A természet iskolája Tornyospálcán

A csendes, májusi esőben kéttucatnyi iskolás áll körbe egy hatalmas juharfát, s figyeli a csöndet. Egyikük megszólalna, de a többiek nyomban oldalba bökik. Beszéljen majd később, mert sosem tudják meg, hogy az imént mi énekelt: poszáta-e vagy füzike.

Tornyospálcán mindennapos az iménti jelenet. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a szabolcsi faluban húsz évre visszamenőleg nemigen találni gyermeket, aki fel ne ismerné az ölyvet, a gőtét, a tőzikét vagy mondjuk a tajtékos kabócát. Nincs ebben semmi ördöngösség. Itt, a Szabolcs Vezér Általános Iskolában működik az ország egyik legismertebb természetjáró szakköre, vezetőjének, Agárdy Sándornak módszertani könyveit pedig majd’ minden, természettel foglalkozó pedagógus ismeri.
Sajnos ezek a könyvek már hiánycikknek számítanak. Az első, amely az Erdei iskola címet viseli, még az antikváriumokban is megfizethetetlen. Egy kezdő tanárnak különösen. Legjobb hát, ha a „pálci módszerre” kíváncsi pedagógus ellátogat Tornyospálcára. Gyakori errefelé a biológiával, az erdei iskolákkal foglalkozó vendég. Ottjártunkkor például egy borsodi tanárcsoport fogadására készült Agárdy Sándor, akit öt éve az iskola igazgatójává is megválasztott a tantestület. A szerencsi, mezőzombori, megyaszói, abaújszántói nevelők zöme is biológus, de vérbeli pedagógusokként nem csupán a szűk tantárgy, hanem az egész intézmény érdekli őket. Az igazgató tehát az iskola első hiteles tanítójának emléktáblájához vezeti a vendégeit. „Szőllősi István oskolamester emlékére, aki 1620-ban a falu első tanítója volt” – áll a táblán, fölötte jókora bronzcsengő. Kisebb harangnak is beillene, kétszer szólaltatják meg évente, tanévkezdéskor és év végén. Szőllősi oskolamester idejében többször is megszólalhatott. Ma nem lehet kicsapni senkit az iskolából, amit egykor a csengő megszólaltatásával hoztak a világ tudomására. A csengő tehát hallgat. Az igazgató kérésünkre sem hajlandó megszólaltatni, mit szólna hozzá a nyári vakációt már így is tűkön ülve váró gyermeksereg. Addig persze van még néhány nap. Meg kell fejteni még jó néhány számtanpéldát, nyelvi rejtvényt, s alighanem a számítógépes feladványok is megdolgoztatják az agysejteket. Nos, ez pár éve még aligha okozott volna különösebb gondot, nem volt egyetlen gépük sem. Most van vagy tizenöt.
– Kiváló pedagógusgárdával rendelkezünk, és nagyszerű a kapcsolatunk a szülőkkel is – mondja Agárdy Sándor, aki tősgyökeres tornyospálcai, kezdettől fogva itt tanít. – De talán nem túlzok, ha azt mondom, az egész falu szeret bennünket. Amikor például megkaptuk az első számítógépeket, nyomban hárman is segítségünkre siettek. Két MÁV-os szakember, Balogh József és Demeter József meg Pethő István, a helyi plébános. Ma persze már vannak számítógépes tanáraink, de Balogh József most is köztünk van, péntekenként tehetséggondozó szakkört vezet.
A háromszázöt pálcai s a szomszédos faluból átjáró tizenhat jékei tanuló nem csak a számítástechnikai szakkört látogathatja. Van kémia-, fizika-, sport- és nyelvi szakkör is, s természetesen a természetkutató szakkör 1978 óta egyfolytában. Nem csoda, ha ebben az iskolában lépten nyomon madárfészkekbe, madárodúkba, mamutcsontokba, érdekes fákba ütközik az ember.
Legalább ekkora meglepetést okoz a látogatóknak az iskola helytörténeti gyűjteménye. Tanárok, tanulók pár éve határozták el, hogy megmentik a nagyszülők még fellelhető tárgyait. Padlásról padlásra járva csaknem nyolcszáz tárgyat gyűjtöttek össze s állítottak ki az egyik tanteremben. Megtalálható itt a gerebentől a cseréppipán át a hímzett falvédőig minden, úgyhogy a tornyospálcai tizenéves nem jön zavarba a szilke, guzsaly, vékás vagy mondjuk, a gabonaisztike hallatán. Legtöbbjük ugyanilyen magabiztosan mozog a fák és a madarak között is. Az Apáczai-díjjal meg a debreceni akadémiai bizottság díjával kitüntetett igazgatójuk már a második fűvészkertet hozza létre a faluban. A mostani itt van mindjárt az iskola mellett. Mamutfenyő, tiszafa, dérbabér, páfrányfenyő, egy bibés galagonya s számtalan más növényfaj neveli a természet ismeretére, szeretetére az iskolásokat meg a betérő helybélieket.
Az igazi „füvészkert” létrehozója persze maga a természet. Tornyospálcát ritka szép környezettel ajándékozta meg a teremtés. A nyírségi homokbuckák innen nem messze buknak bele a Tiszába, s amerre a szem ellát, mindenütt fák, bokrok. A falut a hatalmas Ricsikai-erdő fogja közre, ennek közepén van a László-tanya, a vidék gyermekeinek tán legkedvesebb helye. A lassan ember nélkül maradt falu régi iskoláját sikerült megmenteni. Itt működik a pálcaiak híres erdei iskolája, ahol az elmúlt évek során rengetegen kötöttek a természettel örök barátságot. Ők nemigen fognak az erdőnek, a mezőnek s azok lakóinak akarattal ártani. Ellenkezőleg! Talán arra is képesek lesznek, hogy lefogják a természeti értékeket semmire sem becsülők kezét.