– Magyarországon ma nincs cenzúra, ellenben nincs sajtószabadság sem a szónak abban az értelmében, ahogy szerintem ezt a szót egyedül értelmezni szabad. A sajtó szabadsága ugyanis nem az újságírók, különösen nem a magukat újságíróknak nevezô szellemi terroristák szabadsága arra, hogy bárkirôl bármit büntetlenül megírhassanak, függetlenül mondataik igazságtartalmától. Nem annak szabadsága, hogy egyesek különféle manipulációs technikákkal félrevezessék az embereket, eltakarják a valódi világot a szemünk elôl. Éppen fordítva: a sajtószabadság a polgárok – az újságolvasók, a tévénézôk és a rádióhallgatók – szabadsága arra, hogy megismerhessék a való világnak azt a részét, amelyet a saját szemükkel és saját fülükkel nem tudnak érzékelni. Cenzúra híján nem ártana, ha az újságírók képesek lennének kialakítani saját szakmájuk erkölcsi kódexét, melyet akár – jó értelemben felfogott – öncenzúraként is alkalmazhatnának munkájuk során. Amíg ez nem alakul ki, illetve azokkal szemben, akik azt hiszik, hogy az újságírásban mindent szabad, igencsak megerôsítésre szorul a személyiségi jogvédelem garanciarendszere. Vagyis jelentôs kártérítés megfizetésével kellene szembenéznie annak, aki embereket – akár politikusokat, akár másokat – rágalmaz nagy nyilvánosság elôtt.
– „Évenkénti országgyűlést Pesten”?
– Az elmúlt négy esztendôben folyamatos vita dúlt az ellenzék és a kormánypártok között arról, hogy vajon elegendô-e a háromhetes ülésezési rend. A baloldal azt állítja, hogy ez már önmagában is a parlamentarizmus csorbulását jelenti. Mindenesetre jó néhány európai országban találhatunk arra példát, hogy az ésszerűbb munkaszervezés okán ritkábban ülésezik a parlament. Ez a működési mód nálunk is bevált. A törvényhozás, a bizottsági munka fennakadás nélkül folyt, annak ellenére, hogy az MSZP és az SZDSZ rendszeres kivonulásaival, a szavazások bojkottálásával próbálta azt ellehetetleníteni. A képviselôk jóval többet tudtak választókerületükben tartózkodva a polgárok ügyeivel foglalkozni.
– „Törvény elôtti egyenlôség polgári és vallási tekintetben”?
– Megítélésem szerint nem valósult meg mind a mai napig. Még ennek a kormánynak is nagyon sok teendôje maradt abban a vonatkozásban, hogy a magukat vallásosnak tekintôk egyenrangú polgárai legyenek az országnak. Gondoljunk csak az oktatási rendszer hiányosságaira! Vajon megada-
tik-e minden szülônek a lehetôség, hogy a saját gyerekeit a számára megfelelô vallásos világnézetre nevelhesse, neveltethesse? A Fidesz programja e tekintetben arról szól, hogy a tantervbe illesztése által kell megoldani a hittanoktatás egyenjogúsításának kérdését. A törvény elôtti egyéb egyenlôség nagyrészt ugyan érvényesül Magyarországon, de mivel a törvényalkalmazók is emberek, mindig voltak és valószínűleg lesznek is olyan ügyek, amelyek lezárása nem elégíti ki mindannyiunk igazságérzetét. Mégis: Magyarország ma működô jogállam, s noha még sokat kell tennünk a tökéletesítése érdekében, a törvény elôtti egyenlôség már nem álom, nem forradalmi célkitűzés.
– „Nemzeti ôrsereg”?
– Éppen a Fidesz programja tartalmazza azt, hogyan lehet átalakítani a magyar honvédséget hivatásos állományú, nem sorozott hadsereggé, hogy közben fenntartjuk annak a lehetôségét is, hogy egy nem várt konfliktusos helyzetben nagyobb létszámú fegyveres erô is mozgósíthatóvá váljék. Ez minden fizikailag alkalmas férfiember minimális kiképzésén és az önkéntesség alapján szervezôdô, a katasztrófa-elhárításban is bevethetô nemzetôrség fölállításán alapul.
– „Közös teherviselés”?
