\'\'Ezek az ÁVO-ban szocializálódtak\'\'

„A csőcselék fütyült” Mécs Imre újra aktuálissá lett mondatával nyitotta meg a műsort Lovas István. Bayer erre reagálva feltette a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy épp a János Pál-idézet közben tört ki a füttykoncert. Vajon mi bosszantotta fel az egybegyűlteket? Demszky beszédét, és az egész ünnepséget kommentálva a műsor szereplői kijelentették, az egész ünnepet elcsúfította az erőszakosan bevitt aktuálpolitikai jelleg.

Lovas István hiányolta, hogy a Hit Gyülekezetének jelenlétének említéséről a kereskedelmi sajtóban furcsa módon megfeledkeztek. Másik szépséghibája volt, a megemlékezésnek, hogy nem tettek tiszteletet az előtt a Koszorús Ferenc előtt, aki Horthy parancsára számos zsidót mentett meg a nácik elől.

Az, hogy egyesek minden eszközt felhasználnak a kampányban, olyannyira, hogy akár BBC hírek meghamisítására is képesek, Bencsik és Lovas ismét be is bizonyította. A Dávid Ibolya csőbe húzása kapcsán, a Népszava „szlovák házaspár”-ján keresztül ismét arra mutat, hogy bizonyos újságírok a szemérmetlen hazugságtól kezdve az apró csúsztatásig bármire képesek.

Járai Judit megkockáztatta a gondolatot, hogy nemcsak a mai sajtó, hanem a mai politika is ugyanolyan szemérmetlen árulásra képes, mint például Kovács László aki szembe köpte a történelmet Horn karhatalmista múltjával kapcsolatban, vagy a Gál J. Zoltán az ellopott kampánytervvel, ahol az ellenzék a kormány bűnöségét sugallta.

Bayer megemlítette Horn botrányos újpesti szereplését, (melyről még bővebben lesz szó az MNO-n.)

Az ellenzéki kampány gondosan megterevezett részeként értékelték az újságírók Bolgár György távozását a Magyar Rádiótól. Lovasék elmondták, hogy a műsorvezető, akinek ezen kívül még 4-5 állása van és nem kis végkielégítéssel távozik a Rádiótól, egyrészt közös megegyezéssel vált meg munkadójától, másrészt amúgy rövid időn belül a kampány miatt be kellett volna fejeznie a műsort.

Az újságírók rámutattak az 1994-es balliberális kampánnyal való kísérteties hasonlóságra, illetve annak erőszakosabb formában való megismétlésére.

A karácsonyi gazdasági adatok kapcsán, rövid kitérő következett a pozitív hírek világába. Bencsik András a HVG gazdasági cikkét elemezve arra jutott, hogy az ellenzék már akor is gondban lesz, ha már saját cikkeit olvassa, hiszen abból már letagadhatatlanul kiderül hogy a gazdaság fejlődésnek indult.

A műsor ezután ismért komor hangszínt ütött meg. A Terror Házának Bayer általi bemutatása következett. Bayer szembeállította a zsidó tradíciót a magyar közélet képviselőinek cinikus, történelemhamisító megnyilvánulásaival. A zsidóknál ugyanis alaptörvény a „nem felejtünk, tovább kell adnunk a múltat az utánunk következőknek”. Járai ezzel kapcsolatban éles megjegyzést tett arról, hogy a mai sajtósok jó része az ÁVO légkörében szocializálódott, tehát igazán sokkal többet nem is várhatunk tőlük. Bencsik ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy roppant veszélyes módon terjed azután a Kádár utáni téves nosztalgia, aki azt a gyilkos gépezetet működtette.

Járai Judit ezek után csángóföldi borzalmas tapasztalatait öntötte szavakba, és felvázolta, hogy a helyzet igazi targikuma hogy tizenkét év alatt az ottani magyarok helyzete szemernyit sem javult. Egyetlen reménysugárat az ottaniaknak a státustörvény nyújthatja, amely azonban az ellenzéki média tevékenysége folytán hatalmas összevisszaságot okozott a magyarországi fejekben.

A balliberális sajtó ebbéli tevékenységét kívánta érzékeltetni a Bayer által felhozott példa is, melyben a Beszélő, két évvel ezelőtti Haidert elítélő cikkeit állította szembe a státuströvényt kommentáló mai sajtóval. Kiderült ugyanis, hogy a sajtó képviselői ugyanazt az érvrendszert használták, csak éppen hol saját igazuk megindoklására, hol pedig az ellenség érveiként.

A műsor utolsó percében Bencsik András tárta a nyilvánosság elé a fenyegetés körülményeit. (Erről szintén bővebben az MNO hasábjain.)