Ilyen lesz a jövő? A 2030-as évek főpróbája volt a tavalyi év

Minden korábbinál nagyobb változáson ment át 2025-ben a magyar villamosenergia-rendszer. A fogyasztás rekordokat döntött, szélsőséges időjárási helyzetek érkeztek, miközben a soha nem látott naperőművi kapacitások, a sokkoló importarányok és áramtőzsdei árak egyaránt próbára tették az energiaellátást és a hálózat stabilitását.

Fotó: Polyák Attila

A 2030-as évek egyfajta főpróbáját láthattuk tavaly abból a szempontból, hogy a hazai villamosenergia-rendszer a szélsőségekkel együtt olyan adatokat mutatott be, amelyek nemsokára általánossá válnak – mondta lapunknak Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő a Mavir részletes adatainak elemzése kapcsán. Tavaly mintegy 44,613 terawattóra villamos energiát fogyasztott Magyarország, ami a 2024-es 44,74 TWh-s értéknél 0,3 százalékkal kevesebb – áll a Mavir Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító által közzétett számokban. 

– A fogyasztás csökkenése csak látszólagos, hiszen ezekben az adatokban nem szerepelnek a háztartási méretű naperőművek, illetve a saját célra termelő (ipari, intézményi) naperőművek adatai.

Ezek termeléséről nincsenek hitelesen mért adatok, miközben a beépített kapacitásuk tavaly decemberben már elérte a 2867 MW, illetve a 674 MW értéket. A Mavir becslései alapján a háztartási erőművek 1,82 TWh, a saját célra termelők pedig 0,49 TWh áramot termeltek – egészítette ki a hivatalos adatokat Hárfás Zsolt. A szakértő kimagaslónak nevezte, hogy 2025-ben a bruttó áramfelhasználás 35,97 százalékát adta a paksi atomerőmű (16,07 TWh), ami a belföldi termelés 45,19 százaléka volt. A fogyasztás 19,82 százalékát pedig az ipari célú naperőművek biztosították.

Le kellett tekerni az atomerőművet

Bár ez volt az atomerőmű második legjobb éve a termelés szempontjából, az érték lehetett volna magasabb is, ha nem kellett volna több alkalommal jelentősen csökkenteni a blokkok teljesítményét, amit egyes időszakokban a nap- és a szélerőművek túltermelése kényszerített ki. Ez a helyzet Hárfás Zsolt elmondása szerint rendszerszinten jelentős szabályozási feladatokat és költségeket generál, amelyeket a naperőművi kapacitások növekedése tovább emelhet. – Ráadásul az atomerőmű gyakori le- és visszaterhelését érdemes volna elkerülni, hiszen közvetlen negatív hatást fejt ki a paksi blokkok élettartamára, ezért a tervezett, akár húsz évnyi további üzemidő-hosszabbítást is befolyásolják – mutatott rá az atomenergetikai mérnök, áttérve a többi termelőre.

– Jó hír ugyanakkor, hogy 2025-ben a hazai éves fogyasztásban az import részaránya a növekvő naperőművi kapacitásoknak köszönhetően 20,2 százalékra esett az előző évi 24 százalékról,

ugyanakkor 331 negyedórás időszakban még így is meghaladta az ötven százalékot. A hazai termelésből az ipari méretű naperőművek 4731 MW, a szélerőművek 325 MW beépített kapacitás révén 19,82, illetve mintegy 1,45 százalékkal részesedtek. Továbbra is fontos szerepet töltött be a szén, de különösen a gáz felhasználásával termelt áram, hiszen ezek részaránya öt százalék, illetve 21,52 százalék volt – sorolta Hárfás Zsolt, kiemelve, hogy mindezek alapján az időjárásfüggő energiaforrások terjedése önmagában nem szünteti meg a fosszilis erőművek szükségességét. – Éppen ellenkezőleg: minél több időjárásfüggő kapacitás kerül a rendszerbe, annál több gyorsan indítható gázerőműre van szükség ahhoz, hogy a kilengéseket kezelni lehessen. A 2025-ös adatok is azt mutatják, hogy a megújulók növekedése nem a földgáz kivezetéséhez, hanem a szerepének átalakulásához vezetett: tartalékból egyre inkább rendszerstabilizáló pillérré vált – szögezte le. Hangsúlyozta azt is, hogy összességében a paksi atomerőmű és a megújulók révén 2025-ben a hazai áramtermelés 67,86 százaléka klímabarát forrásból származott, ami világszinten is kimagasló arány.