– Ez a követelés valószínűleg, míg világ a világ, megoldatlan marad. Igazságos adórendszer ugyanis nem létezik, legalábbis olyan, amit az adózók is igazságosnak tekinthetnek. A magyar adórendszer sem az. Mennél nagyobbak az adóterhek, annál igazságtalanabbnak érezzük azokat – így a vállalkozók és a bérbôl élôk terheinek csökkentésével lehet az adórendszert „igazságosabbá” tenni. Az adók és járulékok csökkentésével 2006-ig 1500 milliárd forinttal szeretnénk tovább pezsdíteni a magyar gazdaságot, hogy közben a magyar polgárok átlagos keresete megkétszerezôdjék.
– „Úrbéri viszonyok megszüntetése”?
– Erre szerencsére már nem kell erôket mozgósítani, bár vannak modern úrbéri viszonyok is. Én azt is annak tekintem, ha a téeszelitbôl kinôtt modern nagybirtokosok a gazdasági erejüknél fogva egész közösségeket tartanak hatalmukban azáltal, hogy ôk adják az egyetlen munkalehetôséget a környezetükben. Amikor a nagybirtokrendszer fölszámolásáról és a családi gazdaságok kialakításáról beszélünk, arra keresünk megoldást, hogyan lehet a vidék viszonyait kiegyensúlyozottabbá, demokratikusabbá tenni. Hogyan lehet azt elérni, hogy gazdaságilag is racionális méretű birtokok jöjjenek létre, amelyek el tudják tartani azokat a családokat, amelyek fôállásszerűen a mezôgazdaságból kívánnak megélni, másrészt hogyan tudjuk megakadályozni azt, hogy egyetlen gazdasági üzem legyen „élet és halál” ura egy viszonylag elmaradott vidéken.
– „A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tôlünk”?
– Hál’ istennek, az orosz csapatok elhagyták az országot, s megszálló magyar csapatok sem állomásoznak sehol külföldön. A NATO iránti kötelezettségeinket azonban teljesítenünk kell. Az elmúlt tizenkét esztendô – a délszláv háborúkkal a háttérben – talán minden aggódó vagy vonakodó polgárt meggyôzött arról, hogy Magyarország biztonsága szempontjából szüksége van erre az önként vállalt szövetségre.
– „Unió Erdéllyel”?
– Csatlakozásunk az Európai Unióhoz a nem is olyan távoli jövôben majd meg fogja oldani ezt a problémát is. Amikor a miniszterelnök úr a nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítésérôl beszélt, akkor tulajdonképpen ennek a követelésnek is egyfajta idôszerű és megvalósítható megfogalmazását adta meg. Azoknak a nemzeti ellentéteknek a feloldására, amelyek több száz éve feszítik egymásnak a magyarokat és a környezô országok népeit, az európai együttműködés keretében nyílik lehetôség. Ma sokkal kedvezôbb feltételekkel rendelkezünk e tekintetben, mint az elmúlt nyolcvan évben bármikor.
– Március 15. a szabad sajtó napja is, úgyhogy egyetlen kérdés erejéig térjünk vissza a sajtóhoz. Mára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az ellenzék részérôl folyamatos a vád, miszerint a polgári kormány „lenyúlta” a közszolgálati médiát. A másik oldalon állók pedig azt mondják, hogy a legsikertelenebb terve a Fidesz-kormányzatnak a miniszterelnök úr által meghirdetett kiegyensúlyozási program, hiszen még mindig elképesztô a baloldali liberális nézetek túlsúlya a sajtóban. Mi az, ami nem sikerült, vagy mit lehetett volna még tenni, hogy ez ne így alakuljon?
