A bélapátfalvi fiatalember a Szolnoki MÁV versenyzője, a találkozót a Járműjavító tekecsarnoka előtt beszéltük meg. A szép szál ifjú nem téveszthető össze sem egy sziesztázó súlyemelővel, sem walkment hallgató birkózóval. Egyszóval nem „izompacsirta”. Viszont nála több fát még senki sem döntött le széles e hazában, és a világcsúcstól is mindössze tizenhárom fával marad el a teljesítménye. Minthogy sportága nem szerepel az iskolák testnevelési tanrendjében, mi több, a tornatermek mellett sem gyakori a tekepálya, indokoltnak tűnik a kérdés: hogyan kezdődött? Az újdonsült világbajnok elmondta, bátyja, Bóta Ervin, aki országos bajnok a sportágban, kilencévesen csábította le a pályára. Aztán a tenyérbe simuló golyót megmarkolni és megszeretni egy pillanat műve volt. A focit, a kosárlabdát és az asztaliteniszt hagyta ott Levente a tekéért. Még Bélapátfalván versenyzett, amikor serdülő-világbajnokságra utazhatott, ahol csapatban az ötödik helyet szerezték meg. Az ifjúsági világbajnokságon csapatban már bronzérmesek lettek, tavaly Szlovéniában párosban szerzett az ifi vb-n harmadik helyezést, az idén pedig Eszéken a felnőttek között lett párosban világbajnok és összetett egyéniben harmadik.
Az eredmény mitől szép? Attól – mondta Levente –, hogy amíg nálunk úgy ötezren művelik ezt a sportot, Németországban kétszázezer igazolt versenyzőt tartanak számon. Az ok: a teke nem olcsó sportág. Egy hagyományos, négysávos, öntött pálya húszmillió forint, ehhez jön az automatika, a bábuk, golyók, a vegyszerek, melyek a pálya tisztán tartásához elengedhetetlenek. A fiatalember édesapja meghalt, édesanyjával él, így a továbbtanulás önköltséges módját nem vállalhatta. Szolnokra is azért igazolt Bélapátfalváról, mert, mint mondta, „itt jobbak az anyagi viszonyok”.
Most, hogy világbajnok lett, elképzelhető, hogy megkeresik külföldről is, és ha lejár a szolnoki szerződése, nekivághat a nagyvilágnak. Partnere, Kovács Gábor Ausztriában versenyez, minden bizonnyal a Deutschkreutz csapatában jól mutatna egy világbajnok páros...
A világbajnokságról ejtettünk szót: Levente úgy állt fel a nyolcas pályán a dobáshoz, hogy a másik hét pályán olyanok gurítottak, akik már voltak világbajnokok. Azt sem tudták az ellenfelek, ki az a langaléta fiú, és honnan jött. Hál’ istennek, a verseny végére megtanulták a nevét. Bár a kívánalom a férfiaktól az első hatba jutás volt csapatban, könnyen lehettek volna dobogósok, végül – alig néhány fával lemaradva – negyedikek lettek. Tanulság volt bőven. Az egyik az, hogy a világversenyekre már nem öntött pályán, hanem funk és wollmer borításon kell edzeni. A világbajnokság előtt Magyarkanizsán tréningeztek, aztán Zalaegerszegen is épült a közelmúltban egy hatos wollmer pálya, és ilyen ma már a Ferencvárosé is. Ezeket is használták a felkészülés során. A világbajnokságra mindig új pályát építenek, melyet jóformán a versenyekkel avatnak fel, így az esélyek teljesen egyenlők.
Az utolsó hazai megméretés az országos tizenkettek, aztán lezárul az idény. Leventére a katonaság vár, Szolnokon. Jövőre ifi-világbajnokság, amibe még belefér, hiszen épp csak 22 éves, de közben jön egyhetes vakáció Tiszakécskén, tekés baráti körben.
Pintér Lajos, a Szolnoki MÁV szakosztályának elnöke mondta el – a fiú szerényen elhallgatta –, hogy olyan eredményt, amilyet Levente elért, Magyarországon még nem ütött senki. Jobb annál is, amivel Csányi Béla nyert világbajnokságot. A magyar csúcs immár 1084 fa, a világcsúcs 1096 fa, azt kell tehát ostromolni. Pintér Lajos szerint sokat vártak ugyan a versenyzőjüktől, de Kakukk Levente a legmerészebb várakozásukat is túlszárnyalta. A MÁV a világbajnokai számára egy limitált összeget szokott fizetni, ezt a bélapátfalvi fiatalember is megkapja.
Mit mondjunk, jó helyre megy!
A Tisza és a DK brüsszeli nagykoalíciója a háború folytatására szavazott















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!