„Miért van a temetőben a nagymama”? – Halottak napja és mindenszentek gyerekszemmel

Amikor a kisgyereket életében először viszik el a szülők a temetőbe halottak napja és mindenszentek alkalmából, érdemes kicsit beszélgetni vele, felkészíteni rá, hogy a sírkert ne egy ijesztő hely legyen a számára. A Magyar Nemzet Révész Renáta Liliána pszichológust, gyásztanácsadót kérdezte, hogyan magyarázhatjuk el a kicsiknek, miért is van ez a megemlékezés és hogyan tudunk úgy beszélni nekik elhunyt szeretteinkről, hogy ne csak a szomorúságot érezzék a gyászban.

Fotó: pexels.com

November elseje mindenszentek ünnepe, november másodika pedig a halottak napja a keresztény világban. Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja. A megemlékezés alkalmából szinte minden család kilátogat a temetőbe az elhunyt szerettei emlékére gyertyát gyújtani és egy koszorút elhelyezni a tiszteletükre.

A gyerekeknek érdemes annyit elmondani, ha életében először viszik el a szülei a temetőbe, hogy az egy különleges park. A sírkertlátogatás pedig egy olyan séta, amikor gyertyát gyújtunk és virágot viszünk a sírra

– mondta Révész Renáta Liliána. A temető a gyerekeknek még nem hordoz többlettartalmat, csak a felnőttek számára emlékhely. A kedves halottainkra megemlékezni egy tiszteletteljes dolog,és nem kell, hogy szomorúság legyen benne. Ez nem a halál napja – hangsúlyozza a pszichológus –, hanem az elhunyt szeretteink napja, akik most is fontosak számunkra. Ez a kegyeleti szokás a gyerekek számára is követendő minta lehet, hiszen a szülőktől sajátítja el a kultúra részeit, a szokásokat, így megtanulja tisztelni és továbbvinni a hagyományokat. A gyerekek készíthetnek kis koszorút, rajzot vagy gesztenyefigurákat, amit kivihetnek a sírra.

Ne mondjuk a kicsi gyereknek: nagypapához megyünk a temetőbe

Azt nem érti a gyerek, hogy a föld alatt van valaki, ez ijesztő is lenne neki, ezért nem tanácsos azt mondani, hogy a temetőbe a nagymamához vagy a nagypapához megyünk, helyette inkább érdemes úgy fogalmazni: hogy a temetőben a szerettünk sírja van. Ott már csak a test nyugszik – mondta a pszichológus. A testnek és a szeretett elhunytnak így adták meg a tiszteletet, hogy örök nyugalomra helyezték a sírkertben. A haláltudat fejlődésének az óvodáskor a köztes szintje, idővel egyre több mindent megért majd a gyerek, de kiskorban is érdemes életkorának megfelelően pontosan és őszintén megfogalmazni a dogokat.

Fotó: Pexels

Idézzünk fel kedves emlékeket az elhunyt szerettünkről a gyermeknek

A közös emlékeket, szép családi történeteket érdemes elmesélni a kisgyereknek akár az ünnep alkalmából, de néha csak a mindennapokban is. Lehet régi fényképeket nézegetni és mesélni régi élményekről, amiket az ember megélt, így lesz képe a gyereknek arról a hajdan elhunyt családtagról, akit már nem ismerhetett meg. Ez nagyon fontos, hiszen a gyermek családjához tartozik, ha már elhunyt, akkor is – mondta Révész Renáta Liliána.

Ne legyen tabutéma

A gyerekeknek fontos lenne – koruknak megfelelően – beszélni a halálról is, hiszen nemcsak mindenszentek alkalmával találkoznak vele, vagy amikor elveszítik egy közeli hozzátartozójukat. Az elmúlás gondolata számtalan alkalommal megérinti a gyereket már pici korától: lát az óvoda udvarán egy meghalt bogarat, találkozik a Balatonban egy elpusztult katicával. Sokat tehet a szülő, ha ilyen helyzetekben pár szót beszélnek erről, esetleg együtt „eltemetik” a kis katicát. Az elfogadás egy út, nem rögtön és azonnal fog megérteni a kisgyerek dolgokat, de apránként, amikor lehetőség van erről néhány gondolatot elmondani és foglalkoztatja a gyereket, akkor tanácsos megtenni – javasolta a pszichológus.