Sütő András hetvenöt éves

Június 10-én Sopronban 75. születésnapja alkalmából köszöntötték Sütő András Kossuth-díjas írót, akinek az egyetemes magyarságtudat elmélyítéséért, humanizmusáért, életművéért Mádl Ferenc köztársasági elnök Érdemrendet adományozott.

Sütő András erdélyi magyar író, lapszerkesztő, közéleti személyiség a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. A mezőségi Pusztakamaráson (Camarasu, Románia) született 1927. június 17-én. Tanulóéveit a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban és a kolozsvári Móricz Zsigmond Népi Kollégiumban töltötte. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak; 1948-tól a Falvak Népe (1952-től Falvak Dolgozó Népe) című hetilapnál dolgozott, 1950-től főszerkesztőként. 1954-ben a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz került, 1971-ben a helyi Új Élet főszerkesztője lett 1989 augusztusáig. Tevékenyen részt vett a kulturális és politikai közéletben, 1973-1981 között a Román Írószövetség alelnöke volt.

1948-ban szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába. Már kezdeti műveiben jó ember- és valóságismeret birtokában, ízes humorral adott képet az erdélyi paraszti életről. A Félrejáró Salamon című kisregénye (1956), valamint a Pompás Gedeon című színműve (1968) már összetettebb ábrázolásmód felé mutat és felveti a személyiség és a hatalom összeütközésének problematikáját.Az Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye (1970) szociográfusi hitelességű lírai vallomás a mezőségi Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét múltjáról, gondjairól és reményeiről, a megmaradásról. A korszakos remekmű nyelvi és szemléleti gazdagsága lenyűgöző, a 250 oldalas lírai regény sikere túllépte a nemzetiségi régiót és magára vonta a nemzeti közfigyelmet.

1975-ben mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját Heinrich von Kleist regénye nyomán. Ezt történelmi drámák követik: Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai mennyegző – Perzsák (1981). E műveiben a személyiség és a hatalom sokrétű elemzését adja.

Művészetében külön fejezet a magyar nyelv ápolására tanító esszék sorozata. 1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel, amely az anyanyelvről írt gazdag magyar irodalom egyik gyöngyszeme. Nagyenyedi fügevirág című esszéje (1978) szintén az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza.

A hetvenes évek úti tűnődései, esszéi után a nyolcvanas években újabb esszégyűjteménye jelent meg Az idő markában címmel. Sikaszói fenyőforgácsok cím alatt cikkeit, A lőtt lábú madár címmel pedig jegyzeteit gyűjtötte kötetbe. 1987-ben adták ki kötetben az Advent a Hargitán című színdarabját, amely hosszú ideig szerepelt magyar színpadon is, míg Álomkommandó című drámája a magyar színikritikusok díját kapta az 1987-1988-as évadban. Az 1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében Sütő azokra az elődökre, „égtartó emberekre” emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét. További ismertebb művei a kilencvenes évekből: Sárkány alszik veled (beszélgetések könyve), Szemet szóért (dokumentumok, naplójegyzetek), Csipkerózsika ébresztése (arcképvázlatok, esszék), Az ugató madár (dráma), Heródes napjai (naplójegyzetek), Balkáni gerle (színmű és napló). 2001-ben jelent meg Erdélyi változatlanságok címmel publicisztikai írásainak és interjúinak gyűjteménye.



Sütő András emberi tartásból nem hagyta el romániai szülőhelyét, és erre a magatartásra biztatja a romániai magyarokat. Műveiben és magánéletében ugyanazt az igazságot hirdeti: az Erdélyben élő nemzetiségek csak békében, egymást kölcsönösen gazdagítva és segítve érhetnek el eredményeket. Mindenféle ellenségeskedés, a nacionalizmus és nemzeti felsőbbrendűség bármely megnyilvánulása árt az egyénnek és közösségnek, az országnak ugyanúgy, mint Európának.

A Ceausescu-korszak utolsó éveiben is, a kíméletlen hatósági zaklatások ellenére bátran vállalta nemzetisége sorsváltozásainak kimondását, s az 1989. decemberi romániai fordulat idején aktív szerepet vállalt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szerveinek megalakulásakor a Maros megyei bizottság elnökévé, illetve tiszteletbeli elnökévé választották. (E tisztségéről 1996 szeptemberében lemondott.) 1990. március 19-én a marosvásárhelyi RMDSZ-központ elleni vandál támadás során őt is brutálisan bántalmazták, bordatörést és súlyos szemsérülést szenvedett. Hosszú gyógykezelés után 1990. július 17-én tért haza Marosvásárhelyre.

1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége budapesti ülésén a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották, a tisztséget előbb 1991 decemberéig, majd 1992-1996 között ismét betöltötte. Sütő András egyetemes megbecsültségét jelzi, hogy 1979-ben Herder-díjjal tüntették ki, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Magyarországon számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát: 1992-ben Kossuth-díjat kapott, 1996-ban a Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, s 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.