Egyre magasabbak a csúcsok

Ahogyan az idén januárban többször is, úgy 2025 elején is megdőlt az akkori áramfogyasztási rekord. Január 20-án dél körül 7663 MW-ot mért a Mavir. Akkor, hasonlóan az idei arányokhoz, a mintegy 2816 MW import mellett a 4095 MW ipari naperőművi kapacitásból csak 222 MW állt rendelkezésre. A szélerőművek esetében a beépített 325 MW-ból pedig 13 MW, miközben a szén 250 MW-ot, a gázerőművek pedig 1948 MW-ot biztosítottak. 

Összevetésképp érdemes felidézni, hogy 2010-ben a téli csúcsérték 6560 MW volt, vagyis a fogyasztás dinamikusan növekszik.

Csökkent az import, de még mindig fontos tényező

– Örvendetes tény, hogy a növekvő naperőművi kapacitások hatására éves szinten az import húsz százalék körüli értékre mérséklődött a 2015. évi 31,3 százalékhoz képest. De amikor az áramfogyasztás a csúcson van, és az időjárásalapú megújulók csak alig termelnek, rengeteg importra van szükség. 

Ennek a csúcsa 2025. február 17-én este 19 óra körül 3642 MW volt,

amely az adott rendszerterheléshez (7308 MW) viszonyítva közel ötvenszázalékos import részarányt jelentett. Közel 41 napnyi olyan időszak volt, amikor az import mértéke meghaladta a majdani Paks II atomerőmű 2400 MW-os teljesítményét – mutatott rá a szakértő a kritikus pontra, vagyis arra, hogy olyan mértékű külső kitettség alakult ki ezekben az időszakokban, amelyet az új atomerőmű teljes kapacitása sem tudna kiváltani.

Könnyen eloszlatható a zöldtévhit

Gyakran halljuk, hogy a nap és a szél jól kiegészíti egymást, azaz, ha nem süt a nap, attól még a szél fúj, így lehetséges garantálni az ellátásbiztonságot nap- és szélerőművekkel, de ezt a hiedelmet Hárfás Zsolt eloszlatta.

 – Tavaly összesen 1800 olyan negyedórás időszak volt, amikor a nap- és szélerőművek teljesítménye nulla volt, valamint 5395 olyan 15 perces időszak, amikor legfeljebb tíz megawattot termeltek.

Az ilyen, „sötétszélcsendes” órák sokkoló szintekre lökik a tőzsdei villamosenergia-árakat – magyarázta az összesen mintegy 75 napot kitevő időszakokról. Arról is beszélt, hogy a hazai szélerőművek összességében közel 33 napnyi időszakban termelők helyett fogyasztóként jelentek meg, hiszen az önfogyasztásuk (a segédberendezések és a hozzájuk tartozó infrastruktúra villamos energiával való ellátása) nagyobb volt, mint az aktuális, nulla termelésük.

Indul a napenergia tárolása, stabilabb lesz az egyensúly

– Ezek a helyzetek is könnyebbek lesznek idővel – emlékeztetett a szakértő –, hiszen a magyar kormány időben felismerte, hogy a gyorsan növekvő naperőművi kapacitások nemcsak új termelést, hanem újfajta rendszer-kockázatokat is hoznak magukkal. 

Ezért az elmúlt időszakban több nagyszabású energiatárolási programot indított el és jelentett be – a lakossági megoldásoktól az ipari léptékű akkumulátoros tárolókig –, amelyek célja éppen az, hogy a napközben megtermelt többletenergiát a csúcsterhelésű időszakokra lehessen áthozni.

Az energiatárolás így nem a naperőművek alternatívája, hanem azok működőképességének és rendszerbe illeszthetőségének kulcsa – zárta gondolatait a szakértő.