Orbán Viktor március 20-i rádióinterjúja

Orbán Viktor mától személyesen is bekapcsolódik a választási kampányba. A választások előtt ez az utolsó reggeli miniszterelnöki interjú, amely egy kicsit összegzés is, visszatekintés a kormányzás elmúlt négy évére. A miniszterelnök részletesen beszélt a gazdaság teljesítményéről, de véleményt mondott a kampányról is. Végül azzal zárta a négyéves miniszterelnöki interjú-sorozatot: szívesen gondolná azt, hogy csak átmenetileg köszön el a rádióhallgatóktól.

A miniszterelnök ma kezdi el a kampányt. A riporter kérdésére, miszerint végtére is a törvény szerint meddig kell vinni a miniszterelnöki teendőket, Orbán Viktor úgy kezdte válaszát: az alkotmány szigorú egyértelműséggel fogalmaz. Azt mondja ki, hogy a választások után megalakuló régi, vagy új kormány ismételt, vagy új hivatalba lépéséig a korábban megválasztott kormány hivatalban van. Tehát, az előttünk álló hetekben egyszerre kell vinni a miniszterelnöki teendőket, foglalkozni az emberek és az ország fontos ügyeivel és közben helyt kell állni a kampányban. A miniszterelnök elmondta: való igaz, hogy a mai naptól kezdve ő is részese lesz a választások előtti kampányhadjáratnak, mától kezdve, ha úgy tetszik, ő maga is kampányol.

Arra a kérdésre, hogy szívesen megy-e bele a kampányhadjáratba, lévén hogy sokáig ódzkodott a kampányolástól, Orbán Viktor azt válaszolta: az ember mindig izgul egy kicsit. Részben izgul amiatt, hogy lesz-e elég ereje, hogy mind a két gáton helytálljon. Nem akarja a saját lovát dicsérni, de elegendő erőt érez magában ahhoz, hogy ezt a megkettőződött munkát el tudja végezni, másfelől meg felemelő érzés találkozni az emberekkel választás előtt. Megboldogult középiskolai tanára, Rimere Géza bácsi azt mondta: ha az ember biztos sikert akar elérni, akkor alacsonyra kell tenni a mércét. A kampány az, ahol ez a tanács semmit sem ér, mert általában nagy várakozással fogadják az embert, és azt várják, hogy a miniszterelnök néhány percben, röviden, velősen és érthetően mindent mondjon el, amire az emberek kíváncsiak.

A műsorvezető közbevetette: ez az első tavasz, amikor nincs árvíz. Orbán Viktor erre úgy reagált: nagyon boldog, hogy ez így van, mert eddig minden tél és tavaszelő enyhe félelem jegyében telt el. Ilyen pechje Magyarországnak nem is tudni, mióta nem volt. A mostani kormány 1998-ban lépett hivatalba, és azóta természeti csapás természeti csapást követett. Először is voltak az árvizek '98-ban és '99-ben, majd 2000-ben is és 2001-ben is volt olyan, hogy egy egész hetet kellett az árvizes területeken tölteni a gátakon, erőt öntve az emberekbe és részt venni a munkában. De volt más is. Volt gázkitörés, leégett a Budapest Sportcsarnok, vagyis volt tűzvész. Aztán voltak gazdasági válságok: először még '98 őszén, az orosz gazdasági válság, aztán az argentin válság, most legutóbb pedig a New York-i terrormerénylet miatt a világgazdaságban jelentkező visszaesés.

Egyszóval, ilyen peches négy esztendeje nagyon régen nem volt Magyarországnak. Meglepő volt viszont, hogy ha nem is fittyet hánytak az emberek mindenre, de nem engedték magukat zavartatni a külső körülményektől. A miniszterelnöknek az volt az érzése, hogy az egész ország hiszi azt, amit a kormány-alakításkori beszédében mondott: azt, hogy a világ csak fele részben a körülmények hatalmától függ, a másik fele akarat kérdése. Az a kérdés, hogy van-e bennünk elegendő akarat. A Tisza vízén, a Tisza sodrásában sok tíz, talán százmilliárd forint is leúszott, hiszen gátakat kellett építeni, védekezni kellett, az egész beregi térséget újjá kellett építeni, és ezek a pénzek nem mehettek nyugdíjemelésre, béremelésre, autópálya-építésre, oktatásügyre.

