Szép ünnep a ballagás, csak költséges

A középiskolai ballagás régi diákhagyomány, az alma materhez való tartozás lezárása. Az elôkészületek már a harmadik osztály végén megkezdôdnek.

„Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan. / Az Élet szépség – csodáld meg. / Az Élet álom – tedd valósággá. / Az Élet küzdelem – harcold meg…” Kalkuttai Teréz anya megszívlelendô gondolatait a minap olvastam az egyik debreceni gimnázium osztálytablóján. A színes fotókról ismerôs arcok köszöntek vissza. Néhányukat hajdanában magam tanítottam a betűvetés tudományára. S lám, maholnap a középiskolának is búcsút intenek. De hogy mit jelent a diákok életében a ballagás, arról valljanak az érintettek.
– Az elôkészületek már a harmadik osztály második félévében elkezdôdnek. Pénzgyűjtés, varrónôkeresés, az anyagok minôségének, színének, a kosztüm és a blúz fazonjának kiválasztása – sorolja Farkas Lilla, a debreceni Tóth Árpád Gimnázium 12/F osztályának végzôse. A ballagóruhánk már szeptemberben elkészült, mivel nálunk ôsszel van a szalagtűzô ünnepség, és akkor is ezt viseltük.
– Azóta több mint hét hónap telt el. Nem híztátok vagy nem nôttétek ki a holmikat?
– A szoknya már egy kicsit szűk rám, a blúz és a nadrág még jó. Amikor az öltözékrôl döntöttünk, az volt az elsôdleges szempont, hogy elegáns legyen, olcsó, és az érettségin, majd késôbb az egyetemen is felvehessük a vizsgákra. A szürke és a fehér szín dominál a fiúk és a lányok ruháján is – folytatja Lilla, majd leszögezi: – Egyáltalán nem volt szempont, hogy hivalkodó, méregdrága legyen a ballagóruhánk. Gimnáziumunkban a kosztüm alapelvárás, mi is emellett döntöttünk, aki akart, nadrágot is varrathatott. Nem örülnénk, ha a mi iskolánkban is kötelezô lenne az egyenruha: a fekete szoknya, matrózblúz.
A nyíradonyi Mészáros János ugyancsak a Tóth Árpád Gimnázium tanulója. Amikor a költségekrôl érdeklôdöm, a fiatalember gyors fejszámolást végez.
– Ha jól emlékszem tizenötezer forintból futotta az egészre, mivel varrattuk az öltönyünket, a lányok a ruhájukat – János tovább gondolkodik, majd pontosít: – Bocsánat, tévedtem. Ehhez még hozzá kell adni az ing, a nyakkendô és a cipô árát is. Az apránként beadott osztálypénzbôl pedig a tanárok ajándéka is kitelt.
A fiataloknak csak utólag jut eszükbe, hogy a tablóképek, a meghívók, a nekik szánt ajándékok ára, a családi ebéd vagy vacsora még hozzáadódik a kiadásokhoz. Mindent összevetve legalább negyvenezer forintra rúg egy átlagos városi ballagás. Amikor az ajándékokról kérdezem a negyedikeseket, sokat sejtetôen hallgatnak. Mészáros János szólal meg elsôként.
– Tôlem megkérdezték a szüleim, hogy milyen ajándékot kérek. Mondtam, legyen meglepetés, de ne olyan, ami késôbb a szekrényben porosodik. Nem az érték számít, hanem a figyelmesség. És ez nem amolyan „nyalis” szöveg.
– Ezzel egyetértek. Sajnos szélsôséges esetekre is van példa. Az egyik diáktársunknak autót ígértek a szülei, ha sikerül a felvételije, az is lehet, megelôlegezik ballagásra. Ez rettenetes! – mondja felháborodva Lilla, aki jogi egyetemre készül.
– Édesapám mindig azt mondogatja, magadért tanulsz, fiam, senki másért – fűzi hozzá János, aki megemlíti azt is, az érettségi elôtti héten összezsúfolódnak az események. Szerenád a legkedvesebb tanároknak, bolondballagás elôbb a kollégiumban, amit tábortűz zár, majd az iskolában. Végül, május 11-én elérkezik a nagy nap, amikor nemcsak magukat, de a szívüket is ünneplôbe öltöztetik a diákok.
– Az utolsó két-három napban tényleg a feje tetejére áll a világ – meséli Zaccaria Leó, a Tóth Árpád Gimnázium történelem–magyar szakos tanára, a ballagó 12/F osztályfônöke. – A ballagás meghitt pillanat, akkor köszönünk el egymástól. Felemelô és ugyanakkor nehéz is elválni a tanítványainktól. Az ünnepség pedig különös szertartás az osztályok felvonulásával. Érthetô, hogy mindenki szeretne szépen mutatni. Szeretne tetszeni a többieknek, a tanárainak és a családtagoknak.
Az osztályfônök arról is beszámol, a szülôk kivétel nélkül vállalni szokták a ballagással járó költségeket. Ma már szinte mindenki a mérsékelt árakra szavaz. Hallani persze olyan középiskolákról is, amelyekben parádénak, valódi „rongyrázásnak” számít az alma matertôl való búcsúzás.
– Nálunk szóba sem jött a túlköltekezés – jelenti ki Kati, a berettyóújfalui Eötvös József Szakközépiskola végzôse. – A kimenô nyolc osztályból mindenki a legszolidabb módon oldotta meg a ballagást. Több olyan diáktársunk van, akiknek falun élô szülei csak a háztájiból tudnak pluszbevételre szert tenni. Húszezer forintból kitelik a ballagás, az ajándékozás családonként változik.
Ezt erôsíti meg Zsákai Ildikó, az iskola történelem szakos tanára, a 12/J-sek osztályfônöke.
– A lányok közül sokan választanak új frizurát, és a sminkre is nagy gondot fordítanak. Hallottam olyan esetrôl, hogy egy-két fiút meg kellett gyôzni, ne szégyelljenek öltönyt felvenni. A ballagás elôtti napokban persze mindenki belátja, ez különlegesen szép esemény. Egy korszak lezárása, amit az érettségi bankett koronáz meg. Utána kezdetét veszi a nagybetűs élet...