik vissza a fényt. Mivel a szín a szerkezetből, nem pedig pigmentekből származik, stabil marad, és hihetetlenül hosszú időn keresztül ellenáll a fakulásnak.

Hogyan tarthat ki a szín évezredekig?

A színintenzitás attól függ, hogy a fehérjék hogyan csoportosulnak: minél rendezettebb a szerkezet, annál fényesebb és gazdagabb a megjelenése. A hagyományos szövetekkel ellentétben, ahol a színt kívülről viszik fel, a tengeri selyem színe természetes módon alakul ki, ez magyarázza rendkívüli ellenállását a fakulással szemben.

Tengeri hulladékból fenntartható luxuscikk

A kutatás másik fontos eredménye a korábban hulladékként eldobott kagyló-bisszusz értékes textíliává alakítása. Ez az eljárás csökkenti a tengeri hulladék mennyiségét, miközben megnyitja az utat a fenntartható anyagok előtt, ráadásul mély kulturális és történelmi jelentést is hordoz.

Hvang Dongszu professzor: „Technológiánk lehetővé teszi tartós színek létrehozását színezékek vagy fémek használata nélkül, új lehetőségeket nyitva meg a fenntartható divat és a fejlett anyagok számára.”