Az energiajogász posztjában mindenekelőtt kifejtette, mik is voltak azok az impexek: az ország szétrablását és eladósítását végző külkereskedelmi vállalatok voltak a szovjet megszállás alatti Magyarországon a meggazdagodni vágyó befolyásos kommunisták körül szerveződve. Úgy működtek, hogy kihasználva a politikai hatalmukat és kapcsolataikat, a magyar állam és egyes külföldi cégek közé ékelődtek, és megvámolták a forgalmat. 

Az impexek maguk a megtestesült liberálkapitalista-kommunista egymásra találás, ahol a kommunista párt jogszabállyal megvonta a termelő vállalatok külkereskedelmi jogát, és egyszerűen ingyen, ellentételezés nélkül odaadta ezeknek a hamis tekintetű, ám a pénzt nagyon is szerető legbefolyásosabb, illetve rokon elvtársaknak, akikkel szemben a nyereségesség sem volt elvárás, ellenben a magyar állam kontójára bőven tehettek kötelezettségvállalásokat és költhették a pénzét – mutatott rá Tóth Máté. 

De miért is érdemes mindezzel képben lenni? Tóth Máté rámutatott: azért, mert Kapitány is az Interag nevű impexből jön. Innen aztán éppen abba a Shellbe vezetett az útja, ami az Interaggal közös lopási-pénzfolyatási projekt volt a magyar állam milliárdos kárára. 

Ezt nevezik a tiszás kommentelők páratlan piaci karriernek és bizonyított szakértő tehetségnek – jegyezte meg. Kapitány így lett végül a Shell globális alelnöke, ahol összesen 37 évet dolgozott, 2024 áprilisáig.

Az energiajogász szerint ha mindez nem volna elég, a Shell jelenti mindazt, ami az olajipar legrosszabb arcát képviseli: multinacionális túlerő, ami erőfölényből tárgyal kormányokkal, aszimmetrikus ügyletei vannak kiszolgáltatott dél-amerikai, délkelet-ázsiai államokkal. Offshore-struktúrákon és adóparadicsomokon keresztül tünteti el a bevételei nagy részét, miközben a greenwashing egyik legszemérmetlenebb játékosa.

Tóth Máté felhívta a figyelmet arra, hogy Hollandiában és az Egyesült Királyságban vesztes perek tömegei adtak igazat a megnyomorított helyi közösségeknek, míg a tipikus harmadik világbeli példát jelentő Niger-delta-ügyben több ezer olajszivárgás, ivóvízszennyezés, a termőföldek tönkretétele kísérte a céget. A vonatkozó ENSZ-jelentés szerint 30 évig is eltarthat a károk helyreállítása, miközben a Shellt katonai erőszak közvetett támogatásával is összefüggésbe hozták. Mint írta, a Shellhez mint a greenwashingot folytató erőfölényes globális konszernhez, az erőszakos kizsákmányoló olajvállalathoz igen sötét üzelmek és zavaros lobbitevékenységek kapcsolódnak világszerte. Nem véletlen, hiszen nagyobb befolyása van, mint sok államnak. 

A Shell Magyarországon azért lobbizott, hogy hazánk olcsó orosz gáz helyett minél több LNG-t vegyen aranyáron. Igen, Kapitány István idején – mutatott rá.

Tóth Máté kitért arra is, hogy a Shell a legnagyobb ipari szennyezők egyike. Érdekes, akik itt klímaharcolnak a világ károsanyag-kibocsátásának alig 0,1 százalékáért felelős Magyarországon, valahogy az ilyen Shell-félékről mindig megfeledkeznek, aminek a károsanyag-kibocsátása az egész országunkénak harmincszorosa! Hol vannak ilyenkor a HVG- meg Lakmusz-cikkek? – vetette fel a kérdést.

Úgy véli azonban, a Shell már rég maga is csak eszköz. A tíz legnagyobb részvényeséből öt a BlackRock és a Vanguard tőkealapjaihoz tartozik. Ezek azok a tőkealapok, amelyek a világ nagy részét behálózták gazdaságilag, és nyugati féltekét már politikailag is irányítják, s immár hazánkban is embereket ejtőernyőznek a politikába. 

»Attól tartok, ez történik Kapitány Istvánnal. Miután megérkezett a Metától Dávid Dóra, a brüsszeli intézményektől meg Gerzsenyi Gabriella és Kollár Kinga, a nemzetközi erők immár nagyobb fokozatra kapcsoltak: ím, itt a Shell-BlackRock embere is« – mutatott rá, majd úgy folytatta: az az embere, aki a korábbi csalások, erőfölény és kizsákmányolás (impexek, Interag, Shell) és a jelenlegi erőfölény és kizsákmányolás (Shell, BlackRock, Vanguard) folytonosságát is megtestesíti.

