Újabb rekord dőlt meg a magyar áramfogyasztásban, kiderült, hogy mit kell tennie Magyarországnak

Négy nappal a január 9-i csúcs után ismét történelmi rekordot döntött a magyar villamosenergia-rendszer az időjárás és a gazdaság villamosításának együttes következményeként. Világosan látszik, milyen termelési kapacitásokra támaszkodik ebben a helyzetben Magyarország.

Hatalmas csapás Putyin erőitől az ukrán energiainfrastruktúra ellen (Fotó: AFP)

Az elmúlt napokban regisztrált újabb és újabb fogyasztási csúcsok ugyan a rendszerterhelés felső szélsőségeit mutatják meg, mégis fontos látni, hogy ezek nem esetenkénti kilengések, hanem egy határozott trend mérföldkövei. Ahogyan arról beszámoltunk, január 9-én a magyar villamosenergia-rendszer terhelése új történelmi rekordot ért el. Kedden, január 13-án aztán ismét megdőlt a fogyasztási csúcs, a Mavir által hitelesített, negyedórás érték 8182 megawatt (MW) volt 10 óra 45 perc körül. 

Mindezek alapján Magyarországnak tartósan magasabb villamosenergia-igényre kell berendezkednie.

Ideológia helyett energiabiztonsági ügy

A kérdés nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: miből és hogyan biztosítható ez az áram? Czepek Gábor energiaügyi miniszerhelyettes ennek kapcsán arról írt közösségi felületén, hogy a villamosenergia-ellátás nem ideológiai vita, hanem energiabiztonsági és magabírási ügy, amely alapvetően meghatározza Magyarország és Európa következő évtizedeit. Mint fogalmazott, 

a jövőt nem politikai viták vagy kommunikációs csaták döntik el, hanem az, hogy ki képes kiszámíthatóan, megfizethetően és hosszú távon áramot termelni és tárolni.

A villamosenergia-igény folyamatos növekedése mögött ugyanis olyan, vissza nem fordítható folyamatok állnak, mint a digitalizáció, az adatközpontok terjedése, az elektromos közlekedés és az ipari termelés bővülése.

Az atomerőmű, a gáz és az import volt az élen

Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő lapunknak nyilatkozva rámutatott arra is, hogy a rekordterhelés idején a magyar villamosenergia-ellátás szerkezete világosan kirajzolódott. A rendszer gerincét továbbra is a paksi atomerőmű, a gázerőművek és az import biztosította. 

A megújuló kapacitások, különösen a naperőművek, a téli körülmények miatt csak korlátozott mértékben tudtak hozzájárulni az ellátáshoz.

A több ezer megawattnyi beépített naperőművi kapacitásból ebben az időszakban csupán néhány száz megawatt állt rendelkezésre, míg a szélcsendes időjárás miatt a szélerőművek sem tudtak érdemben termelni.

A szakértő hangsúlyozta: mindez nem tervezési hiba, hanem a megújuló alapú termelés természetéből fakad. A villamosenergia-rendszer ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy az időjárás szeszélyeinek legyen kiszolgáltatva, különösen akkor nem, amikor az áramfogyasztás rekordokat dönt. Ilyen helyzetekben kizárólag azok az erőművek képesek stabil ellátást nyújtani, amelyek időjárástól függetlenül termelnek.

A januári csúcsnapokon az import szerepe is markánsan megjelent az ellátásban. Hárfás Zsolt szerint a több ezer megawattos importteljesítmény jól jelzi az ellátás sérülékenységét. 

A külföldről vásárolt villamos energia ára magas, elérhetősége pedig nemcsak piaci, hanem geopolitikai kockázatokkal is terhelt.

A jövőben az energiatárolás is besegít

Czepek Gábor mindezt európai összefüggésbe helyezve úgy fogalmazott: 

miközben az unió egyes országai felszámolták saját termelőkapacitásaik egy részét, az energiaárak emelkedtek, az ipar versenyképessége romlott és nőtt az importfüggőség.

Ezzel szemben a magyar energiapolitika három pillérre épül: a napenergiára, az atomenergiára és az energiatárolásra, amely együtt képes biztosítani a stabil, kiszámítható áramellátást.