Számos szép és felemelő feladatot tudott volna a kormány megoldani, de hát most megpróbálta az országot a természet, itt kellett helytállni. A miniszterelnök ezúton is köszönetet mondott mindenkinek, aki az elmúlt négy évben a csapások miatt sem vesztette el a jövőbe vetett hitét és tette a dolgát, és külön köszönetet mondott azoknak a vízügyi szakembereknek, rendőröknek, tűzoltóknak, katonáknak, akik segítették megmenteni sok száz, vagy ezer ember életét és vagyonát.

A műsorvezető azon kérdésére, hogy most egyfajta ügyvezető kormánnyá alakulnak-e át, Orbán Viktor nemmel válaszolt. Egyáltalán nem tartja magukat ügyvezető kormánynak. Tisztességes, rendes, teljes hatáskörű kormány a jelenlegi, és ennek megfelelően, ha szükség úgy hozza, akkor teljes jogkörrel hoznak döntéseket. Minden kedden továbbra is tartanak kormányülést, tehát nem a kormányülések helyett, meg a kormányzati munka helyett vesz részt a kampányban, hanem a mellett. Ezt a két munkát együtt kell most végeznie.

Sokan mondják, hogy eldurvult a kampány. Arra a riporteri kérdésre, hogy mit kezdenek ezzel a helyzettel, Orbán Viktor úgy kezdte válaszát: bárhol fordult meg eddig, mindenhol azt mondta az embereknek, hogy ne vegyék fel a kesztyűt. Még azt is mondta, amikor erőteljesebb volt a hangulat, hogy csak a döglött hal úszik az árral, nekünk pedig a saját utunkat kell járni. Időnként, ha úgy tetszik szemben a széllel, vagy szemben az árral. A miniszterelnök szerint nem is annyira a kampány eldurvulásáról van szó, hanem úgy érzi – és egyre nő azoknak a száma, akik hasonlóképpen éreznek -, hogy fontos értékeket ért támadás az elmúlt időszakban.

Egyrészt megtámadták a család értékét. Orbán Viktor úgy véli: nem pusztán az ő személyes ügye, amikor a miniszterelnök négy gyerekéről, feleségéről készült családi fotót beteszik egy pornóújság kellős közepébe. Ez hadüzenet, támadás a családok eszménye és értéke ellen. Amikor pedig megtámadják a katolikus egyházat, sőt talán a többi történelmi egyházat is és azt mondják, hogy nono, azért majd a körmötökre nézünk, belátogatunk a templomokba, nem folyik-e ottan politikai agitáció, akkor ez támadás a hitbeli értékekkel szemben. Hasonlóképpen, amikor azt mondják, hogy a Benes-dekrétumot nem kellene fölvenni, meg a románokkal kötött megállapodás, a státustörvény az valójában hátrányos, akkor a nemzethez tartozás értékét és érzését sértik meg. Amikor pedig azt mondják a Terror Háza Múzeumról, hogy nem helyes, hogy az létrejön, és majd át akarják keresztelni – pontosabban „át névadóznák” -, akkor megsértik az embereknek a múlthoz tapadó, a múltban elszenvedett sérelmekhez tapadó érzelmeit és méltóságát.

Ilyen támadások, ha úgy tetszik polgári értékeket ért támadások voltak, és Orbán Viktor úgy látja, hogy az emberek ezt nem hagyják, hanem egyre többen jelennek meg a rendezvényeken, adnak hangot a véleményüknek. A miniszterelnök nagyon régen látott ennyire őszintén és mélyen felindult polgári Magyarországot, mint manapság, akik visszautasítják, elutasítják, kikérik maguknak ezeket a támadásokat. Szerinte a civil kurázsi, a polgári értékek védelme, azok melletti kiállás ma becsületbeli üggyé vált Magyarországon és nagyon sok ilyen emberrel találkozott. Tehát nem is azt mondaná, hogy eldurvult a kampány, hanem inkább felszínre hozott polgári értékek melletti elkötelezettségről beszélne. Ezt jobb lett volna talán elkerülni. De mindebben talán mégis volt valami. Mert meg lehet látni a rosszban is a jót, ebben a sok keserűségben azt a kis előnyt is, amit ezek a támadások okoztak.

A riporter közbevetette, hogy véleménye szerint a normális embereknek teljesen mindegy, hogy baloldali, vagy jobboldali kormánya van az országnak, igazából az érdekli őket, hogy hogy megy a gazdaság, jobban fognak-e élni, el tudják-e tartani a gyerekeiket? Ilyen egyszerű módon ítélkezünk. Őt inkább az hozza zavarba, hogy az ország gazdasági teljesítményét is egész másképpen értékelik az ellenzéki pártok és a kormánypártok. Az ellenzéki pártok azt mondják, hogy az Orbán-kormány tönkre tette a magyar gazdaságot, a kormány meg azt mondja, hogy soha ilyen jól nem ment. Az egyszerű választópolgár ilyenkor jön zavarba, mert azt hiszi, hogy a számok azok biztosak.

