Pünkösd

Pünkösd napját, azaz a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását ünnepli a keresztény világ vasárnap, a húsvét utáni ötvenedik napon. Ez alkalomból a keresztény egyházak országszerte ünnepi miséket, illetve istentiszteleteket tartanak.

A pünkösd a görög pentekosztész szóból származik, amely ötvenediket jelent. A kereszténység egyik legősibb ünnepe,eredete az ókori Izraelig vezethető vissza. A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 49-50. napon az aratás befejezését ünnepelte meg. A „zsengét”, az első termést áldozatként mutatták be Istennek. A történelem során ez a zsidó ünnep egyre fontosabb szerepet kapott. Az időszámításunk kezdetén már ehhez az időponthoz igazították a törvények kihirdetését is.

A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Jézus Krisztus halálát és feltámadását követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik. Az apostolok tanítását a különböző tájakról, más országokból, idegen népekből körülöttük egybeegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta. Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé, a megpróbáltatások ellenére is, vállalva az üldöztetést is. Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk.

A II. Vatikáni Zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Korábban, a II. Vatikáni Zsinat előtt pünkösd vigíliáját (az V. századtól) és pünkösd nyolcadát (a VII. századtól) is külön megünnepelték. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, a nyugati országokban és 1993 óta Magyarországon is munkaszüneti nap. Az utóbbi három évtizedben létrejött és világszerte kibontakozó katolikus karizmatikus megújulási mozgalom is a Szentlélek pünkösdi eljöveteléből meríti lelkiségét.

Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar megnyilvánulása a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. A csíksomlyói búcsú még őrzi a magyarság ősi Boldogasszony-tiszteletének, valamint nap- és holdkultuszának emlékét (Napba öltözött Asszony). Eredetéről azt tidjuk, hogy 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban megverték a fejedelem hadait, megvédték ősi katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, egész Erdélyből és Moldvából is idezarándokolnak. A csíksomlyói búcsú a székely helytállás, hithűség ünnepe is több mint 400 esztendeje. 1949-ben volt az utolsó, hagyományos szertartásrenddel megtartott pünkösdi búcsú, onnét kellett elmenekülnie Márton Áron erdélyi püspöknek. A román kommunista rendszer negyven éven át nem engedélyezett semmilyen szertartást a templomfalakon kívül.

1990-ben az első szabad búcsú negyedmillió magyart indított útnak, akik a hagyományos népviseletben vettek részt a körmeneten. A csíksomlyói búcsú jelentős vonzerővel rendelkezik világmagyarság számára. Jellemző, hogy minden évben több százezer fős a részvétel. Az ünnepség lassan ökumenikus jelleget is ölt, és egyre inkább a magyarság sajátos világtalálkozójává is válik.

A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban az ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik. Jellegzetes népszokás ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás, valamint a májusfa-állítás vagy -kidöntés. Számos helyen hagyományosan búcsút rendeznek pünkösd napjaiban, s különböző közösségi programokkal várják az ünneplőket.