Éles viták várhatók az EU-tanácsülésen

Nagy tétekre menő, élénk viták várhatók az EU-csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban az uniós külügyminiszterek hétfőn, Luxembourgban tartandó tanácsülésén, amelyen a közvetlen mezőgazdasági támogatások problémája áll a figyelem középpontjában.

Az általános ügyek tanácsának ülései szinte mindig rendkívül zsúfolt napirend szerint zajlanak, most azonban a csatlakozási tárgyalások állása mellett mindössze egyetlen fontosabb kérdéssel, az amerikai acélvámemelések elleni uniós válaszlépésekkel foglalkoznak a miniszterek.

A tematika megritkítása azzal magyarázható, hogy a hétfői tanácskozás alapvetően a csatlakozási tárgyalások aznap és kedden tartandó miniszteri szintű fordulóinak az előkészítésére szolgál. E két napon (a szokásos ütemezés szerinti gyors egymásutánban) mind a 12 tárgyaló tagjelölt küldöttségével találkoznak a tizenötök, s mindegyikükkel legkevesebb 3-4, de egyesekkel 8-10 tárgyalási témakört is áttekintenek. Ezúttal azonban ezeknek csak a kisebbik részében várható fejezetek ideiglenes lezárása.

Maguknak az uniós külügyminisztereknek a fordulók előkészítésekor három fontosabb részterületen kell egyeztetniük álláspontjukat: a közvetlen agrártámogatásokkal, a mezőgazdasági fejezet állat- és növény-egészségügyi részével, valamint a bővítés első hullámából minden valószínűség szerint kimaradó Bulgária és Románia helyzetével kapcsolatban.

A legforróbb és a legnagyobb érdeklődéssel várt téma a közvetlen kifizetések ügye, valamint ezzel szoros összefüggésben a csatlakozási folyamatnak és a közös agrárpolitika reformjáról folytatandó tárgyalásoknak a viszonya.

Az Európai Bizottság április közepén juttatta el a csatlakozási tárgyalások mezőgazdasági fejezetére vonatkozó közös uniós álláspont tervezetét a tagállamoknak, amelyek azonban mind ez idáig nem tudtak megállapodásra jutni róla. A közvetlen jövedelempótló támogatások ügyében a bizottsági javaslat változatlanul az, hogy ezeket fokozatosan, tízéves átmeneti idő alatt kellene bevezetni az újonnan csatlakozó országokban, amelyek a taggá válásuk utáni első három évben az unióban érvényes támogatási szintek 25, 30, majd 35 százalékát kapnák.

A tizenötök többsége támogatna egy erre a javaslatra épülő közös álláspontot, négy tagállam – Hollandia, Nagy-Britannia, Németország és Svédország – azonban azt szeretné, ha a közvetlen kifizetések ügyét különválasztanák a mezőgazdasági fejezet többi részétől, és csak a tárgyalási folyamat egy későbbi szakaszában vennék ismét elő.

A „négyek” arra hivatkoznak, hogy mivel a bizottsági javaslatok körül szemmel láthatóan nincs egyetértés – sem a tagországok körében, sem a tagországok és a tagjelöltek között -, célszerűbb volna túllépni ezen a problémán, és legalább a fejezet többi részéről megállapodni, mert máskülönben valóban megakadhat a folyamat.

Brüsszeli források szerint valójában attól tartanak, hogy ha most olyan közös álláspontot fogadnak el, amelyben valamilyen módon elismerik és rögzítik a közvetlen kifizetések elvét, az – általuk nem kívánt módon – befolyásolni fogja a közös agrárpolitika jövőjéről folytatandó későbbi vitákat.

Pillanatnyilag e külön-külön is elvi jelentőségű, de egymással szorosan összefüggő két mozzanat egyikében sincs egyetértés a tagállamok között. Van olyan álláspont, amely magát a közvetlen kifizetések elvét sem tekinti az uniós joganyag részének, és olyan is, amely szerint a közös agrárpolitika reformjáról még a bővítés előtt meg kellene állapodni. Ez utóbbi viszont kétségkívül ellentmondana annak az uniós részről ismételten megerősített ígéretnek, amely szerint a csatlakozásnak újabb feltételei már nem lesznek.

A hétfői tanácsülés legfontosabb tétje az, hogy sikerül-e olyan formulát találni, amelyben valamilyen módon feloldhatók ezek a nézetkülönbségek. Ha nem, akkor az agrárfejezetben képviselendő közös álláspont ügye a június 21-22-én esedékes sevillai csúcs elé kerül. Ha pedig az állam- és kormányfők sem jutnak dűlőre, az már a tárgyalási menetrend borulását jelentené, mert az útiterv szerint a tizenötöknek legkésőbb e félév végéig a mezőgazdasági fejezetben is meg kellene határozniuk közös álláspontjukat.