Deregán írásjelei

Az írói önjellemzések nem mindig megbízhatók. Egy-egy lényegi vonás hiánya vagy túlzott hangsúlyozása már komoly eltérést eredményezhet a portré és eredetije között. Szélsôséges esetben az önvédelmi reflex még a műfaj megtagadására is rákényszerítheti az alkotót.

Aligha véletlen tehát, ha Deregán Gábor egyik írásában ilyen mondatra bukkanunk: „Az íróság, a költôség nekem álom volt csupán.” Mindebbôl gyanítható, hogy könyvének címe – Írásjelek elsôdlegesen nem a többműfajúságra utal, hanem a hangsúlyozott kívülállás pozíciójára. Fölösleges óvatosság, Deregán Gábor „írásjelei” profi írások. Az elegáns, könnyed stílus az olvasót észrevétlenül készteti lélektani elmélyedésekre, rádöbbentvén arra, hogy igazi életét milyen mélyrétegekben éli meg. Hibátlan szerkezetű, feszes novellái lényegében ezt illusztrálják különbözô alapesetekre vonatkoztatva. Ahogyan például a gyermekkori magányról, kiszolgáltatottságról s az abból következô önfeladásról ír, a történet eredeti közegébôl kiemelkedve, már az egész életre vonatkoztatható érvénnyel hat. Másik elbeszélésében a fordított metafizika jellegzetes esetét adja egy kollégiumi történetbe ágyazva. Zita, akirôl a kollégisták látatlanban, csupán hallomás alapján ábrándozgatnak, fokozatosan válik mitikus alakká, s amikor kiderül, hogy létezô személyrôl van szó, oda a varázslat.
A szikár stílus, ami Deregán Gábor novelláit feszessé teszi, a tanulmányok és interjúk esetében is hatásos, s a műfajok közötti átfedéseket is jelzi: szinte valamennyi írása novellisztikus elemekre épül. Ezek a műfaji ötvözôdések képezik azt a hangulati egységet, ami Deregán Gábor (köz)írói arculatának legjellegzetesebb tulajdonsága. Múltba forduló alkat, adatait kronológiai rendbe rakja, de sohasem gépies; minden témájában tömör, élményszerű ismertetést ad, személyes élményeibe pedig az intimitás szintjéig vonja be az olvasót. Kedvenc területe a művelôdéstörténet, amelynek minden területén otthonosan mozog. Egyaránt érvényes ez, ha a torinói lepel kutatástörténetét ismerteti, ha a magyar nyelvterület Mária-kegyhelyeirôl ír, ha a Sztálin-szobor létesítése körüli események hátterét vizsgálja, vagy ha (igazi meglepetésként) közli az 56-os Nagy Imre-beszéd gyorsírással rögzített, eredeti, hiteles szövegét, ami negyvenkét év múltán jutott a birtokába. Az Írásjelek ilyenképpen hiteles bizonyítékai annak, hogy az írásművészetben az idôérzékeltetés mellôzhetetlen feltétel.
(Onestúdió, 2001.)