A tanévkezdés pénzkímélő fortélyai

Ha valaki összeállítaná a többgyerekes családok szeptemberi közhelyszótárát, viszonylag könnyű dolga lenne, mert a tanévkezdés mindenütt súlyos pénzekbe kerül. De, mint az alábbi történet is igazolja, mindig akadnak kivételek.

A kiváló kézilabdás Niki most érettségizett, ősztől biológia szakos lesz a debreceni egyetemen. Öccsei is jó képességűek. A tizenhat éves Laci informatikát tanul egy miskolci szakközépiskolában, Marci pedig a hatodik osztályt kezdi a helyi általános iskolában, ahol az édesanyja angolt tanít.
Ezt az öttagú családot Bőcsön az jellemzi, hogy a szülők minden energiájukat a gyerekek iskoláztatására fordítják. Nincs könnyű dolguk. Amikor a sörgyárban dolgozó Hideg Lászlót két éve leszázalékolták, a rokkantnyugdíj nagy érvágás volt nekik. A házaspár most sertéstartással, háztájival és nyaranta (amikor a pedagógus feleség pihenhetne) vásározó lángossütéssel egészíti ki jövedelmét. A havi pénzeket illetően mindig borotvaélen táncolnak, főleg hónap végén. Ennek ellenére Hideg Lászlóné Marica, a család „szóvivője” szerint az igazán rászorultakhoz képest nekik nincs okuk panaszra.
– Átlagos szinten élünk – mondja Marica –, legalábbis azokhoz a családokhoz képest, akiknek az önkormányzat minden ősszel ingyen biztosít tankönyvet, füzetet és kedvezményes napközi ellátást. A szeptember viszont nekünk is mindig nagy káoszt okoz. De még nagyobb is lehetne, ha nem élnénk a szokásos fortélyokkal. Ilyenkor listával járom végig a miskolci nagykeráruházakat, hol olcsóbbak a tanszerek. A megöröklés nálunk is bevált taktika. Táskából, írószerekből például a gyerekek egymásnak adják a „stafétabotot”, bár a két fiúnak az idén muszáj újakat venni, mert a régieket megette az idő. Úgy tapasztalatom, hosszú távon a drágább mindig olcsóbb. Leszoktunk róla, hogy évente kétszer-háromszor vegyünk ezerforintos „eldobható” tornacipőt. A minőségre viszont, ami drága, várniuk kell a gyerekeknek, mert hol az egyiknek, hol a másiknak jut. Általában a ruházkodásnál figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy hárman vannak. Ma már nem kötelező az iskolai egyenruha, pedig a gyerekek által annyira utált köpeny ápolta és eltakarta a kirívó anyagi különbségeket…
Miközben a két fiú számítógépezik, a mamával és kézilabdaedzésről hazaérkező Nikivel próbáljuk számba venni a szeptemberi kiadásokat. Reménytelen vállalkozás, hiszen minden év más, mindig adódik új és újabb helyzet. Tavaly például, amikor még Niki is bejárt Miskolcra, a három gyerek iskolakezdésére több mint százezer forintot költöttek. Tankönyvekkel, füzetekkel, osztálypénztárral, menzával, napi zsebpénzzel, bérletekkel együtt. Utóbbin nemcsak a közlekedés, hanem a középiskolákban kötelező színház- és hangversenybérlet is értendő, Niki ugyanis megtapasztalta: a középiskola más világ! Ott nem kérdezik meg, van-e pénzed erre vagy arra, hanem közlik: holnap hozzál be tizenötezer forintot! Többnyire év elején mindent „behajtanak”, s akinek ez nem tetszik, annak azt mondják, a középiskola nem kötelező.
– Bejáró tanulóknál a mobiltelefont sem tartom luxusnak. A szülő-gyerek biztonságérzetét erősíti ebben a zűrös világban – mondja Hideg László. – Niki akciós mobilja után Lacika is kivárta, hogy a feleségem tizenharmadik havi fizetéséből kapjon egy saját készüléket. Marci szerencsére még évekig szem előtt lesz, vele egyelőre nincs ilyen gondunk.
– Tanévkezdéskor sok mindenen lehet spórolni, de a tankönyveken nem – állítja szülőként és pedagógusként Marica. – Ez a legdrágább. A régi nemzeti kiadó mellett ma már legalább húsz tankönyvkiadó is működik, és a Nemzeti Alaptantervtől függetlenül ahány iskola, ahány tanár, annyiféle a kívánalom. A nyelvoktatásban ez pláne így van. Mindig a tanár dönti el, melyik kiadó könyvét tartja a legjobbnak. És ha a gyerekek valamilyen okból iskolát váltanak, például a családjuk elköltözik, valóságos csődhelyzetet teremthetnek a szülőknek. Mi ezt végigéltük Lacikával, aki egy gimnáziumi év után Szerencsről átigazolt a miskolci szakközépiskolába, mert a számítástechnika jobban érdekelte. Nikivel pedig most egy rendkívüli évnek nézünk elébe. Mindenáron állatorvos akar lenni. Két évig különórákra járt biológiából és kémiából, mert a felvételihez a középiskolában tanult anyag nem elegendő. A pontszámai alapján sajnos mégsem jutott be a pesti egyetemre. Hogy ne essen ki a tanulás ritmusából, a debreceni természettudományi karra ment, de jövőre újra próbálkozik. Éppen tegnap jött meg postán a kollégiumi kérelmének elutasítása, mert az egy főre eső jövedelmünk háromszáz forinttal meghaladta a minimumot... Még nem tudjuk, az egyetemi jegyzetei mennyibe kerülnek. Azt viszont már hallottuk, hogy a közös lakásbérlés fejenként tizenöt-tizenhétezer forintba kerül, plusz a rezsi.
Elbúcsúzva a családtól meglepve tapasztalom, milyen erős kézfogásuk van a gyerekeknek. Az anyjuk szerint ez is bizonyítja, hogy mind a három gyerek határozott egyéniség, akik megállják a helyüket.