Az energiajogász emlékeztetett: nagyon sok munka volt abban, hogy hazánk az eltékozolt energiaszektorát visszaszerezze, a közérdeket szabályozói eszközökkel érvényesítse, ezeket meg is védje a rendkívüli nyomással szemben, és valódi, magabíró, szuverén energiaiparunk és energiapolitikánk lehessen. »Hát, ez forog kockán. Mindaz, amit rendkívül sok erőfeszítés árán, másfél évtized alatt elértünk. Az energiaszuverenitás is szuverenitás. A nemzetközi rablótőke pedig újra bejelentkezett hazánkra, méghozzá a legszemérmetlenebb módon ugyanúgy és ugyanazokkal, ahogy és akikkel már egyszer megtette ezt. Impexektől a Shellen át a BlackRockig: Szauron szeme ismét hazánkra fordult. Vihar közeleg, és viharban ismerni meg a kapitányt. 

Nem tennék hozzá semmit, úgy tökéletes, ahogy van.

Lássunk inkább néhány további fontos adalékot a Pesti Srácokból:

„Kapitány és kizsákmányoló

A sztárigazolás és ami mögötte van, ez Magyar Péterék és a globalista háttér igazi arca. Kapitány István háttere mindenkinek tökéletesen megmutatja, hogy milyen rendszerváltásra készül a Tisza Párt. A 90-es évek szabadrablását készítik elő ismét.

A szombati nap még számoltam, hogy hat bejegyzésben emlékezett meg Magyar Péter arról, hogy az egykori globális Shell-alelnök, Kapitány István is csatlakozott a csapatához. Képes volt ezt hatszor kiírni, videózni róla, ömlengeni és szinte nirvánában felolvadni a gyönyörtől, miközben Orbán Viktor Miskolcon tartotta azt a háborúellenes gyűlést, ahol a nemzet múltja, jelene és jövőbeli lehetőségeink kerültek szóba. A különbség akkora a két teljesítmény között, mint a kártyavár és az egri vár között. Tehát ez volt a nagy hír, egy régi impexes leigazolása. Ez ért hat bejegyzést szombaton, hátha a nemzet jövőjének lehetőségei helyett egy BlackRock főmufti, egy régi impexes ajnározása jobb ajánlat a magyar közvélemény számára. És vasárnap folytatódott a szoborfaragás, mintha el kéne ettől ájulni. Nagy lehet a gond, ha a tiszásoknál ez a nagy durranás három hónappal a választások előtt.

Jó kérdés, hogy miért kapott kitüntetést 2023-ban. Ahogyan az is, hogy miért fogadta el, miért köszönte meg olyan szívélyesen, ahogy csak tudta és utána miért fordult szembe azokkal, akiktől kapta? Lehet, hogy sokkal többet akart és lehet, hogy a múltja miatt azt nem kaphatta meg? Ez már egy másik történet lesz.”

Igen, az egy másik történet, majd április 12. után, amikor lesz időnk megint négy évig mindenfélével foglalkozni, visszatérhetünk rá. Addig elegendő megvizsgálni még egy adalékot. Kapitány shellvtárs, a blackrockos Jockey Ewing hibátlan prototípusa, miután szerelembe estek egymással a súlyos pszichés problémákkal küszködő moral insanityvel, kedélyesen megkávéztak, elbeszélgettek a világ dolgairól, ezt pedig a gyönyörtől félájult 24.hu (ha holnap Kun Béla jönne vissza, annak a valagát nyalnák) így foglalta össze:

„Nem az az állam dolga, hogy luxusberuházásokra vagy repterekre költse a polgárok pénzét, miközben az alapvető szolgáltatások összeomlanak”. 

Ezekkel a mondatokkal van tele a padlás, a pince, ezt hallgatjuk 2010 óta, vagy ahogy Kohán Mátyás remekül összefoglalta:

„A következő napokban-hetekben sok figyelmet fogok szentelni Kapitány úr gazdasági programjának, elképzeléseinek, amennyiben lesznek ilyenek.

Most még nincsenek. Kapitány úr – akinek piaci pályafutása elismerésre méltó, csak az nem biztos, hogy a szabadpiacnál jóval bonyolultabb dinamikák mentén működő, egy cégnél komplexebb rendszerek és állampolgárok közelébe is lehet engedni – egyelőre a magyar gazdasággal kapcsolatban még érdemi gondolatokat nem osztott meg.

Beszélt korrupcióról (túlfújt ellenzéki önámítás), beszélt az EU-s pénzek hazahozataláról (nem kérdés, hogy haza kell hozni, ahogy az sem kérdés, hogy kizárólag az uniós források felhasználását érintő technikai engedményeket szabad a hazahozataluk érdekében tenni, politikait egy szálat sem, márpedig a Tisza Párt komoly politikai engedményekre készül Ukrajna, a külföldi cégek adói, az LMBTQ és a migráció ügyében).

És felmondta a lemaradó Magyarország szakállas ellenzéki narratíváját is, ami meg a mutatók által alá nem támasztott hazugság.

Egyelőre tehát semmi újat, okosat vagy tartalmit nem mondott. Amint fog, azzal tisztelettel és érdemben foglalkozni fogok. Rögzítem: egyelőre nincs ilyen. Klasszikus ellenzéki bullshit van.”

