Az orvos válaszol

Aggódó mama jeligére. Az élet bizonyos szakaszaiban a szervezet több táplálékot igényel, elsôsorban csecsemô-, kisgyermek- és serdülôkorban, valamint a terhesség és a szoptatás idôszaka alatt. Idôsebb korban a táplálkozási igények csökkennek ugyan, de sokszor a felszívódás zavara miatt alakul ki alultápláltság.

Az alultápláltság számos betegséget okoz. Ennek mikéntje attól függ, hogy milyen anyag hiányzik a szervezetünkbôl. Egy beteg táplálkozási szintjének felméréséhez az orvos nemcsak az egyén táplálkozási szokásai, betegségei felôl érdeklôdik, hanem bizonyos vérvizsgálatokkal meg is gyôzôdik a táplálkozás milyenségérôl. Így olyan vegyületeket határoz meg, amik vérszintje függ a beteg tápláltsági fokától. Ilyen például a hemoglobin vagy a pajzsmirigyhormonok szintje.
A diagnózis felállítása szempontjából fontos az is, hogy mit eszik a beteg. Sokszor az orvos étkezési napló vezetését kéri, amiben szerepelnie kell az összes elfogyasztott ételnek. Ennek elemzése mutatja meg ugyanis, hogy mennyire kiegyensúlyozott az egyén táplálkozása, vagy éppen ellenkezôleg: mennyire egysíkú. A táplálkozási hiánybetegségek sokféle egészségügyi problémához vezethetnek. Például vérszegénységet okozhatnak. Az ízlelést, szaglást érinti a cinkhiány. A B-vitamin hiánya esetén idegrendszeri betegségek, szájüregi elváltozások léphetnek fel. Szív- és érrendszeri bajt okoz a magas koleszterinszint, de a B1-vitamin hiánya is. Az emésztôrendszer betegségeit idézi elô a folsavhiány, a pellagra (nikotinsavhiány) és az alkoholizmus. A pajzsmirigy megnagyobbodása pedig jódhiány következtében alakul ki.
Felsorolásunk korántsem teljes, de arra jól rámutat, hogy alultápláltságot számos anyag hiánya okozhat. Az alultápláltság tényét csak orvosi vizsgálat állapíthatja meg. Ennek része a vérkép vizsgálata, a vitaminok, ásványi anyagok szintjének ellenôrzése, valamint a salakanyagok, például a húgysav szintjének meghatározása. Csak ezek tudatában lehet véleményt mondani errôl a rendellenességrôl.
Tanácstalan jeligére. Az idült prosztatagyulladás okozta dülmirigy-megnagyobbodást kiváltó tényezôk sokfélék. Régen a húgycsôkankó (gonorrhoea) szerepelt az elsô helyen. Létrejöhet azonban a húgycsô hátsó részének sérülése és fertôzôdése révén, de a véráram is juttathat baktériumot a prosztatába. A nyirokáram útján a környezô szövetek gyulladása is átterjedhet a dülmirigyre. Gyulladáskor a tünetek formái: deréktáji, végbéltáji, alhasi, herébe sugárzó fájdalom, húgycsôégés, húgycsô-váladékozás és sokszor idült székrekedés. Az évekig fennálló panaszok a beteget idegessé teszik, s ez szexuális zavarokhoz is vezethet. A gyógyításban szerepe van a prosztatakímélô életmódnak. Ez a fűszeres ételek, a tömény alkohol fogyasztásának tilalmából, az ülô életmód kerülésébôl, valamint kerékpározási és motorkerékpározási tilalomból áll. Ha a kórokozó baktériumot kimutatják, célzott antibiotikus terápiát folytathatunk a betegség leküzdéséért.
Idôsebb korban azonban sokszor nem gyulladás, hanem a hormonális egyensúly megváltozása okozza a prosztata megnagyobbodását. Ilyenkor a férfihormonok termelôdése csökken a nôi hormonokkal szemben, s a nôi hormonokra érzékeny mirigyek növekedésnek indulnak. Ebben az esetben a jellemzô és elsô tünet a gyakori vizelés, fôként az éjszaka második felében, s az, hogy a vizelet nehezen indul meg, illetve, hogy vékony sugárban távozik. A késôbbiekben ezek a panaszok a vizelet teljes elakadásáig fokozódhatnak, és fertôzés is társulhat a bajhoz.
Az idôskori prosztatamegnagyobbodás kezelése egyrészt gyógyszeres, másrészt műtéti. A diagnózis felállítása, a kezelés mikéntjének meghatározása az urológus szakorvos feladata.