Csíksomlyói Nap-áldás a magyarságon

Végeláthatatlan sorban érkeznek az orgona- és zöld ágakkal díszített autóbuszok, személyautók Csíkszeredába. Nem ritkák a közeli gyergyói, csíki vagy éppenséggel a többnapi járásra lévô háromszéki, Nyárád menti falvakból és a Magyarországról zarándokló gyalogos keresztalják.

A búcsújárók innen csak gyalogosan tehetik meg a hátralévô több kilométeres utat Csíksomlyóig. A hullámzó, mégis fegyelmezett embertömeg fölött imbolygó, díszes egyházi zászlók vagy helységnévtáblák feliratai elárulják, melyik csoport a világ mely részébôl jött el, hogy láthassa a csodatévô Szűz Mária-szobrot és meghallgassa a szentmisét.
A kegytemplomhoz vezetô Szék utca teljes hosszában alkalmi árusok kínálják portékáikat ócska asztalaikon. Fellelhetô itt a különféle kegytárgyaktól kezdve a műanyag nindzsakardon át a kínai vászoncipôig minden. A kazettaárus bódéjából kiáradó lakodalmas muzsika kis idôre megzavarja az elhaladó keresztalja felvezetô csengôjének hangját, de az istenes zsoltárok, Mária-énekek hamar felülkerekednek rajta. Az áhítatos tömegen reggel még nem fog a piaci csábítás – annál inkább délután, a szentmise végeztével.
A nevezetes búcsújárást egy 1567-es pünkösdszombati diadal emlékére tartják meg minden esztendôben. A székely katolikusok István gyergyóalfalvai pap vezetésével ekkor arattak gyôzelmet a hargitai Tolvajostetôn a népet erôszakkal az unitárius hitre térítô János Zsigmond fejedelem seregei felett. Fogadalmukat megtartva azóta minden esztendôben ezen a napon mondanak köszönetet a csíksomlyói Szűzanyának.
A búcsú mára magyarságunk megvallásának jelképévé vált. A határon kívül rekedt és az anyaországbeli magyarok évrôl évre – hitet és hagyományt ôrizve – zarándokolnak el ide, a Megváltó édesanyjához, akinek annak idején István király felajánlotta nemzetünket.
A keresztalják tiszteletük jeléül háromszor meghajtják zászlóikat a templom elôtt, majd a legnehezebb szakasszal folytatják útjukat. A rendszerváltás óta ugyanis akkora tömegek érkeznek, hogy már nem fértek be a kegytemplomba, ezért 1992-ben Makovecz Imre tervezte oltárt építettek a Kis- és a Nagysomlyó-hegy közti nyeregbe.
A Székelyudvarhely melletti parányi Tibód lakosai, magyarországi vendégeikkel, közel száz év „kihagyás” után idén vadonatúj templomi zászló alatt vonulnak – a nevezetes eseményt immár a csíksomlyói ferences rend házfônökének, Kapisztrán testvérnek áldása is kíséri a hegyre vezetô meredek ösvényen.
Minden korosztály hömpölyög felfelé. Görbe bottal, begipszelt kézzel, babakocsiban. A negyvenkét éves Nagy Mária Magdolna Mikefalváról tolókocsiban jött ide.
– Mi valóban hiszünk a Madonna-szobor legendájában, talán ezért is történt meg velünk is a csoda – meséli az özvegy édesanya. Az idô elôtt, másfél kilóval született kislány négy évtizedig nem tudta használni végtagjait. Szinte minden esztendôben együtt zarándokolnak el Csíksomlyóra, s hosszú idô után a Szentanya meghallgatta imáikat. Két éve egy februári napon egyszer csak a lány tagjai mozogni kezdtek. Ma már tud fogni és néhány lépést tenni.
„Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet” – Csató Béla marosvásárhelyi plébános prédikációját az idei búcsú jelmondatára építette. Egyszerre hátborzongató és felemelô érzés, amint a magyar címer hármas halmáról mintázott hatalmas faoltár körüli sokaság könyörög Máriához, s hangját megsokszorozzák a hegyek.
A Kissomlyó emberpróbáló Jézus-hágójának ötödik keresztje tökéletesen visszatükrözi a Trianon utáni székelység sorsát. A gyergyószárhegyi B. Gábor Ádámné által 1939-ben állított stáción ez a felirat olvasható: „Keresztviselô Krisztusom tanisd meg székely népemet hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét.”
A kegytemplom oltára mögött álló, több mint kétméteres, napba öltözött Szűz Mária-szoborhoz egész nap kígyózik a zarándokok sora, akárcsak a hegyormon épült Salvator-kápolna elôtt. A szabályok odafenn lazábbak: a hívek apró tárgyaikkal érintik, simogatják, csókolgatják a kegytárgyakat. Hogy közben mire gondolnak, csak a Jóisten a megmondhatója... A kisebb szentélyben abba a koporsóba gyűlnek az adományok, amelyben egykor egy remete pihent éjszakánként.
Somlyó hegyén az 1700-as évek óta él remete, most éppen egy parányi házban Antal atya. Az a hír járja róla, hogy a villám belecsapott, és a nyakában függô rózsafüzér szemei beleégtek a bôrébe. Az itt élôk ételt visznek neki, ô pedig imádkozik értük.
A remete sötétszürke csuhájában mogorván tesz-vesz a csudájára járók között. Pónilovát szerszámozza fel, amely szerepet kapott a fiatalok passiójátékában. Látva ôt, egy cigányasszony könyörögve kér, egy kis papírra írjam fel kérését: „Gergely Mária: kapjon munkát a lányom!” Remegô kézzel gyűrögeti, szorongatja a papirost, az alkalmat lesi, mikor adhatja át a szentként tisztelt remetének, segítô közbenjárását kérve.
Talán meghallgatja az Úr mindannyiunk imáját. A pünkösd szombatján Csíksomlyón összegyűlt több mint háromszázezer ember jobban bízik ebben, mióta a szentmise elôtti percekben láthatta az égen a Nap körül kibontakozó különleges, fényes glóriát. Megnyugodhatunk: áldás van a magyarságon.