Én sajnos nem tudom megírni, hogy a következő napokban és hetekben sok figyelmet fogok szentelni Kapitány úr gazdasági programjának, az én figyelmem kimerül a 24.hu által összefoglalt kapitányi „programadás” egy elemére – erre: „Nem az az állam dolga, hogy luxusberuházásokra vagy repterekre költse a polgárok pénzét”. Aha. Mielőtt belemennénk, szögezzük le: nem, nem omlottak össze az alapvető szolgáltatások, ez is csak a klasszikus ellenzéki bullshit része. De most koncentráljunk Kapitány shellvtárs két másik bullshitjére!

Luxusberuházások. Nem tudom, mire tetszett gondolni Kapitány shellvtársnak, de a beszélgetésben szó esett „felesleges hidakról” is, na, olyan meg nincsen. Mármint felesleges híd. Felesleges Shell kút van, felesleges híd nincs. Pont.

Repterek. 

Az volt ugye, hogy Gyurcsányék színes üveggyöngyökért meg némi tüzes vízért eladták a magyar repteret. Az Economx így írt erről még 2019-ben:

„A politikus szerint az ősbűnt a Gyurcsány-kormány követte el, amely 2005-ben privatizálta a repteret. A privatizációs szerződést 2005 decemberében írták alá a brit BAA International Ltd.-vel a Budapest Airport Rt. 75 százalék mínusz egy szavazatnyi tulajdoni hányadának eladásáról. A brit repülőtér-üzemeltető társaság 75 évre kapta meg a repülőtér üzemeltetési jogát. A BAA a részvénycsomagért és a vagyonkezelési megállapodásért 464,5 milliárd forintot fizetett. A Budapest Airport Zrt. 55,4 százalékos tulajdonosa az Airport Holding Kft.-n keresztül jelenleg a német AviAlliance GmbH, amelyet időközben megvásárolt egy kanadai nyugdíjpénztár. Rogán Antal szerint ez egy elhibázott privatizáció volt, rosszat tett Magyarországnak, a turizmusnak is, mert azóta a reptéren semmilyen érdemi fejlesztés nem történt. Tehát ha megnézik, akkor a magyar reptér külföldi tulajdonba került, a magyar reptér messze nem fejleszt annyit, mint a versenytársak – fogalmazott a a gazdasági bizottság júniusi ülésén a miniszterelnök kabinetfőnöke.” (https://www.economx.hu/magyar-vallalatok/repter-kormany-privatizacio-rogan.689738.html)

Az Economx természetesen nem Rogánnak adott igazat, és azt sugallta, hogy egyszerűen pompás volt a reptér privatizációja. Hát persze. De azért a biztonság kedvéért nézzük meg a Portfolio 2025. június 1-i cikkét is:

„Dől a pénz a reptérből: több mint 100 milliárd forint osztalékot kap az állam és a Vinci

Rekordévet zárt a Budapest Airport, nemcsak az utasforgalom, de a bevétel és az adózott eredmény tekintetében is – derül ki a cég éves beszámolójából. Ami még izgalmasabb, hogy a tavalyi év után jelentős, mintegy 106 milliárd forintos osztalékot kapnak a tulajdonosok, a magyar állam és a Vinci Airports.

A légiforgalom fellendülésének köszönhetően a tavalyi rekordmértékű utasszám után rekordbevétellel zárta a 2024-es évet a Budapest Airport – derül ki a társaság frissen közzétett éves beszámolójából.

2024 a Budapest Airport történetének minden korábbi forgalmi rekordját megdöntötte, 17,6 millió utas és közel 300 ezer tonna légiáru fordult meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Ennek köszönhetően a budapesti repülőtér üzemeltetője 412,5 millió euró nettó árbevételt ért el tavaly, ami 22 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. A bevétel nagyobb részét adó légiforgalmi bevételek közel 25 százalékkal emelkedtek 2023-hoz képest, míg a kereskedelmi bevételek 17 százalékkal nőttek.”

Világos beszéd azért ez is. 106 milliárd forint évi bevétel az államnak – ez Kapitány szerint felesleges luxusberuházás. Minden bizonnyal sokkal jobb volt, ameddig a pénz valamelyik multicégnél landolt. Ez Kapitány világa. Ez a BlackRock világa. És el ne felejtsük: a szerelmetes kávézgatás során Kapitány shellvtárs arról is értekezett, mennyire károsak a multikat sújtó különadók.

Az impexesek szépen kiszolgáltatták hazánkat a globalistáknak. Köztük Kapitány. Mi ezektől 2010 óta igyekszünk a lehető legfüggetlenebbek lenni és maradni, amennyire egyáltalán lehetséges ez ebben a világban. Kapitány felbukkanása olyan, mintha Hegedűs hadnagy az egri árulása után 37 évig kiválóan szolgálta volna Konstantinápolyban a portát, majd visszatérne Egerbe megmondani a tutit.

Kitelt az ideje, Kapitány shellvtárs úr…