Vonatkatasztrófa árnyékában: százmilliárdokat szánnak háborúra, közben évtizedes a csúszás a síneken

Miközben az Európai Unió néhány év alatt eurószázmilliárdokat tudott mozgósítani Ukrajna támogatására, saját közlekedési gerinchálózata évtizedes lemaradásba került. Az Európai Számvevőszék friss jelentése szerint az uniós megaközlekedési projektek csúszása és drágulása mára kezelhetetlen méreteket öltött – a dél-spanyolországi halálos vonatkatasztrófa pedig különösen nyomasztó hátteret ad a számoknak.

Legalább 39 halálos áldozata van a spanyol vonatkatasztrófának Forrás: AFP

Legalább 39 ember halt meg a hétfői dél-spanyolországi vasúti balesetben, amikor egy Madrid felé tartó nagysebességű vonat kisiklott és összeütközött egy szemből érkező szerelvénnyel. A vonatkatasztrófa vizsgálata még tart, az emberi hibát egyelőre kizárták, felmerült egy hibás síncsukló lehetősége is. Bár az Európai Számvevőszék jelentése nem a vasúti biztonságot, hanem az uniós közlekedési megaprojekteket vizsgálta, a párhuzam nehezen kerülhető meg.

A spanyol vonatkatasztrófa rávilágít az uniós visszásságokra / Fotó: Spanyol polgárőrség / MTI/EPA-EFE

Évtizedes elmaradások a vonatkatasztrófa hátterében 

Amit találtak felhívja a figyelmet arra, hogy a szándék és a pénz hiánya az európai közlekedésben létfontosságú fejlesztéseket akadályoz meg, évtizedes elmaradásokat okozva, miközben Ukrajna céljaira évek alatt sikerült összerántani eurószázmilliárdokat – írja a Világgazdaság.

A lap a számvevőket idézi, amely szerint az EU kiemelt közlekedési infrastruktúráját növekvő költségek és egyre súlyosabb végrehajtási késedelmek jellemzik. A Covid-járvány és az orosz–ukrán háború tovább rontotta a helyzetet, de a problémák gyökere jóval régebbi: számos projektet már három évtizede megterveztek, mégis messze vannak a megvalósulástól.

Kína eközben lehagyta Európát: 2024 végére 48 ezer kilométeres nagy sebességű vasúthálózatot épített ki, amelyet 2030-ra 60 ezer kilométerre bővít. Ez a világ teljes nagysebességű hálózatának kétharmadát jelentené. Európa legfeljebb a biztonsági minimum teljesítésére képes, versenyképességről aligha beszélhet.

Romlottak a kilátások

A jelentés középpontjában a transzeurópai közlekedési törzshálózat (TEN-T) áll. Szakemberek szerint a 2020-as értékeléshez képest 2025-re a kilátások nem javultak, hanem romlottak: az átlagos késések nem néhány évvel, hanem akár másfél-két évtizeddel nőttek. Az öt olyan megaprojekt esetében, ahol van friss adat, az átlagos csúszás már 17 év.

A költségek pedig közben elszálltak. A nyolc vizsgált megaprojekt reálköltsége 2020-ban még „csak” 47 százalékkal haladta meg az eredeti becsléseket, mára ez az eltérés 82 százalékra nőtt. 

• Így a Rail Baltica költségei hat év alatt 160 százalékkal emelkedtek, 
• a Lyon–Torino nagy sebességű vasúté megduplázódott, 
• a Szajna–Észak-Európa csatorna pedig a projekt indulása óta háromszorosára drágult.

A jelentés felhívja a figyelmet, hogy 

az unió ugyan 2020 óta további 7,9 milliárd eurót adott a vizsgált projektekre, de a teljes támogatás így is csak 15,3 milliárd euró. Ez eltörpül ahhoz képest, hogy 2022 és 2025 között közel 200 milliárd euró áramlott Ukrajnába uniós forrásból.

A számvevőszék végkövetkeztetése egyértelmű: a TEN-T törzshálózatra kitűzött 2030-as cél biztosan nem teljesül. A 2020-as jelentés az eredeti tervekhez képest átlagosan 11 éves késedelmet számolt, a 2025. évi aktualizálás szerint a helyzet azóta tovább romlott. Azon öt megaprojekt esetében, amelyekre vonatkozóan információk állnak rendelkezésre, az átlagos késedelem mostanra 17 évre nőtt.

A közlemény szerint: 

• Az Y vasca vasútvonal, amelynek az eredeti ütemterv szerint 2010-ben, a felülvizsgált 2020-as terv szerint pedig 2023-ban kellett volna működőképesnek lennie, várhatóan legkorábban 2030-ra készül el, bár a projektgazdák 2035-öt reálisabb időpontnak tartják. 
• A Lyon–Torino vasúti elkészültét most 2033-ra várják, míg az eredeti tervek 2015-tel, a 2020-as menetrend pedig 2030-cal számolt. 
• A Brenner-bázisalagút legkorábban 2032-ben nyílik meg, vagyis nem 2016-ban vagy 2028-ban, ahogy azt korábban tervezték. 
• Az Északi Szajna–Európa csatorna eredetileg 2010-ben kezdte volna meg működését, majd ezt 2028-ra halasztották, most 2032 tűnik valószínűbbnek. 

A jelentés arra figyelmeztet, hogy ennek ellenére az Európai Bizottság alig élt a rendelkezésére álló jogi eszközökkel, és érdemben nem kérte számon a késedelmek okait. A jelentés így nemcsak műszaki, hanem politikai kudarcról is képet fest – olyasmiről, ami egyre kevésbé engedhető meg Európának.