Kötelezettségeim miatt ma már csak vasárnapi nagymama vagyok

Nemcsak az ajka, a szeme is mosolyog. A visszaemlékezések során el-elhomályosuló tekintet árulkodik: Mádl Ferencné Dalma asszony, köztársasági elnökünk hitvese hagyománytisztelô, mélyen érzô lélek.

Kedvesen üdvözöl, hálás az érdeklôdésért, és szerényen, türelmesen válaszol. Pedig tudom, ezernyi kötelezettsége mellett nehezen szakított ránk idôt.
Származására kérdezve pécsi tükének vallja magát, ami annyit jelent: olyan mély gyökerei vannak ott, mint a mecseki szôlôtôkének. Két nôvére után késôi gyermekként született a családba, s ez a kényeztetések miatt kellemes állapotnak bizonyult. Rossz káderként nem járhatott egyetemre, így ’57-tôl laborban dolgozott. Bár a munkahelyét olykor megváltoztatta, mindig ugyanazzal a kollégájával ment tovább – Dalma asszony hangja elcsuklik, amikor felidézi munkatársa közelmúltbeli halálát.
– Igaz, ami igaz – vallja be ôszintén –, elérzékenyültem akkor is, mikor a férjem igent mondott a köztársasági elnöki felkérésre. Nem tudtam hirtelen elképzelni, milyen hatással lesz ez az életünkre. Természetesen egyetértek a döntésével, csak sajnálom, hogy le kellett mondania az annyira szeretett tanításról és tudományos munkáról.
– Hogyan változott meg az ön élete a kinevezés óta?
– Férjem korábbi tisztségei miatt a sok elfoglaltság nem szokatlan, inkább az jelent újdonságot, hogy a mindkettônket érintô rendezvények mellett egyre több nekem szóló meghívást kapok. Számtalan felkérés érkezik beteg gyermekekkel, állami gondoskodásban élô fiatalokkal kapcsolatos programokra, ezekre igyekszem idôt találni. Nemrég például a Gazdagréten most épülô templom hideg betonfalai között két órán át hallgattuk a csíksomlyói árva gyermekekbôl alakult Árvácska kórus műsorát. Figyelemmel kísérem a nagycsaládosokat összefogó egyesület munkáját, és rendszeresen járok idôsotthonokba is.
– Milyen hatással van ez az új helyzet a családi életükre?
– Fôképpen a nagymamaszerepem változott. Korábban nyugdíjasként csak fél napot dolgoztam a Műegyetemen, hogy a délutánokat egyetlen fiunknál, az unokáimmal tölthessem. A kinevezéskor abbahagytam a munkát, ám a kötelezettségeim miatt ma már csak vasárnapi nagymama vagyok, sôt sokszor a hétvégeken sem látom Rékát, Jankát és Miklóst. Így viszont felértékelôdnek azok az órák, amelyeket mégis együtt tölthetünk. Igyekszem elérni, hogy legalább a közös vasárnapi ebédek megmaradjanak.
Férjével kétségkívül kevesebb idô jut egymásra, de a negyvenhat évvel ezelôtt egy hat négyzetméteres albérleti szobában indult házasság most is alkalmazkodott a megváltozott helyzethez. Többnyire csak a reggeliknél és a késôi vacsorák során jut számukra idô beszélgetésre. Parlamentbeli találkozónkra sietve Dalma asszony elhalad ugyan férje irodája elôtt, de megértôen nem zavarja társát munkájában.
A gondos feleség az elnöki rezidenciát saját bútoraikkal berendezve igyekezett új otthont teremteni. Bár a ház asszonya szereti a tágas tereket, mégis – saját bevallása szerint – olykor elgondolkodik, melyik útvonalon közelítse meg a konyhát. Ugyanis változatlanul szívesen tálalja fel a saját főztjét, férje kedvenc leveseit és fôzelékeit. Azonban be kellett látnia, elfoglaltságai miatt egyedül nem gyôzi a házi teendôket. Arra mégis szakított ma is idôt, hogy háromnapos utazása elôtt egyeztesse az otthoni menüt segítôjével.