Orbán Viktor erre azt mondta: szerinte az emberek tekintélyes része kevésbé hozható zavarba, mert nem mindenfajta ellenzéki, meg kormánypárti véleményekre hagyatkozik, hanem a saját személyes élményeire. És mindenki láthatja Magyarországon, hogy nagyon régóta nem volt négy olyan évünk, amikor minden évben csökkent a pénzromlás üteme, amikor minden egymás után következő évben emelkedtek a bérek, amikor a minimálbér 19.500 forintról 50.000 forintra emelkedett, amikor a működő tőke beáramlása töretlen volt. Éppen a tegnapi napon, a kormányülésen, a gazdasági miniszter számolt be arról, hogy a 2001-es évben az egész világgazdaságban a működő tőke áramlás 40 százalékkal csökkent, nyilván ez összefüggésben áll a New York-i terrormerénylettel. Ezzel szemben Magyarországon a működő tőke beáramlás növekedett, 52 százalékkal nőtt a 2000. esztendőhöz képest. Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság a kedvezőtlen körülmények közepette is jól állja majd a versenyt. A nemzetközi előrejelzések is azt mondják, hogy a következő négy évben Magyarország tőkebevonó képessége, gazdagodási, gyarapodási képessége magas lesz, talán a legerősebb Közép-Európában.

Orbán Viktor tehát úgy hiszi, hogy – bár nem tiszte, hogy ellenzéki pártokról beszéljen, de – nagyon sokan, leginkább az ellenzéki pártok soraiból nem értettek meg valamit az elmúlt négy évben. Talán majd a következő négy évben sikerül megérteniük, hogy az ország gazdasági teljesítménye és sikere az nem a kormány sikere, hanem az egész országnak a sikere. A kormány hozzá tud ehhez tenni, tud ezen segíteni, de az ország sikerességét nem a kormány sikerének kell látni, hanem az itt élő, több mint tízmillió polgár sikerének kéne látni. Ezért nem érdemes a gazdasági tényeket – az emelkedő színvonalat, a persze, még mindig nehéz, de azért javuló gazdasági helyzetet – pocskondiázni, leminősíteni, mert nagyon sokan vagyunk úgy Magyarországon, hogy úgy érezzük, hogy ezzel az emberek mindennapi munkájának az értékét vonják kétségbe.

A miniszterelnök tehát azt javasolja majd a következő időszakban is minden ellenzéki pártnak, hogy válassza külön a kormány munkájáról kialakított értékelését, meg az ország állapotáról szóló értékelését, és ha lehet, akkor ott, ahol erre mód van, közösen bíztassák az embereket, értékeljék föl a munkájuk eredményét és inkább próbáljanak hitet, lelkesedést, jövőt nyújtani Magyarország polgárainak, miközben persze az ellenzék mondja azt, hogy a kormány meg gyengén működik. Ezzel majd együtt fogunk tudni élni.

A műsorvezető elmondta: bármi lesz is a választások eredménye, neki személy szerint három dolog fog megmaradni az Orbán-kormány négy évéből. Az egyik a párkányi híd megépülése, a másik a Nemzeti Színház megépülése, a harmadik a Terror Háza Múzeum ötlete és elkészülte. A kérdésre, hogy a miniszterelnök ehhez mit tenne még hozzá, a válasz úgy szólt: sok mindent tenne még hozzá szívesen. Például a beregi újjáépítés is közel áll Orbán Viktor szívéhez, az Erdélyi Magyar Egyetem megindítása szintén, a magyarigazolványok és az egész státustörvény létrehozása szintén, a kórógyi magyar templom – amelyet még a szerb-horvát háborúban romboltak le – újjáépítése szintén nagyon megérintette őt. Van tehát számos ügy, amire az egész ország joggal lehet büszke, de a miniszterelnök a korszak szimbólumának, vagy a mögöttünk hagyott négy év szimbólumának talán a Széchenyi Tervet mondaná.