– Azt hiszem, a maga egészében egyik vélemény sem igaz. Mint általában, az igazság itt is valahol a két vélemény között helyezkedik el. Ha igaz lenne, hogy a kormány megszállta a közszolgálati médiát, akkor sem lenne médiaegyensúly. A hallgatókhoz, nézôkhöz való véleményeljuttatás tekintetében akkor is baloldali túlsúly lenne a magyar médiában. De természetesen a közszolgálati médiumok függetlenek a kormányzattól. Az ellenzék hozzájut a maga megnyilvánulási lehetôségeihez mind a magyar rádióban, mind a magyar televízióban. Kétségkívül sérelmes lehet az ô szempontjukból, hogy ahhoz a helyzethez képest óriási a változás, amikor gyakorlatilag a közszolgálati médiát is ôk uralták. 1994-ben Horn Gyula szônyegbombázást hajtott végre a magyar televízióban és rádióban, kiszórva onnan mindenkit, aki nem az ô szekerüket tolta. Ehhez a helyzethez képest kétségkívül történt némi elôrehaladás, ha úgy tetszik, a kormánykoalíció javára. De valójában – a sajtószabadság iménti értelmezése jegyében – az emberek javára, akik legalább olyan arányban támogatják a kormánykoalíciót, mint amennyire a baloldali ellenzéket. A médiakuratóriumok által választott közszolgálati médiaelnökök a kereskedelmi médiumok javára teremtett egyenlôtlen versenyfeltételek mellett, az ellenzék állandó politikai támadásainak kitéve teszik a dolgukat.
– Kétségtelen, hogy az idei nemzeti ünnep a kampány jegyében telik. Ezzel kapcsolatban is megfogalmazódik két, markánsan különbözô vélemény. Az egyik azt mondja, hogy az eldurvult hangnemért a kormánypártok a felelôsek, mert lehazaárulózták az ellenzéket. A másik oldalról viszont hangot adtak azon félelmüknek, hogy nem kezdtek-e kicsit késôn a kormánykoalíciót alkotó pártok a kampányba, miért nem válaszoltak idôben arra az agresszív nyomulásra, amit a baloldali pártok, felhasználva a médiatúlsúlyukat, mindennapossá tettek.
– A Fidesznek és néhány politikusának szóhasználata, az ellenzéket is érintô bírálata nemcsak ahhoz képest visszafogott, amit az ellenzék fordított irányban művel velünk, hanem ahhoz képest is, amit egyébként a valóság alapján gondolunk. És pontosan azért fogalmazunk ilyen visszafogottan, mert az ellenzék célja éppen az, hogy a vitát a lényeges kérdésekrôl elterelje. Mi pedig azt gondoljuk, esélyt kell adni a választóknak arra, hogy mérlegelni és dönteni tudjanak. Számunkra a kampány, amely az emberek sorsáról, Magyarország jövôjérôl, az elôttünk álló problémák megoldásáról szól, a következôket tartalmazza: a Fidesz hogyan és miképpen próbálja a családtámogatási rendszer továbbépítését folytatni? Miként próbálja az otthonteremtés feltételeit tovább könnyíteni? Hogyan próbálja megvalósítani a teljes foglalkoztatottságot az ország azon megyéiben is, ahol ez ma még meglehetôsen távolinak tűnik? Hogyan és miként próbálja a közbiztonságot tovább erôsíteni? Hogyan tudja még inkább bekapcsolni a határokon túl élô magyarokat az ország felemelésének közös programjába? Mindezzel együtt hogyan tudja a legrövidebb idô alatt és a legkedvezôbb feltételekkel bevezetni Magyarországot az Európai Unióba? Mi errôl szeretnénk beszélni, a mi kampányunk errôl is szól, és nem engedjük, hogy a volt kommunisták a közéletet a saját erkölcsi színvonalukra rántsák le.
– Sok embernek kevés a sikerek emlegetése, mert azt természetesnek veszik, ami jó. Így aztán csak a negatívumok hatnak rájuk. Ôket hogyan tudja megszólítani egy ilyen visszafogott kampány?
– Az emberi természet már csak olyan, hogy fogékonyabbak vagyunk a hiányosságokra, mint a pozitívumokra. Kicsit könnyebben értjük meg, könnyebben fogadjuk be, ha másokat elmarasztalnak, mint ha olyan hatásokkal találkozunk, amelyek éppen arra próbálnak bennünket ösztökélni, hogy saját erônkbôl tegyük jobbá az életünket. Az ember könnyen hárítja el magától az erôfeszítéseket. Mégis azt gondolom, hogy a „polgár” szónak éppen ebben az értelemben van helye a politikában. Mi azokra az emberekre kívánunk támaszkodni – rengetegen vannak, hála istennek –, akik eddig is vállukon vitték az országot, az elmúlt tizenkét évben, és az azt megelôzô ötven évben is. Saját erejükbôl próbálnak egyrôl a kettôre jutni, saját erejükbôl próbálják a családjukat a boldogulás útjára terelni, és ehhez csak némi segítséget remélnek. Nem pedig azt, hogy a politikusok, a mindenkori kormány helyettük oldja meg a gondjaikat.
