A házhoz járó nővérkék szinte már családtagnak számítanak

A családias környezet nagyobb esélyt ad a gyógyulásra. A műtétek, balesetek után lábadozók vagy a gyógyíthatatlan kórban szenvedôk ellátásához azonban szakszerű segítség kell. Ezért alakultak a betegek otthoni szakápolására hivatott szolgálatok.

Palágyi Edit
2002. 02. 21. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Zsuzsa türelmesen várakozik a megállóban, majd buszra száll, s a jármű komótosan felkanyarodik vele az egri Hajdú-hegyre. Lefelé majd gyalog jön, úgy gyorsabb. Az ápolónô, Kosteleczki Zsuzsa napjai évek óta hasonlóan telnek: járja a várost, egyik betegtôl a másikig siet. Mégsem cserélné el ezt a munkahelyet egy nyugalmasabb kórházival. Itt ugyan csak magára számíthat, ám gondosságát, szakmai igényességét meghálálják az emberek.
Margit néni épp alszik – tudjuk meg, ahogy megérkezünk a tágas családi házba. A hetvenöt éves asszonyt, akit hét éve köt ágyhoz a betegség, a szintén özvegyen maradt keresztlánya látja el, ô a legközelebbi hozzátartozója. Margit néni valamikor a messzi Amerikában élt. Ma már a szobát sem tudja elhagyni. Fél oldalára megbénult, s nemrégiben a néhány hetes kórházi kezelés alatt csúnya felfekvésekre tett szert. – Hat évig ápoltuk itthon, és sohasem voltak ilyen sebei. Ahogy bekerült a kórházba, néhány nap múlva megjelent az elsô – mondja a beteg keresztlánya, Ferenczi Károlyné. Ô maga is nyugdíjas, de szakszerű segítség nélkül nemigen vállalhatná rokona gondozását.
Zsuzsa közben villámgyorsan teszi a dolgát, kötöz, tisztába rak. Gyógyszeres kötést simít a sebekre, s mutatja, milyen szépen gyógyulnak. Közben arra is van ideje, hogy beszélgessen a páciensével. Margit néni sokkal nyugodtabb, ha tudja, mindennap ugyanaz az ápolónô kopog be hozzá. Ha nem is szavakkal, de tekintetével közli: biztonságban érzi magát, érzi, hogy jó kezekben van.
– Takarékosabb és számos esetben humánusabb a betegeket otthonukban ápolni, mint kórházba utalni ôket – mondja Vincze Pap Jánosné, a Heves megye 39 települését ellátó egri szolgálat vezetôje. Hat éve látják el ezt a feladatot csaknem negyven, zömében mellékállású munkatárssal. Akad köztük diplomás ápoló, felnôttek és gyermekek ellátására kiképzett szakápoló és gyógytornász is. Nemcsak szaktudással, de megfelelô gyógyászati segédeszközökkel is rendelkeznek ahhoz, hogy a páciensek állapotát, közérzetét javíthassák. Tevékenységüket – ahogy az országban máshol is – az egészségbiztosítás finanszírozza.
Az egri nővérkék a megyeszékhelyen kívül Heves városában, valamint Füzesabonyban és környékén is munkálkodnak. Gyakran nehéz sorban élő családok tagjait ápolják, akiknek módjuk sincs rá, hogy megvásárolják a borsos árú gyógyászati eszközöket, így ezeket a beteg felépüléséig kölcsönadják nekik. A szolgálat indulásakor egy uniós pályázat nyújtott számukra segítséget, később pedig egy modellkísérletben vehettek részt, amely összehangolta a rászorulók szociális és egészségügyi ellátásának formáit.
Milyen segítséget nyújtanak az otthonokba látogató ápolónôk? Elsôsorban olyan tennivalókat látnak el, amelyekhez egészségügyi képzettség szükséges. Megszokott tevékenységeik közé tartozik a mesterséges táplálás, a katétergondozás, a műtéti sebek és felfekvések ellátása. A nôvérkék a betegnek otthonában adhatnak folyadékpótló infúziót. Gyorsíthatja a talpra állást, ha idejében elkezdik a balesetek, sérülések utáni rehabilitációt, újra beszélni, mozogni tanítják a pácienst. A szakemberek megmutatják a lábadozóknak, hogyan használják a számukra szükséges eszközöket, a járókeretet vagy a kerekes kocsit. Segítenek az ápolónôk abban is, hogy a hozzátartozók – amikor már nincs más megoldás – elfogadják az elfogadhatatlant, és méltó módon engedjék el haldokló csalágtagjukat.
A házi ápolási szolgáltatást térítésmentesen, orvosi beutalóval vehetik igénybe a rászorulók. Leggyakrabban a háziorvos dönti el, hogy nem küldi kórházba, hanem a szolgálatra bízza az önellátásra képtelen vagy szakszerű segítséget igénylô ápoltakat. A betegeket általában hetente háromszor keresik fel a nôvérkék, de mindig akadnak olyanok, akikhez naponta elmennek, s a végén már maguk is szinte családtagnak számítanak. A szolgálat így többet adhat, mint pusztán egészségügyi ellátást: személyes kötôdést és lelki támaszt is nyújt a betegnek és az aggódó hozzátartozóknak.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.