A cselgáncsozó olykor szónokol

A gyomaendrődi Vetró Péter színes egyéniség. A sportban kemény küzdő, egyébként pedig lírai alkat.

Válogatott cselgáncsozó, tehetséges szavaló, megnyerte a Kossuth Lajos születésének kétszázadik évnfordulójára kiírt szónokversenyt, s legújabban a színész szakmával is kacérkodik. Szereti a természetet, kedvenc kikapcsolódása a horgászat. Az idén érettségizett a helyi Kner Imre Gimnáziumban, így ez az év a pályaválasztás jegyében telik el. Mindezekről a család gyomaendrődi otthonában beszélgettünk.
Péter már az általános iskolában is sporttagozatra járt, több sportágat kipróbált, végül a cselgáncsnál kötött ki:
– A cselgáncs küzdősport, de nincs benne durvaság. Arra tanít, hogy aki szembe kerül velünk, az nem ellenség, hanem ellenfél, akit tisztelnünk kell. Ez a sportág nem utolsó sorban önfegyelemre is szoktat – mondja.
A cselgáncsot a Gyomaendrődi Dzsúdo- klubban első edzőjénél, Gyányi Ferencnél tíz- éves korában, 1993-ban kezdte el, majd Ká-rolyi Antal foglalkozott vele. A diákolimpiát első alkalommal 1995-ben nyerte meg, azt követően még kétszer. Magáénak mondhatja a Magyar Köztársaság Kupát, a magyar bajnokságban második lett. Svédországban, Franciaországban, Hollandiában és Ausztriában nemzetközi versenyeket nyert. A legbüszkébb a svédországi sikerére, ott tizenhárom évesen kellett legyőznie a nála két évvel idősebbeket. Péter szorgalmasan edz, most Oláh János irányításával.
Mikor a versmondás kezdeteiről faggattam, azt mondta, hetedikes korában osztályfőnöke biztatására kezdett el iskolai ünnepségeken szavalni, és ez folytatódott a középiskolában is. Legszívesebben Petőfi, Ady, József Attila és Radnóti verseit mondja. A szónokversenyt a Debreceni Református Kollégium oratóriumában rendezték meg; e nevezetes helyen maga Kossuth Lajos is beszédet mondott az 1849-es országgyűlésen.
– A versenyen az volt a feladatunk, hogy a Kossuth Lajos által használt retorikai eszközöket alkalmazzuk. Két téma közül választhattunk, egy képzeletbeli Kossuth-szobor leleplezése alkalmából vagy egy – hasonlóan fiktív – róla elnevezett intézmény avatására kellett felépítenünk a beszédünket. Én ez utóbbit választottam. Középiskolás kategóriában hatvanan indultunk, tízen jutottunk a döntőbe, amit sikerült megnyernem.
A felvételi határideje előtt három héttel Péternek az az ötlete támadt, hogy próbaképpen jelentkezik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
– Kezdetben kissé ideges voltam, de az elbeszélgetés után megnyugodtam – emlékezett vissza a felvételi pillanataira a fiatalember. – Előbb verseket mondtam, majd helyzetgyakorlatokat kértek. Mivel aznap én voltam az utolsó felvételiző, azonnal elmondták az értékelést. Jordán Tamás, a vizsgabizottság elnöke túl fiatalnak tartott, hiszen a felvételi első fordulójából azok jutottak tovább, akik már harmadszorra, negyedszerre próbálkoztak.
Péter az ELTE Állam-és Jogtudományi Karára is felvételizett, de eredménytelenül, így a Budapesti Gazdasági Főiskola idegenforgalmi és vendéglátó-ipari szakmenedzseri szaka pótfelvételijén próbált szerencsét. Fogalmazhatunk úgy, hogy ezzel édesapja nyomdokaiba lépett, hiszen apja is az idegenforgalommal foglalkozik. Jövőre ismét felvételizik a jogi karra és a színművészeti főiskolára is. A cselgáncsot valamelyik fővárosi klubban akarja folytatni, de a fontossági sorrendben már csak a tanulás után jöhet a sport.