– A Magyar Karitász jószolgálati nagyköveteként Kárpátalján általános iskolákba látogatunk el, a Gólyahír akció keretében – avat be útitervébe Dalma asszony. – A Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának munkatársai indították el a kezdeményezést: az úgynevezett cipôdobozos ajándékozási program keretében itthoni kisiskolások állítottak össze csomagot határon túl élô társaiknak.
Meghatódottan idézi fel a rádióban hallott kárpátaljai gyermekek örömét, akik közül sokuknak ez a meglepetésekkel teli cipôsdoboz jelenti az egyetlen karácsonyi ajándékot.
Elhomályosul a tekintete. Hallgat egy kicsit. Aztán mentegetôzni kezd, amiért elragadták az érzelmei.
– Gyakorta képtelen vagyok úrrá lenni az érzékenységemen, pedig kemény természetem szégyelli „kiadni” magát. Néhány napja a szülôvárosomban jártam az öt évvel ezelôtt újjáalakult nôegylet jubileumi ünnepségén. Huszonöt fiatal nô többek között gyermekek százainak juttat ebédet, és játszótereket hoz rendbe. Nagyon büszke voltam rájuk. Olyannyira, hogy nem tudtam befejezni a beszédem.
Saját sokoldalú karitatív tevékenységérôl viszont nem szívesen beszél. Az embert a tettei minôsítsék, vallja. Az édesanyjától is így tanulta a háborút követô, keserves években. Advent idején mindenféle holmit, élelmiszert gyűjtöttek össze testvéreivel, és 24-én sötétedés után ezeket a szeretetcsomagokat – az egyháztól kapott címeken – letették a szegények ajtaja elé, bekopogtattak, majd elrohantak onnan. Nem volt fontos az adományozó személye – egy kicsit maguk is elhitték, hogy ôk az angyalok...
Dalma asszony gyermekkori, csodás karácsonyokat idéz fel abból az idôbôl, mikor édesapját még nem vitték el a frontra, s nem halt meg szovjet hadifogságban:
– Mindig óriási ezüstfenyôt állítottak a szüleim. Egy teljes hétre lezárták a szobát, amelyben az angyalok szorgoskodtak. Valójában persze édesapám esténként, munka után akkurátusan helyezte el a fán a díszeket, amelyek egy része még az ô gyermekkorából származott. Az ajándékbontás után évente számba vettem őket, és határtalan nyugalommal töltött el, hogy megvan mind. A háború elpusztította ezeket is...
– Tavaly ünnepelte elôször a karácsonyt a köztársasági elnök feleségeként. Mennyire csorbult az ünnepük, és hogyan készülnek az idén?
– Már tavaly is különleges idôbeosztást kellett kitalálni, hogy mindennel idôre elkészüljek. Idén ez még nehezebb. November végétôl sűrűsödtek a meghívások, ehhez most két külföldi államfôi látogatás is társult. A karácsonyi napok azonban mindig megmaradnak a családnak. A fiaméknál leszünk, az unokák miatt ott áll majd a nagy fa is. A gyerekek az utóbbi években hiába keresik a miénket – ilyenkor azzal nyugtatom meg ôket, hogy a Jézuska a nagyszüleik fájának méretét is hozzáadta az övékéhez...
Az idei karácsonyi dekoráció igazi különlegesség lesz: a gondos nagymama a brit nagykövetségen a gyermekotthonok lakóinak kézművesmunkáiból rendezett vásáron csodálatos díszeket kapott és vett. Mellé kerül még az Országos Cigány Információs és Művelôdési Központ ajándék betleheme és asztali dísze.
Dalma asszony a közös családi karácsonyestékrôl is mesél, mikor a gyerekek felolvasnak a Szentírásból, kis műsort adnak elô, majd énekelnek. Vacsorára hagyományosan halat és bejglit esznek, majd következik az ajándékok kibontása. Éjfélkor együtt mennek a misére; talán idén már a két nagyobbik unoka is velük tart.
Családi ünnepük hagyományosan kiegészül a szegények karácsonyával. A szeretetszolgálatok munkatársai mindig örömmel fogadják a felajánlott segítséget, s a köztársasági elnök felesége maga is tapasztalta: mekkora boldogságot jelent az elesetteknek egy szaloncukor vagy egy szelet házi sütemény. Az otthon, a család jelképei a szeretet ünnepén.