Sikeres kézátültetés Belgimuban

A brüsszeli Erasmus kórházban sikeresen elvégezték Belgiumban az első, a világon a 12. kézátültetést. A 22 éves David másfél éve egy ipari húsdarálóban vesztette el a jobb kezét. Műkezet kapott, amivel elég jól megtanult bánni, de egy idő után mégis tökéletesebbre vágyott. A brüsszeli Erasmus kórházban Josef Schuind professzor vállalkozott a műtétre és alapos immunológiai és pszichológiai előkészületek után vártak donorra.

Június első napjaiban jelentették egy olyan férfi hirtelen elhalálozását, akinek a keze morfológiailag eléggé hasonló volt Davidéhoz és az egyéb élettani sajátosságai is sikerrel kecsegtettek. A 14 órás műtétet végző orvosprofesszor így számolt be az eljárásról: „Mint a veseátültetéseknél, a kezet is előtte lehűtöttük és hideg folyadékkal fecskendeztük be. A csontok összekapcsolását két szegeccsel oldottuk meg. A vérellátást biztosító két artériát és három vénát mikrosebészeti eljárással kötöttük össze. Az egész műtét minimális vérveszteséggel történt. A kézátültetést különösen nehéz lelkileg elviselni, mert például egy szívátültetéshez képest a betegnek itt folyton a szeme előtt van egy másik ember keze. Feltétlenül szükség van tehát a beteg és családja pszichológiai kezelésére is.”

Amikor David magához tért a 14 órás mesterséges altatásból, első szavai ezek voltak: „Most legalább megölelhetem a feleségemet.” A fiatalember jól megfontolta a nagy vállalkozást és így tekint jövője elé: „Tíz napja volt a műtét, s azóta semmilyen szövődmény nem lépett fel. Nincs probléma a vérellátással, nincs vérrögösödés vagy kivetési tünetek. Fel vagyok készülve arra, hogy életem hátralevő részében orvosságokat kell szednem. Eleinte úgy emlegettem az átültetést, hogy a kéz, mintha valaki másé lenne. Beletelt néhány nap, mire az én ujjaimnak, az én kezemnek kezdtem érezni. Az első napokban kissé puffadt volt még, de ez már elmúlt. Most már tudom kicsit mozgatni csuklóból és az ujjaimat is. Egyelőre nincsenek nagy terveim. Majd úgy kezdem újra az életet, ahogyan helyreáll az egészségem. Szeretném újra ölelni a feleségemet és simogatni a kutyámat. És kész vagyok pontosan alávetni magam az utókezelésnek, hogy minden esélyem meglegyen a felgyógyulásra.” A fiatalember felesége, Nathalie sugárzó arccal tette hozzá, hogy bíztak az operáció sikerében, és most újrakezdhetik az életet.