– Az elmúlt évek gazdaságpolitikája, mely javuló életszínvonalat hozott, nem kis részben az ön munkásságához köthetô. Azt mondják, ezzel valami világszerte különlegeset, egyedit alkotott az ország, megszületett a magyar modell. Mi ennek a lényege?
– Az, hogy az ország eladósodása, a pénz romlása úgy is megállítható, hogy közben nem taszítjuk nyomorba az embereket. A hagyományos közgazdaságtani elméletek angolparki hullámvasútként kezelik a pénzügyi folyamatokat. Magyarán: ahhoz, hogy felemelkedjen az ország, szerintük elôbb a mélybe kell zuhannia. Ez utóbbit gyakorolták az elmúlt ciklusban Bokros Lajos és a szocialisták. Mi viszont más tettünk. Megszorítás helyett begyújtottuk a gazdasági növekedés motorját, ami több árut, munkahelyet, magasabb béreket és csökkenô inflációt eredményezett.
– Mennyire kerültek most veszélybe az e téren elért eredmények?
– Nem kétséges, hogy a szocialisták visszatértük esetén újra megszorításokhoz folyamodnának. Egyrészt elavult közgazdasági elvekben hisznek. Azokhoz hasonlítanak, akik Galilei idejében azt vallották, hogy a föld egy lapos tányér, és körülötte forog a nap. Másrészt kedvezô lehet számukra a gazdasági visszaesés, hiszen a nagyobb adók és a segélyek révén sokkal több polgár függ a kormánytól. Ne felejtsük el azt sem, hogy mások nyomorán mindig meggazdagszanak a kiválasztottak. Ezt példák sokaságával tudnám bizonyítani.
– Sokszor elhangzik: válságban a magyar mezôgazdaság. Csakugyan így van ez?
– Az agrárium igazi válságát az okozza, hogy a nagybirtok vált benne egyeduralkodóvá. Az uradalmak idejében kezdôdött mindez, ezek tulajdonosai készséggel elfogadták azt a máig élô tant, hogy a nagyüzem a leghatékonyabb, ezért a legjobb a nemzet számára. Bizonyos esetekben, mint például a gabonatermesztés, csakugyan így lehet, ám számos olyan termék van, amiben a kisüzemek nagyobb jövedelemre tehetnek szert. Európa nyugati felén erre már régen rájöttek, ezért ott a paraszti gazdaságok a legelterjedtebbek.
– Mi hol járunk ezen az úton?
– A kezdeteknél tartunk, kifelé kászálódunk a bajból. Számtalan intézkedést hozott a kormány, törvényt alkotott a parlament a családi gazdaságok támogatására. Baj, hogy vidéken ma is a volt téeszvezetôk és a nagygazdaságok diktálnak. Pedig sohasem termett olyan csodákat a magyar föld, mint amikor a második világháború után egy rövid idôre a kisgazdaságok tulajdonába került. Annak ellenére is rohamosan nôtt az agrártermelés, hogy az oroszok és a németek elvitték a lovakat és a szekereket, a szántók pedig aknákkal voltak tele. A sztálinista puccs után visszatért a nagybirtok, persze más ideológiai elôjellel. A kilencvenes években pedig végbement a felemás átalakulás. Rengeteg az ugar, amibe a gazda bukfencen kívül mást nemigen vethet. Így állunk annak ellenére, hogy számtalan kincsünk van, amelynek eladása piaci korlátokba nem ütközik. Sajátos magyar termékeinkre sokfelé lenne vevő. A bolygó népessége növekszik, a vásárlóerô gyarapodik. Ezt a világot az Úristen a magyar termelôk számára találta ki.
– Ezzel a lehetôséggel azonban a gazdák ritkán élnek. Úgy hírlik, a parasztság a választás elsô fordulójától is távol maradt, saját jövôjébe ily módon sem szólt bele.
– Pedig most a gazdákon múlhat az ország sorsa. Szavazataikkal megfordíthatják a helyzetet. Tudom, sokan azt gondolják, ma nincs olyan párt az országban, amely igazán az ô érdekeiket képviselné. Én, mint egykori kisgazda szintén fájó szívvel figyeltem a független kisgazdapárt széthullását. Most a Fidesz családi gazdaságokra épülô programja kínálja a jövôt a parasztpolgárságnak. Aki vasárnap otthon marad, olyan agrárelit hatalomra kerülését segíti elô, amely változatlanul hisz a nagyüzem egyedül üdvözítô voltában. Ha ez a világ visszatér, szenvedést hozhat a kisgazdaságoknak.
Pogármestert és képviselőket választanak két településen















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!