Gyönki sorsfordulók

Merre fordul a falu sorsa: a rosszabbik vagy a jobbik irányba? Ez volt a kilencvenes évek kérdése Gyönkön, akárcsak megannyi hasonló településen. A felelet is talányos volt jó darabig, ám az ezredfordulót a Tolna megyei község sorsfordulója is követte. Fekete József polgármester ma már határozottan ad választ: a balvégzet elkerülte Gyönköt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalanul malmozhatnak a helybeliek, hanem azt, hogy látják kemény erôfeszítéseik értelmét.

Hogy jobban értsük a helyzetet, tekintsünk a múltba. Gyönk az ezerhétszázas évek elején népesült be, a németországi Hessen tartományból érkeztek ide protestáns telepesek. A második világháborúig töretlenül fejlôdött a falu, a szocialista évtizedek viszont alaposan visszavetették. A kitelepítés volt az elsô vérveszteség, azután a téeszesítés gyötörte meg a szorgos németeket, majd a település elveszítette járási székhelyi rangját… Fogyatkozott a lakosság, ma talán feleannyian vannak a gyönkiek, mint valaha; kétezerkétszázan élnek a tolnai dombok között.
– Így lett a mi falunk az ország legkisebb települése azok között, amelyekben gimnázium működik – mondta Fekete József. – Nagyon fontos számunkra, hogy itt van ez az intézmény, amelyet a megye működtet, mert itt tartja az értelmiséget, rangot ad a falunak.
Nem is akármilyen gimnázium a gyönki, hiszen két tannyelvű, magyarul és németül sajátítják el a diákok a tananyagot. Többek között ennek is köszönhetô, hogy újra mind többen beszélik ôseik nyelvét a községben.
Az intézmények fontossági sorrendjében mindjárt a gimnázium mellé sorolható a művelôdési ház, amelyet itt soha sem fenyegetett a bezárás réme, jelenleg is húsz klubnak, szakkörnek, egyesületnek ad otthont. A polgármester a pezsgô szellemi életet tartja a sorsfordulás egyik legfontosabb eredôjének. Ez adott tartást a gyönkieknek, hogy ne nyugodjanak bele a kilencvenes évek gazdasági átrendezôdésével együtt járó gondokba.
A termelôszövetkezetet fölszámolták, az ipari üzemeket bezárták, vagy jelentôs létszámcsökkentés után működtek tovább. Az önkormányzat lett a legnagyobb foglalkoztató. Akinek pedig nem maradt munkahelye, igyekezett a maga lábára állni. A munkanélküliség az országos átlag alatt maradt. A község közmunkákat szervezett, nagyobb lett a rend és a tisztaság, s meg is maradt, kellemes kép fogadja a Gyönkre érkezôket. Tatarozták az önkormányzati intézményeket, rendes tetô került a községházára. A megye sem volt szűkmarkú: tornacsarnok és új kollégiumi szárny épült a gimnáziumhoz, új épülettel gyarapodott a Gyönkön lévô megyei módszertani szociális otthon.
Minden lakásban ott van a vezetékes ivóvíz, ám a szennyvízhálózat még nem ért el mindenhová; a polgármester az idei feladatok között említette teljessé tételét. Folyamatosan bôvül a gázellátás. A gyönkiek sem tétlenkedtek ez ügyben, s ha a tavalyelôtt a faluba érkezett gázvezetékre terelôdik a szó, megemlítik, a körzet országgyűlési képviselôje, Dávid Ibolya is sokat tett azért, hogy ez a beruházás megvalósuljon. A Széchenyi terv által nyújtott lehetôségeket is igyekszik kihasználni a falu, a közvilágítás korszerűsítéséhez remél ilyen segítséget az önkormányzat.
Fekete József szintén az idei teendôk között sorolta föl a csaknem húszmillió forintból létrehozandó gondozási központot, amely a falu öregjein segít majd és a családvédelmi szolgálat otthona is lesz. De nem csak a közpénzekkel igyekeznek jól sáfárkodni Gyönkön, derült ki a polgármester szavaiból:
– Eddig, igyekezetünk ellenére, eléggé kevés magántôkét sikerült Gyönkre csábítanunk. De nem adtuk föl, s úgy tűnik, hogy e téren is túljutottunk a holtponton. A valaha volt Mezôgép gyáregységnek új tulajdonosa lett, akiben van hajlandóság az önkormányzattal való együttműködésre. Abban is bizakodunk, hogy a községben régóta üresen álló kastélyt idén a kincstárnak sikerül értékesítenie. Mindent megteszünk azért, hogy a végre komolynak látszó vevô megkedvelje Gyönköt. Nem hiszem, hogy sokat kellene ecsetelnem, milyen jó volna, ha az omladozó épületet megmentené, és szállodát varázsolna belôle.
Nem mondható, hogy ez rossz befektetés volna: Gyönkre tavasztól ôszig vendégek sokasága érkezik Németországból és Franciaországból, minthogy három német és egy francia településsel tartják a kapcsolatot a tolnai község polgárai. Ez is a jobbító erôk között említhetô, belôle táplálkozik a tettekre serkentô büszkeség: „Nehogy leszerepeljünk a visszalátogató rokonok és a választott testvérek elôtt!”