A K+F a nemzetgazdaság motorja lehet

A kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció a fejlett piaccal rendelkező államokban a nemzetgazdaság meghatározó eleme; a tudásalapú társadalmakban ugyanis a fejlődés jórészt ezekhez a területekhez kötődik. Az a tendencia, amely a szektor erősödését jellemzi, a következő évtizedekben is meghatározó lesz – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Szabó Gábor, az Oktatási Minisztérium (OM) helyettes államtitkára, aki szerint öt éven belül reális célkitűzés az, hogy a GDP két százalékát lehessen majd a magyar K+F-re fordítani. Ezt az is alátámasztja, hogy a Széchenyi-terven belül prioritást élvez a terület. Olyannyira, hogy az igénybe vehető állami támogatások révén nemcsak a szektor bővülhet jelentősen, hanem a források hatékony kihasználásával a K+F-nek a nemzetgazdaság motorjává kell válnia.

– A kilencvenes években a gazdasági átalakulás teljesen háttérbe szorította a kutatás-fejlesztés területét; a folyamatosan csökkenő GDP-vel arányosan egyre kevesebb pénz jutott a szektorra. Milyen előrelépés volt az utóbbi években?
– Magyarországon a kilencvenes évek közepére az állami támogatások GDP-hez viszonyított hányada 0,7 százalékra mérséklődött. Mindez a világ legfejlettebb térségeiben épp ellenkezőleg alakult. Az Európai Unióban a K+F-re fordított összeg GDP-arányosan 2, míg az Egyesült Államokban és Japánban jelenleg 3 százalék körüli. A kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció tehát a fejlett iparral rendelkező államokban a nemzetgazdaság meghatározó része. A tudásalapú társadalmakban ugyanis a fejlődés jórészt ezekhez a területekhez kötődik. Az a tendencia, amely a szektor erősödését jellemzi, a következő évtizedekben is meghatározó lesz. Mindazon országoknak, amelyek a XXI. században pozícionálni akarják gazdaságukat, a K+F területét kiemelten kell kezelniük. Lényeges tényező a K+F-fel kapcsolatosan, hogy egy OECD-felmérés szerint minél magasabb egy állás K+F tartalma, annál nagyobb az ottani átlagfizetés. Ott, ahol öregszik a társadalom, igen fontos kérdés, hogy a társadalom hány százaléka dolgozik ilyen munkahelyeken.
– Az említett, a szektorra vonatkozó aránytalanság mellett hazánkban azért néhány szerkezeti torzulás is mutatkozott...
– Igen. Alacsony ráfordításhoz kis kutatói létszám társult, továbbá a vállalati szféra részvétele aránytalanul alacsony volt. A helyzet orvoslását tehát aligha lehetett halogatni. Az előremozdulás egyik fontos része volt, hogy 2000-ben széles körű szakmai támogatással megszületett a Tudomány- és technológiapolitika 2000 című dokumentum. Az anyag kidolgozását a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium, valamint ennek Tudományos Tanácsadó Testülete végezte. Ez, a K+F és az innováció teljes területét átfogó anyag, konkrét tennivalókat és finanszírozási feladatokat fogalmazott meg, továbbá előirányozta a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok (NKFP) elindítását. A szakmai következtetések alapján a K+F és az innováció területét a kormány a Széchenyi-terv egyik prioritásává tette és ennek megfelelően a 2001–2002-ben jelentős költségvetési többletforrásokat juttatott a területnek.
Míg 2001-ben 17,5 milliárd, addig 2002-ben 19,5 milliárd forint többlet jutott a K+F és az innováció területére. Ezek az adatok abból a célból vezethetők le, hogy amennyiben a magánszféra is hasonló arányban növeli K+F kiadásait, akkor a nemzeti K+F-ráfordítások 2001-ben a GDP 1,1 százalákát, 2002-ben 1,5 százalékát érik el.
– Mi a célkitűzés a K+F vonatkozásában?
– A hosszabb távú célkitűzés hazánk nemzetgazdaságában a GDP-hez viszonyított 2 százalékos szint elérése. A tervek szerint mindez öt éven belül reálisnak bizonyulhat, így elérhetjük a jelenlegi uniós mércét és jelentősen szűkűlhet a „K+F-olló”. Az említett adatok függvényében kijelenthető, hogy nagy gazdaságtörténeti lépés ez a Magyarországon kimutatható emelkedés. A K+F állami támogatásának akkor van értelme, ha az eredmények hasznosulnak is. Ezen a téren egyébként az Európai Unióban sincs minden rendben; „európai paradoxonnak” is szokás nevezni azt a jelenséget, hogy a tagállamokban, amelyekben világszintű alapkutatás folyik, az eredmények nem kellően hasznosulnak. A hazai rendszer kialakításánál alapelvként rögzítettük, hogy a rendszer támogassa az eredmények hasznosulását. Ennek kulcseleme a versnyszféra részvételének a növelése.
– Milyen dotáció igényelhető ?
– A költségvetési támogatása mellett szükséges kiemelni a 2001-ben bevezetett adókedvezményt, amelynek értelmében a vállalkozások a K+F-ráfordításuk 200 százalékát írhatják le a társasági nyereség adóalapjából. Ettől az intézkedéstől az várható, hogy a magánszféra részvétele nő a területen, és a K+F-ráfordítás is megugrik. További kulcskérdés, hogyan lehet serkenteni a versenyszféra és a tudásbázis együttműködését. Az adókedvezménynek itt is van új eleme. Ez az, hogy a kedvezmény a költségvetési kutatóhelyeknél – felsőoktatási intézményeknél, akadémiai kutatóintézeteknél stb. – megrendelt szerződéses kutatásra is igénybe vehető. A pályázati rendszerek feltételekor megfogalmazódott, hogy előnyt élvezzenek azok a projektek, amelyeket költségvetési kutatóhelyek és vállalkozások közösen dolgoztak ki és az elnyerhető állami pénzre is együttesen pályázzanak. A kormány stratégiájának megfelelően a központi költségvetés többletbevételéből jelentős mértékű állami támogatást kaptak a meglévő rendszerek: az Országos Tudományos és Kutatási Alap (OTKA), továbbá a Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KMŰFA).
– Versenyképes-e a nemzeti kutatási-fejlesztési program a nyugati pályázati kiírásokkal ?
– A nemzeti kutatási és fejlesztési programok (NKFP) rendszere a korábbi szakmai felosztástól eltérően öt tematikus prioritásra – életminőség javítása, információs és kommunikációs technológia, környezetvédelem és anyagtudomány, agrárgazdaság és biotechnológia, nemzeti örökség és a jelenkor társadalmi kihívásainak kutatása – épül. Reményeink szerint korszerű, igazi áttörést ígérő projekteket nyújtanak be a jelentkezők. Szükséges hangsúlyozni azt is, hogy az iménti felsorolás első négy programjánál a minimális támogatási összeg 100 millió forintnál kezdődik. Szintén az említett programokhoz tartozik, hogy kötelező a konzorcium alakítása; a kutatást végzők és a felhasználó partnerek együttműködését értjük ez alatt. Az NKFP-ben egy projektre elnyerhető több száz millió forintos támogatásból nyilvánvaló, hogy ez már nemcsak tartalmában, hanem volumenében is versenyképes a fejlett országok hasonló pályázati kiírásaival. A K+F hazai támogatási rendszere ezzel teljessé vált és minden remény megvan arra, hogy nemcsak az érintett szektort, hanem a várakozások szerint a nemzetgazdaság egészét is lendületbe hozza, tartósan motorja lesz a fejlődésnek.