Rövid az élet, nincs idő a szomorkodásra

Szécsényi Lajos, a debreceni Piremon Nyomda üzemigazgatójának bal lábát 22 éves korában amputálták. Ő motoron utazott, a baleset okozója, akinek egyetlen hajszála sem görbült, részegen hajtott az autójával. A 41 esztendős repülőgép-üzemmérnök szeme sarkából méreget, amikor hellyel kínál az öreg rádiókkal, fényképezőgépekkel és egyéb régiségekkel berendezett irodájában. Aztán, hogy elejét vegye a puhatolózó kérdéseknek, magáról kezd mesélni.

– A baleset után két napig sokkos állapotban voltam. Amikor magamhoz tértem, már túl voltam a műtéten. Nem roppantam össze. Ahogy feleszméltem a kórházban, szereztem egy mankót, segítség nélkül akartam kimenni a mosdóba. A nôvérek visszazavartak. A tragédia után 24 nappal sikeres államvizsgát tettem a szolnoki katonai fôiskolán. A baleset után egy évvel megnôsültem. A feleségemet már korábban is ismertem. A kisfiunk tízesztendôs, belevaló srác.
– Ötpercenként csörög a telefonja. Hogyan lehet mindenkivel ilyen közvetlen, határozott és derűs.
– Miért lennék más? – kérdez vissza. – Egyébként is azokat az embereket kedvelem, akiket a jó Isten humorral, nyíltsággal és kellő bizakodással áldott meg. Úgy tartom, olyan rövid az élet, hogy a kesergést nem engedhetjük meg magunknak. Szerencsére ellenségeim sincsenek, képtelen vagyok haragot tartani.
– Tudja, hogy ki okozta a balesetet?
– Egyszer találkoztam az illetővel. Arra gondoltam: „szerencséd volt öreg, te részegen is megúsztad.” A bírónőtől pedig csak annyit kérdeztem, kinek mondhatok köszönetet azért, hogy az éjszaka közepén, a kietlen úton értesítette a mentőket…
Szécsényi Lajos fordít a szón s a húszéves évfordulóját ünneplő üzemükről beszél. Büszkén újságolja, hogy a szikgáti telepükön háromszáz megváltozott munkaképességű embert foglalkoztatnak. A három külön üzemrész egyikében a dolgozók nyomdai munkát végeznek, a legkisebb csarnokban dobozokat, különleges dísztasakokat készítenek exportra. A vegyes üzemben pedig más egyéb kézimunkában jeleskednek munkatársai. A Piremonnál egyébként összesen háromezer, elsősorban mozgássérült ember lel munkára szerte Hajdú-Bihar megyében. Országos viszonylatban ők az egyik legnagyobb kiemelt rehabilitációs célvállalat.
A közelgő vállalati ünnepségen többen részesülnek majd elismerésben. Elsősorban azok a dolgozók, akik régóta, vagy éppen alapítóként dolgoznak a cégnél. Timkó Zoltánné, a vállalat munkaügyi elôadója készségesen kalauzol a részlegekbe. Megmutatja azt a két buszt is, amelyik reggel és délután a dolgozókat szállítja munkahelyükre, majd a városközpontba. A tolószékes embereket speciális kisbusz segíti. Tóth Mónikával a délelőtti műszak után találkoztam.
– Négyéves voltam, amikor felfedezték az orvosok, hogy izomsorvadásban szenvedek. Igaz, sokáig tanácstalanok voltak, az ortopédiára küldözgettek, és rendre felírták a gyógybetétes cipőt. Nyolc évvel később már egyértelművé vált, hogy a betegségem, a kéz-, a láb-, és a hátizmomat bénítja. Hat éve kerültem tolószékbe.
– Nem létezett olyan gyógymód, ami segíthetett volna?
– Jártam gyógytornára és tíz évig komoly gyógyszert szedtem, amit 4-5 éve betiltottak. Kiderült, hogy többet ártott, mint használt. Mit tehetek utólag? – kérdezi a mosolygós, kedves 31 éves fiatalasszony. Majd megvallja, semmi oka a szomorkodásra. Boldog, hogy általános iskolás kisfia egészséges, nyár végére pedig pici babát vár. S hogy ki fog segíteni a kisded gondozásában? A párja, aki ugyancsak mozgássérült, de nem tolószékhez kötött.
– Annyi mindenen mentem keresztül, hogy nagy meglepetés már nem érhet. Amikor például bérházban éltem, előfordult, hogy a liftig sem jutottam fel. Volt úgy, hogy órákig ücsörögtem a lépcsőházban, míg valaki segített feltolni a kocsimat. Ha pedig rossz volt a lift, fel sem jutottam az ajtómig, máshol kellett aludnom. Most már ez a gond is megoldódott, másik lakásba költöztem. Nincsenek elérhetetlen vágyaim. Minden álmom teljesült.
Ugyanilyen derűlátó a 29 esztendős Mundi József is. Hétesztendős koráig egészséges volt, ezt követően fedezték fel, hogy gyermekparalízisben szenved, amit makacs izomsorvadás követett. A fiatalember, ha nem az elektromos tolószékével közlekedik, akkor azt a speciális, háromkerekű robogómotort használja, amit a vállalat vezérigazgatója készíttetett részére. Ezzel hamarosan Bécsbe utazik, hogy a mozgáskorlátozott gyermekeknek támogatókat találjon. Július végén pedig a kapolcsi művészeti napokon tolmácsol. Mundi József ugyanis németül, angolul és olaszul beszél...