A szeptember 10-én bevonult sorkatonák közül alig egy hét alatt hárman kíséreltek meg öngyilkosságot. Csak egyiküket sikerült megmenteni. Ez a tragikus tény is rávilágít a sorkatonasággal kapcsolatos visszásságokra, problémákra.
Politikusok, szakértők gyakran hangoztatták és hangoztatják, hogy az önkénteseknek, a sorköteleseknek jelenleg biztosított körülmények, életfeltételek elfogadhatatlanok. Az átalakulás késlekedését is ezzel szokták indokolni.
A HEL a leghatározottabban tiltakozik a sorkatonákat megkülönböztető szemlélet ellen. A sorkatonákat sem lenne szabad olyan feltételek közé kényszeríteni, amelyek az önkéntesek számára elfogadhatatlanok. Az életkörülményeken túlmenően a sorkatonáknál maga a bevonulás, a megszokott környezetből való kiszakítás egyébként is súlyos lelki terhet, törést okozhat.
Az egyik tragikus eset arra is rámutat: az alkalmassági feltételeknél nem szabadna kettős mércét alkalmazni. Az egyik áldozat ugyanis szerződéses katonának alkalmatlannak bizonyult, sorkatonának viszont alkalmasnak nyilvánították.
A HEL követeli az év elején elfogadott HM-EüM együttes rendelet felülvizsgálatát. E rendeletet ugyanis kizárólag az a szándék hozta létre, hogy lehetőleg minél több fiatalt lehessen behívni. Néhány évvel ezelőtt hasonló sorozási túlbuzgalom folytán hozták előre az eskü idejét: nehogy a fiatalok meggondolják magukat, és látva a valóságos viszonyokat, inkább a polgári szolgálatot válasszák. Csak a kényszersorozás haladéktalan megszüntetése lehet a jó megoldás!
Nem jó ugyanis, hogy hadseregünkre a hasonló tragikus esetekben a gyanú árnyéka vetül. Nem jó, ha az a látszat, hogy az ország biztonsága tízezer rosszul felszerelt, alig kiképzett tizenéves kényszerkatonán múlik.
Farkas Henrik ügyvezető
Vida István ügyvivő
M1
Tanúként idézte be a rendőrség Császár Attilát
