Szegény gazdagok!

Új esztendő kezdetén sokan ábrándoznak váratlan főnyereményről, mesés gazdagságról. És arról is, természetesen, hogy mihez kezdenének, ha tömérdek pénzhez jutnának. Elsősorban nekik szánhatta tizenhárom részes sorozatát a Spektrum televízió, a Gazdagokat és híreseket. Persze, mindenki okulhat belőle, mulathat rajta, az is, akit más vágyak fűtenek, nem a meggazdagodásé.

Francia televíziós műhelyekből került ki e tizenháromszor egy óra, s gyártóik nem cáfolták meg a legfőbb nemzeti sajátosságukról, könnyed szellemességükről régóta vallott hiedelmeket. Olyan finom iróniával járták végig kameráikkal, mikrofonjaikkal a világ leggazdagabb embereinek birodalmát, hogy – miközben az „összkép” meglehetősen kiábrándító s nyugtalanító – a részleteken az is jót kacaghat, akit egyébként talán bosszant a hivalkodó s önző gazdagság. Sőt, talán az is lemond mérhetetlen gyarapodási terveiről, aki éppen szilveszter éjszakáján határozta el, hogy pénzes ember lesz. A vagyon kiszolgáltatottjait vonultatja fel ugyanis az esztendő első napjától sugárzott (és sok ismétlésben „tettenérhető”) sorozat, magányos, céltalan, különcségekbe menekülő, elfuserált életeket, amelyeken vagy sajnálkozni lehet vagy nevetni, de semmiképpen nem lehet irigyelni.

Bonnard képek és királyi fegyverek társaságában él Jocelyne (sorozatos plasztikai műtétei miatt hagyta el a férje, a hölgy ábárzatát látva, nem csodálkozhatunk döntésén), és a ruhákon, kutyákon, afrikai mütyürökön kívül nincs semmi érdemlegesebb, ami lekötné figyelmét. Lord Bath négyszázéves kastélyának falait mázolja tele fűrészporral kevert olajfestékkel, azt hírdeti magáról, hogy nagy festő (s lord létére nagy demokrata), azonban már a televíziós ismerkedés első perceiben sejteni lehet, ősdilettáns őurasága az élet minden területén. (Lelke mélyén alighanem sejti ezt Lord Bath is, különben miért bizonygatná oly erősen zsenialitását?) Egyetlen dúsgazdag hölgy, Mouna Ayoub kivételével – úgy tűnik – valamennyi filmre vett gazdag ember mentes a szociális érzékenységtől. Csak önmagukkal foglalatoskodnak, a saját passziójukkal, hírességükkel, további vagyonosodásukkal..., a világ minden gondja s baja kívül marad látókörükön.

Az első epizódok láttán az is feltűnik az embernek, hogy főleg nőket és nőies férfiakat kapott „lencsevégre” a francia forgatócsapat (talán az eszes, a férfias férfiak nem álltak kötélnek?). Általuk aztán még mulatságosabb, tanulságosabb és kiábrándítóbb a Spektrum leckéje. Mulatságos, mert minden képkockából kitetszik, fiatalságot és szépséget milliárdokért sem vásárolhat senki sem. Tanulságos, mert rávilágít a sorozat több részlete is, hogy az emancipáció korában is alulmaradnak az előrelátó férfiakkal szemben a vagyont inkább csak herdálni, s nem gyarapítani képes asszonyok. És kiábrándító, mert azt a szívünk mélyén még a XXI. században is makacsul őrizgetett elgondolást öli meg, hogy az emberiséget az asszonyi jóság gyógyítja ki minden bajából és menti meg egy szebb jövőnek. A Gazdagok és híresek asszonyalakjai azonban azt bizonygatják minden szavukkal, gesztusukkal, hogy á, dehogy.

Szegény gazdagok! – így sóhajtozom keddenként, csütörtökönként, vasárnaponként a Spektrum új sorozata láttán. És más sorozatra várok. Olyanra, amely a szegényekről szól. Hátha tőlük és általuk reményteljesebbnek látszik majd a jövő!