Medgyessy Pétert 1978. március 2-án belügyminiszteri paranccsal rendőr főhadnagyi rangban a BM III/II-7 osztályának állományába helyezték – írta Kis János. A III/II-es csoportfőnökség a polgári titkosszolgálat kémelhárítási szakága volt. A 7-es osztály az „elhárítás a nemzetközi kapcsolatok terén” nevet viselte. Medgyessy tehát legkésőbb 1978-tól a kémelhárításnak dolgozott. Legalábbis ez derül ki a kinevezési parancs fénymásolatából, mely a Magyar Nemzet keddi számában jelent meg.
Medgyessy most két dolgot tehet. Vagy kijelenti, hogy a Magyar Nemzet dokumentuma hamisítvány, és beperli a lapot rágalmazásért, közokirat-hamisításért, vagy haladéktalanul lemond. Harmadik lehetősége nincs – véli a filozófus, aki jelenleg a Közép-Európai Egyetem tanára. Nem azért kell mennie, mert a törvény így kívánja, hanem azért, mert demokratikus köztársaságban ez az erkölcsi minimum – teszi hozzá.
Ha Medgyessy úgy gondolta, hogy ebben a múltban semmi nincs, ami alkalmatlanná tenné őt a Magyar Köztársaság miniszterelnökének szerepére, akkor neki magának kellett volna a nyilvánosság elé vinnie életpályájának ezt a – cseppet sem mellékes – részletét. Ha viszont az volt a véleménye, SZT-tiszti múltja nem vallható be, akkor nem lett volna szabad elindulnia a miniszterelnöki hivatalért – írja Kis János.
A választónak minden adathoz joga van, melynek birtokában eldöntheti, hogy a választott tisztségre pályázó ember méltó-e a bizalmára. Nem magyarázgathatja, hogy az ügynöktörvény nem vonatkozik a III/II-es csoportfőnökség beosztottaira. Nem adhatja elő, hogy ha vonatkoznék, akkor is csak annyi következnék belőle, hogy vagy lemond, vagy közzéteszik a tényt titkosszolgálati múltjáról, s mivel már közzé is tették, a lemondásra semmi oka. Nem azért kell mennie, mert a törvény így kívánja, hanem azért, mert demokratikus köztársaságban ez az erkölcsi minimum – olvasható a cikkben.
Medgyessyről később Kis ezt írja:
Talán a mai napig köti őt az esküvel vállalt titoktartási kötelezettség! Talán valóban így van. Ez azonban nem ok arra, hogy Medgyessy a hivatalában maradjon. Ebből is az következik, hogy sürgősen félre kell állnia. Aki a kémelhárítással szemben a mai napig kötelezettséget visel, az nem független ember.
A Hivatal dönti el, kíván-e rajta keresztül obskúrus politikai célokat megvalósítani. A Hivatal jóindulatán múlik, hogy a miniszterelnök megbízóinak, a választóknak felel-e vagy egy titkosszolgálatnak. Nincs demokrata, aki ezt a helyzetet elfogadhatja – sommázza a kialakult helyzetet Kis János.