– A kampányban minden párt az élre helyezte a vidék felemelkedését, a vidéken élô emberek sorsának javítását. A Szabad Föld olvasótábora elsôsorban vidéki. Ôk miben reménykedhetnek az elkövetkezô négy évben?
– Mindenekelôtt azt ajánlom a figyelmükbe, hogy igyekezzenek nyitott szemmel járni, éles szemmel és füllel figyelni arra, hogy melyik párt mit ígért nekik. Mert nem csupán a pozitívumok olvashatók ki ezekbôl a programokból, hanem a fenyegetések is. Medgyessy Péter programja úgy szól, hogy csak a megfelelô méretű községeknek nyújtanának a jövôben támogatást. Ez a „megfelelô méretű” kifejezés lépett a program korábbi változataiban szereplô „életképes méretű” települések meghatározásának helyébe. Mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy, miként a hetvenes években, úgy most, ôk döntik majd el, melyik település a megfelelô méretű, melyik az életképes, és melyik nem. És miként a hetvenes években, úgy most is, ha ôk kerülnének kormányra, az elsorvadás várna ezekre a településekre. A magyar népességfogyás miatt így is jó néhány község szinte az életéért küzd. Ebben a küzdelemben a polgári kormány segíteni akarja ôket. A mi szemünkben nincs életképtelen település, minden településen magyar emberek élnek, és mi eddig is igyekeztünk a kistelepülések speciális problémáit szem elôtt tartani, nekik nagyobb támogatást nyújtani, s ez a jövôben is kiemelt feladatunk lesz. A szocialisták szerint a kormánynak – úgymond – nem szabad beavatkoznia a piac viszonyaiba. Ha ezt a polgári kormány nem tette volna meg az elmúlt években, akkor ugyanúgy 30-40 százalékos gáz- és gyógyszerár-emelésekkel kellett volna a nyugdíjasoknak szembenézniük, mint az MSZP–SZDSZ kormányzása alatt. Medgyessy Péter ott folytatná, ahol Bokros Lajos abbahagyta.
– A vidéknek meghatározó problémája a mezôgazdaság kérdése. A kormány a ciklus utolsó évében terjesztette a parlament elé azokat a javaslatokat, amelyeket a kormánypártok többsége el is fogadott. Nem volt ez túl késôn?
– Olyannyira késôn volt, hogy e döntéseket valójában már az elôzô kormányoknak is meg kellett volna hozniuk. Mi tehát az ô munkájukat is pótoltuk. A földalap létrehozásával, a hitelezési rendszer kialakításával el tudtunk indulni abba az irányba, hogy Magyarországon is az életképes családi birtokok váljanak jellemzôvé. Olyan forrásbevonásra nyílik lehetôség az új gazdahitelrendszer jóvoltából, amilyenre a magyar mezôgazdaságban eddig nem volt példa. Az a meggyôzôdésünk, hogy ez kedvezôen hat majd a vidék fejlôdésére, a falvak népességmegtartó erejére is.
– Hogyan fog ünnepelni Kövér László?
– Székesfehérvárra hívtak, ünnepi beszédet mondani. Reménykedtem egy darabig, hogy ott lehetek a Nemzeti Színház nyitóelôadásán is, azonban úgy döntöttek az illetékesek a kulturális minisztériumban, hogy nem protokollszempontok alapján állítják össze a meghívottak névsorát, és ez így helyes. Leszámítva azokat, akiknek ilyenkor vitán felül ott a helyük – a köztársasági elnökre, a miniszterelnökre, a házelnökre gondolok –, a nézôteret azokkal kell megtölteni, akik a szakmát képviselik, illetve akik a saját pénzüket adományozták a Nemzeti Színház régóta várt felépítéséhez. Ôket illeti az elsôbbség. Így én is csak a televízió képernyôjén nézhetem meg a nyitóelôadást.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
