A növekedés titka: egyensúly vagy kultúra?

Két nézőpont csapott össze a Gazdasági Klub vitáján. Kopátsy Sándor képviselte azt a nézetet, amely a kulturális viszonyok és a munkaerő minőségének szerepét hangoztatta a gazdasági fejlődésben, szemben a leginkább a GKI elnöke által képviselt véleménnyel amely az egyensúly fontosságát hangsúlyozza.

A gazdasági növekedés forrásairól, kilátásairól volt szó az MNO Gazdasági Klubjában.

Sebestyén Tibor, a Növekedéskutató Intézet tudományos igazgatója a gazdasági növekedés pozitívumaira hívta fel a figyelmet, és vitába szállt azzal a véleménnyel, miszerint a gazdasági egyensúlynak nem tesz jót a gyors gazdasági bővülés. Megjegyezte: a gazdasági növekedés nyújt fedezetet az oktatás vagy az egészségügy finanszírozására.

A merész növekedési célkitűzések mellett foglalt állást Kopátsy Sándor közgazdász, felhívva a figyelmet arra, hogy a megfelelő gazdaságpolitika kiválasztása kultúrafüggő dolog. A magyar gazdaság Kopátsy meggyőződése szerint nem feltétlenül produkálja a hétszázalékos GDP-növekedést, de ez a cél nagyban segítette a 3,8 százalékos gazdaságbővülés elérését.

Bartha Attila, a Kopint Datorg tudományos főmunkatársa szerint a magyar gazdaság a kilencvenes évek végére kialakult – előnyösnek mondható – gazdasági szerkezettel 3-5 százalékos növekedésre képes, de a bővülés mértéke sok külső körülménytől is függ. Így hatással vannak a magyar gazdaság teljesítményére a világpiaci árak, a nemzetközi kereslet és hosszútávon a munkaerőpiac és a helyi kultúra.

Vértes Andrásnak, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnökének szavaiból kiderült: az elemző nem tartja meglepőnek a jelenlegi gyors gazdasági növekedést. Kifejtette: a rendszerváltás után bekövetkezett zsugorodás után várható volt, hogy gyors növekedéssel áll helyre a gazdaság. A mai magyar gazdaság motorja az export – jelentette ki – ezért a világpiaci dekonjunktúra és a forint reálfelértékelődése egyértelműen negatív hatással van a magyar növekedésre.

Sebestyén Tibor ugyanakkor felhívta a figyelmet a most már jobb magyar termékszerkezet kedvező hatására. A nyugat-európai piacon a magyar termékeknek jobb ára van, mint itthon, ezért vásárlóerőparitáson mérve a termelés értékét, úgy tűnik, a magyar gazdaság 40 százalékkal gyorsabban közelít az EU teljesítményéhez mint azt a hagyományos számítások mutatják.

A munkabér-szint szerepével kapcsolatban vita alakult ki Kopátsy Sándor és Vértes András között. Korábban a GKI elnöke aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a reálbérek igen gyorsan növekednek. Kopátsy Sándor erre reagálva jelentette ki, hogy olcsón csak ott lehet termelni, ahol drága a munkaerő. Mint elmondta, nem lehet arra példát találni a huszadik század második felétől, hogy egy ország gazdasága az olcsó munkaerőre épülve indult volna hosszútávú fejlődésnek. Az, hogy a munkaerő túl drága és ez veszélyt jelent Magyarországon, demagógia – jelentette ki Kopátsy. Magyarországnak sem kell az olcsó munkaerő – tette hozzá -, ezt jól mutatja, hogy az alacsonyan képzett munkaerőből túlkínálat van hazánkban, a jólképzett munkaerőből viszont hiány jelentkezik. Vértes erre elmondta, hogy nem a reálbérnövekedés ténye, hanem az zavarja, hogy a bérek élénk növekedése 2001-ben, nem sokkal a választások előtt, indult meg. Mint megjegyezte, a munkabérek növekedésének a termelékenység növekedését kell követnie.

Az MNO Gazdasági Klub vitáján szó volt az ország számos vidékén tapasztalható munkaerő-hiány problémájáról is. Kopátsy Sándor a probléma egyik okaként az immobilitást, a magyar munkavállalók alacsony lakóhelyváltási hajlandóságát jelölte meg. Ehhez meglátása szerint hozzájárul a lakásárak erőteljes különbsége is. A mobil munkaerő példájaként említette az Egyesült Államokat, ahol nemcsak Magyarországhoz, hanem az EU-hoz képest is jóval rugalmasabb a munkaerőpiac. Ezért Kopátsy szerint a munkaerő mobilitásán kellene javítani.

A tőkebefektetésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy a befektetőket vonzza a jólképzett munkaerő. Bartha Attila (Kopint Datorg) ehhez hozzátette, hogy az infrastruktúra legalább ilyen fontos. Példának hozta fel Bács-Kiskun megyét, ahol az autópályával elérhető területek jóval gyorsabban fejlődnek, mint a megye többi része. Másik példaként a Dél-Dunántúlt hozta, ahol hiába van képzett munkaerő, az infrastruktúra fejletlensége miatt lassú a fejlődés.

Kulcsár Péter a Magyar Gazdaságelemző Intézet igazgatója megjegyezte, hogy Magyarország ma már nem csak importálja, hanem exportálja is a tőkét. Kopátsy szerint ez természetes folyamat, és inkább az az abnormális, hogy tíz évig csak jött a külföldi tőke. Túl kellene lépni azon a smucigságon – fogalmazott -, hogy miközben várják a külföldi tőkét, a magyar gazdasági szereplők nem igazán aktívak a külföldi befektetésekben. Vértes szerint viszont a tőkeimportnak továbbra is meg kell haladnia a tőkeexportot, ezért ahhoz, hogy a magyar vállalatok nagyobb mértékű tőkeexportba kezdjenek, először a tőkebehozatal mértékét kell tovább növelni.

A vita során többször szóba került a munkanélküliség és foglakoztatottak számának alakulása. Elhangzott, hogy a magyar gazdaságpolitika egyértelmű sikereként értékelhető a (kilencvenes
évek eleje óta) magas munkanélküliség lassú visszaszorítása, de máig nagy a gazdaságilag inaktív népesség. Megállapították, hogy a foglalkoztatottság növelésében fontos szerep hárul a szolgáltatásokra, például a turizmusra, amelynek fejlesztése a Széchenyi Tervben is kiemelt helyet kapott. Az elemzők megegyeztek abban, hogy százezrekre tehető azoknak a kényszervállalkozóknak a száma, akik megfelelő munkaalkalom esetén várhatóan visszatérnek a munkavállalói státuszba.