A szerzetesi életet választotta

A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány tizenkét kolostorában mintegy hatvan szerzetes él. Közülük kétségkívül a legismertebb a búcsújáró hely, Csíksomlyó, melynek rendházát a harmincéves Kapisztrán testvér vezeti.

Szíjjártó Gabriella
2002. 06. 14. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Zavarba ejtő a fiatalsága. Ilyen magas egyházi hivatalokat általában önnél jóval korosabb személyek szoktak betölteni.
– Idősebb testvéreink lelki nagyságára vall, hogy 2000-ben a nagykáptalanon egyhangúan a fiatal nemzedékre szavaztak és átadták rendtartományunk vezetését. Négy évtizednyi korkülönbség dacára: az idősek között a legfiatalabb ugyanis hetvennyolc esztendős, míg a legidősebb fiatal is csupán negyven év körüli.
– Mikor határozta el, hogy szerzetesként kolostorba vonul?
– Tizenkét évvel ezelőtt. Addig minden értelemben világi életet éltem. Már kisiskolás koromban eldöntöttem, szabó leszek. Az otthoni egyszerű varrógépünkön araszos nadrágocskákat fabrikáltam; ha néha napján eltörtem a tűt, egy hónapra eltiltottak a szerkezettől. Közben együtt éltem, játszottam, később báloztam a korosztályommal.
– Pályaválasztáskor kitartott a régi elhatározása mellett?
– Igen, sapkaszabó szakra iratkoztam be. Emellett még elmentem inaskodni édesapám barátjához, aki székely, zsinóros ruhákat készített. Vilmos bácsival jól megértettük egymást, sőt, idővel a kisebbik lányával elmélyült a kapcsolatunk. Tanult szakmámra és a barátnőmre alapozva már „csak” a családalapítás várt rám...
– Miért vett mégis fordulatot az élete?
– Tizennyolc éves koromra felerősödött bennem az érzés, hogy minél többet megtudjak Jézusról, nem elég mindaz, amit a hittanórán és a templomban hallottam. Amikor Vilmos bácsi rajtakapott, hogy egy imádságos könyvet olvasok, s beismertem, hogy pap szeretnék lenni, csak legyintett: Mikor belőled pap lesz, akkor belőlem meg pápa.
– Mégis mitől változott meg ennyire az életszemlélete?
– Elsőként a családom és a faluközösség egyszerű, de mély hite érintett meg. Egy székelyszentkirályi ötgyermekes parasztcsaládból származom, amely imádságos életet élt. Esténként lefekvés előtt közösen elmondtunk egy imát, de én kisfiúként gyakran hallottam, hogy a másik szobában a szüleim ketten még tovább imádkoztak. Nem értettem a szövegét, de mélyen átjárt ez az élmény: végtelen biztonságot adott.
– Ön is élhetett volna, a szülei példája szerint, vallásos családi életet...
– Tizennyolc évesen jó barátságba kerültem az akkori idős plébánosunkkal. A hosszú beszélgetéseink Kádár atyával megerősítették bennem azt a belső hívást, amit a jó Istentől kaptam. Mikor napi áldozó lettem és rendszeresen magamhoz vettem Jézust, már éreztem, hol a helyem.
– Miért a szerzetesi életet választotta?
– A múlt rendszerben a szerzetesrendeket betiltották Erdély-szerte, így legelőször csakis papnak jelentkezhettem. A sikertelen felvételi miatt egy év kihagyásra kényszerültem, s ezalatt megtörtént a történelmi fordulat. A szerzetesrendek is újra működhettek. Éppen ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy többet szeretnék imádkozni, mint egy egyházmegyés pap teszi, másrészt ragaszkodtam az egyszerűséghez és a szegénységhez.
– Kétségtelenül mindezeket megtalálta a ferenceseknél.
– Assisi Szent Ferenc példáját követve az evangélium szerint, szerényen élünk. Sokan tévesen azt hiszik, a világtól elvonulva vegetálunk kolostorainkban. Nagyon is az emberek között járunk, s azt keressük, hol lehetünk a segítségükre. Ha az utcán találkozunk, úgy emlegetnek bennünket: jönnek a barátok.
– Milyen képzésen át jutott el eddig?
– Három évet jelöltként töltöttem el a csíksomlyói ferencesek között – ez az ismerkedés ideje a világi életben a szerelmes időszaknak felel meg. A szécsényi noviciátusi egy esztendő (a jegyesség) alatt lelkigyakorlatokkal és visszavonulással még jobban elmélyítettem a rendalapító életformáját, a ferences lelkiséget. A Szegedi Hittudományi Főiskolán a civilek és papnövendékek mellett barna csuhánkkal sajátos foltot képeztünk a teremben.
– Van jelentése az övként szolgáló kötélen a görcsöknek?
– A három bog a hármas fogadalmunkra utal. Jómagam túlvagyok az „esküvőn”, azaz örökre elköteleztem magam a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmak, valamint a testvéri közösség mellett.
– Önt elismerően Kapitányként emlegetik.
– Előfordul... A gyerekek tudják csak igazán cifrázni a szerzetesi nevem, a Kapisztránt! Ugyanis a régi életünkkel a nevünket is hátrahagyjuk, és egy szent példáját követve, az ő nevét felvéve folytatjuk új életünket.
– A múltjukból mindent kitörölnek?
– Szó sincs róla! A család nem veszített el bennünket, csak egy nagyobb család tagjaivá váltunk. Egyébként jómagam a szabószakmámban tovább szakosodtam: Szécsényben palástokat, miseruhákat, stólákat varrtam, hogy minden percet hasznosan töltsek el.
– Csíksomlyón mi a ferencesek feladata?
– E búcsújáró helyen a Szűzanya szolgálatában élünk, s nyitottak vagyunk minden zarándok felé. Itt a hétköznapok apróságaiban is megtapasztalom a szépséget, a finomságot, a megbocsátást, a szeretetet – ezektől vált teljessé az életem.
– Egyszerre mosolyog és könnyes a szeme...
– Amikor mély benső dolgaimat kell megosztanom, akkor szokott a mosoly és a könnyes szem párosulni nálam. Úgy érzem, ezek a kegyelem pillanatai.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.