Érdekes dolog, hogy a magyar gazdaságtörténet korszakainak szinte kivétel nélkül van szimbóluma. Széchenyi korszakának a Lánchíd, aztán a kiegyezés utáni nagy föllendülésnek talán a budapesti, elsősorban a pesti oldalon megépült Nagykörút. Aztán a szocializmusnak is volt szimbóluma, amely Orbán Viktor szerint Bős-Nagymaros volt, amelynek ronda maradványai még mindig ott láthatóak a Dunakanyarban, de szerencsére nem készült el. A miniszterelnök szerint a gazdasági átalakulás, a rendszerváltás egyik fájdalmas szimbóluma a Bokros-csomag, bár éles versenyt lát a Tocsik-ügy és a Bokros-csomag között. A XXI. század első évtizedének szerinte a Széchenyi Terv lesz majd a szimbóluma, ha néhány esztendő múlva visszatekintünk erre a korszakra. Nem is csak azért, mert nagyon sok vállalkozás, önkormányzat jutott lehetőséghez, hanem, mert először sikerült létrehozni valamit, amit szerettünk volna, de valahogyan az elmúlt időszakban egyetlen kormánynak sem sikerült. Az, hogy a nagy terv, az ország egész jövőjéről szóló nagy terv, meg az emberek személyes életéről szóló tervek valahogy összetalálkozzanak.

A műsorvezető megköszönte a Kossuth Rádió hallgatói nevében is, hogy négy évig minden héten, konzekvensen rendelkezésre állt, mert kevesen tudják, hogy néha milyen körülmények között készültek el a beszélgetések. Néha távoli országból kellett nyilatkoznia, de volt, hogy a gáton, az árvíz környékén. A riporter elmondta: ez a rádióinterjú-sorozat először fordult elő, mert a miniszterelnökök egyébként finnyásabbak szoktak lenni az interjúkkal kapcsolatban. Régen szinte lehetetlen volt „bevadászni” Antall József vagy Boross Péter vagy Horn Gyula miniszterelnök urat. Annak idején, amikor elkezdődött ez az interjú-sorozat, nagy dolognak tartotta a riporter, Hollós János az interjúkról szóló megállapodást, de azt hitte, hogy egy idő után Orbán Viktor le fogja rázni magáról ezt a kötelezettséget. Hiszen annak idején Horn Gyulával is készültek a televízióban illetve a MÚOSZ-ban havi vagy heti rendszerességgel interjúk, de azok egy idő után eltűntek. Bármi lesz is a választások eredménye, Hollós János úgy gondolja, hogy a Kossuth Rádiónak az interjú-sorozat egy sikeres műsorszáma volt, s a hallgatók szerették. Nagyon sok újság közölt belőle folyamatosan részleteket, tehát – csúnya szóval élve -, egy fontos terméke volt a Kossuth Rádiónak. A rádió a mindenkori miniszterelnöknek szívesen áll rendelkezésére a jövőben is.

Orbán Viktor minderre úgy reagált: ő szerette ezt a műsort, tisztelte és becsülte ezt a lehetőséget, hogy tízegynéhány percben minden héten megoszthatta az emberekkel azokat a gondolatokat, amelyek az ő életüket is érintik, de kormányzati ügyekkel állnak összefüggésben. Becsülni kell azt a lehetőséget, amikor az ember, kikerülve minden rosszindulatot, torzító hatást, közvetlenül tud kapcsolatba lépni az emberekkel. Amikor '98-ban megalakult a polgári kormány, az emberek szeretetén és támogatásán kívül nem volt a kormánnyal semmi és senki. A média nem szimpatizált velük, legalábbis a miniszterelnök úgy gondolja, hogy a médián belüli arányok a kormány számára nem voltak kedvezőek. Nem álltak mögöttük nagy üzleti csoportok, s a külföld is várakozással fogadta, hogy mi kerekedik majd ki egy 35 éves miniszterelnök által alakított kormány működéséből.

Orbán Viktor tehát az első pillanattól kezdve csak egyetlen dologban bízhatott: az emberek szeretetében és támogatásában. Úgy érzi, ő ezt megkapta az elmúlt négy évben, ezért akármi lesz a választások végkimenetele – amely felől azért eléggé bizakodó -, számára ez felemelő négy év volt. Nagyon ritkán adatott meg a lehetőség, hogy közvetlenül el tudjon jutni az emberekhez és támaszkodhasson az ő támogatásukra. Ez egy ilyen műsor volt. A miniszterelnök nagyon sok telefont, levelet, illetve későbbi személyes találkozások alkalmával nagyon sok visszautalást kapott erre a műsorra. Kézfogást, hátba veregetést, Viktorozást, miniszterelnök urazást, „csak így tovább