A szerzetesi életet választotta

A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány tizenkét kolostorában mintegy hatvan szerzetes él. Közülük kétségkívül a legismertebb a búcsújáró hely, Csíksomlyó, melynek rendházát a harmincéves Kapisztrán testvér vezeti.

– Zavarba ejtő a fiatalsága. Ilyen magas egyházi hivatalokat általában önnél jóval korosabb személyek szoktak betölteni.
– Idősebb testvéreink lelki nagyságára vall, hogy 2000-ben a nagykáptalanon egyhangúan a fiatal nemzedékre szavaztak és átadták rendtartományunk vezetését. Négy évtizednyi korkülönbség dacára: az idősek között a legfiatalabb ugyanis hetvennyolc esztendős, míg a legidősebb fiatal is csupán negyven év körüli.
– Mikor határozta el, hogy szerzetesként kolostorba vonul?
– Tizenkét évvel ezelőtt. Addig minden értelemben világi életet éltem. Már kisiskolás koromban eldöntöttem, szabó leszek. Az otthoni egyszerű varrógépünkön araszos nadrágocskákat fabrikáltam; ha néha napján eltörtem a tűt, egy hónapra eltiltottak a szerkezettől. Közben együtt éltem, játszottam, később báloztam a korosztályommal.
– Pályaválasztáskor kitartott a régi elhatározása mellett?
– Igen, sapkaszabó szakra iratkoztam be. Emellett még elmentem inaskodni édesapám barátjához, aki székely, zsinóros ruhákat készített. Vilmos bácsival jól megértettük egymást, sőt, idővel a kisebbik lányával elmélyült a kapcsolatunk. Tanult szakmámra és a barátnőmre alapozva már „csak” a családalapítás várt rám...
– Miért vett mégis fordulatot az élete?
– Tizennyolc éves koromra felerősödött bennem az érzés, hogy minél többet megtudjak Jézusról, nem elég mindaz, amit a hittanórán és a templomban hallottam. Amikor Vilmos bácsi rajtakapott, hogy egy imádságos könyvet olvasok, s beismertem, hogy pap szeretnék lenni, csak legyintett: Mikor belőled pap lesz, akkor belőlem meg pápa.
– Mégis mitől változott meg ennyire az életszemlélete?
– Elsőként a családom és a faluközösség egyszerű, de mély hite érintett meg. Egy székelyszentkirályi ötgyermekes parasztcsaládból származom, amely imádságos életet élt. Esténként lefekvés előtt közösen elmondtunk egy imát, de én kisfiúként gyakran hallottam, hogy a másik szobában a szüleim ketten még tovább imádkoztak. Nem értettem a szövegét, de mélyen átjárt ez az élmény: végtelen biztonságot adott.
– Ön is élhetett volna, a szülei példája szerint, vallásos családi életet...
– Tizennyolc évesen jó barátságba kerültem az akkori idős plébánosunkkal. A hosszú beszélgetéseink Kádár atyával megerősítették bennem azt a belső hívást, amit a jó Istentől kaptam. Mikor napi áldozó lettem és rendszeresen magamhoz vettem Jézust, már éreztem, hol a helyem.
– Miért a szerzetesi életet választotta?
– A múlt rendszerben a szerzetesrendeket betiltották Erdély-szerte, így legelőször csakis papnak jelentkezhettem. A sikertelen felvételi miatt egy év kihagyásra kényszerültem, s ezalatt megtörtént a történelmi fordulat. A szerzetesrendek is újra működhettek. Éppen ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy többet szeretnék imádkozni, mint egy egyházmegyés pap teszi, másrészt ragaszkodtam az egyszerűséghez és a szegénységhez.
– Kétségtelenül mindezeket megtalálta a ferenceseknél.
– Assisi Szent Ferenc példáját követve az evangélium szerint, szerényen élünk. Sokan tévesen azt hiszik, a világtól elvonulva vegetálunk kolostorainkban. Nagyon is az emberek között járunk, s azt keressük, hol lehetünk a segítségükre. Ha az utcán találkozunk, úgy emlegetnek bennünket: jönnek a barátok.
– Milyen képzésen át jutott el eddig?
– Három évet jelöltként töltöttem el a csíksomlyói ferencesek között – ez az ismerkedés ideje a világi életben a szerelmes időszaknak felel meg. A szécsényi noviciátusi egy esztendő (a jegyesség) alatt lelkigyakorlatokkal és visszavonulással még jobban elmélyítettem a rendalapító életformáját, a ferences lelkiséget. A Szegedi Hittudományi Főiskolán a civilek és papnövendékek mellett barna csuhánkkal sajátos foltot képeztünk a teremben.
– Van jelentése az övként szolgáló kötélen a görcsöknek?
– A három bog a hármas fogadalmunkra utal. Jómagam túlvagyok az „esküvőn”, azaz örökre elköteleztem magam a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmak, valamint a testvéri közösség mellett.
– Önt elismerően Kapitányként emlegetik.
– Előfordul... A gyerekek tudják csak igazán cifrázni a szerzetesi nevem, a Kapisztránt! Ugyanis a régi életünkkel a nevünket is hátrahagyjuk, és egy szent példáját követve, az ő nevét felvéve folytatjuk új életünket.
– A múltjukból mindent kitörölnek?
– Szó sincs róla! A család nem veszített el bennünket, csak egy nagyobb család tagjaivá váltunk. Egyébként jómagam a szabószakmámban tovább szakosodtam: Szécsényben palástokat, miseruhákat, stólákat varrtam, hogy minden percet hasznosan töltsek el.
– Csíksomlyón mi a ferencesek feladata?
– E búcsújáró helyen a Szűzanya szolgálatában élünk, s nyitottak vagyunk minden zarándok felé. Itt a hétköznapok apróságaiban is megtapasztalom a szépséget, a finomságot, a megbocsátást, a szeretetet – ezektől vált teljessé az életem.
– Egyszerre mosolyog és könnyes a szeme...
– Amikor mély benső dolgaimat kell megosztanom, akkor szokott a mosoly és a könnyes szem párosulni nálam. Úgy érzem, ezek a kegyelem pillanatai.