Kilencven éve született az Egypercesek írója

90 évvel ezelőtt, 1912. április 5-én született Örkény István. Drámáit a világ majd minden nagyvárosában játszották, főleg a Tóték és a Macskajáték aratott sikert. Kossuth-díjat és számos kitüntetést kapott.

Örkény István, a magyar irodalom kiemelkedő alakja Budapesten született 1912. április 5-én. Jómódú polgárcsaládból származott, a Műegyetem vegyészkarára járt, majd 1932-ben gyógyszerész-diplomát szerzett. 1937-ben került a Szép Szó folyóirat körébe, 1938-39-ben Londonban, majd Párizsban élt, mivel Tengertánc című antifasiszta írása szemet szúrt a hatóságoknak. Hazajötte után elvégezte a Műegyetemet, 1941-ben vegyészmérnöki diplomát kapott. 1942-ben munkaszolgálatosként a Donhoz került, itt hadifogságba esett, csak 1946-ban jutott haza. 1949-ben az Ifjúsági, majd a Néphadsereg Színházának dramaturgja lett. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektora. 56-os szereplése miatt 1963-ig nem publikálhatott, az Egyesült Gyógyszergyárban mérnökként dolgozott.

Első művei az 1930-as években jelentek meg. A háború után a hadifogság élményeit dolgozta fel dokumentarista jelleggel. (Lágerek népe, Voronyezs, Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban.) Realista prózája az 50-es évek elején a sematizmus útjára tévedt, de tehetsége és józan ítélete átütött a vállalt modoron: novelláját, a Lila tintát Révai József a burzsoá irodalomfelfogás példájaként bírálta.

Szilenciuma utáni első nagysikerű kötete Jeruzsálem hercegnője címmel jelent meg (1966), ebben már jelentkezett szatirikus hangja is. A kötet darabajai: a Hunnia Csöködön, az Egyperces novellák első ciklusa és a Macskajáték kisregény változata. E művei a jelenségek realista leírása helyett parabolisztikus sűrítésre törekedtek. Következő kötetei: Nászutasok a légypapíron, Egyperces novellák e tendenciát folytatták, a rövid történetekben találta meg a számára legmegfelelőbb formát. A szövegek belső feszültségét a ráció és irracionalitás, az érzelmesség és józanság, a pátosz és banalitás ellentétei adják. Az örkényi groteszket mindezek mellett a köznapi nyelvhasználat, s az irodalmi konvenciók lebontása is jellemzi.

A 60-as évek közepén írt drámája, a Tóték az abszurd színház első hazai megjelenése. Akárcsak a Macskajátékot, e színpadi művet is megelőzte egy prózai változat. A Tóték társadalmilag több, mint az irányzat nyugati termése, a darab kisember hőse csak a teljes megaláztatás után találja meg a cselekvés lehetőségét. A Macskajáték két, ellentétes jellemű nőtestvér kapcsolata révén rajzolja meg a kelet-közép-európai lét világát, a szabadság-függőség, az aktivitás-passzivitás, a szenvedély és józanság koordinátái között. A Pisti a vérzivatarban csak 1979-ben, tíz évvel megírása után került színre, e darab az egyén és a magyarság sorsának stilizált, mégis élő keretét adja.

A Vérrokonok (1974) és a Kulcskeresők (1975) a jellegzetes magyar mentalitást elemzik. A halállal való szembenézés addig érinthetetlen témáját dolgozta fel a Rózsakiállítás című kisregénye, 1977-ben. Tragédiája, a Forgatókönyv a magyar történelem viharai közepette a személyiség erkölcsi dilemmáit tárja fel.

Örkény a dráma és a színpad radikális újítója volt, felszámolta a realista tér- és időkezelést, s az alakok önazonosságát is. Drámáit a világ majd minden nagyvárosában játszották, főleg a Tóték és a Macskajáték aratott sikert, film is készült mindkettőből. Egyperceseit számos nyelvre lefordították. Kossuth-díjat és számos kitüntetést kapott.

Örkény 67 éve korában, 1979. június 24-én hunyt el Budapesten.