CEFTA: tíz éves a megállapodás

Kilencedik alkalommal találkoztak szeptember 14-én - ezúttal Pozsonyban - a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (Central European Free Trade Association - CEFTA) tagállamainak kormányfői. A csúcstalálkozón Magyarországot Medgyessy Péter miniszterelnök képviselte.

A közép-európai gazdasági együttműködés szorosabbá tétele már az 1991-ben lezajlott visegrádi találkozó napirendjén is szerepelt. A megállapodást 1992. december 21-én írta alá Krakkóban a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák külgazdasági miniszter. Az 1993. január 1-jétől a kettévált Csehszlovákia helyét Csehország és Szlovákia foglalta el, négytagúvá bővítve a szervezetet. Az okmányt 1993. március 1-jétől ideiglenesen alkalmazták az aláíró államok, de jure csak 1994. július 1-jén lépett hatályba. 1996. január 1-jén csatlakozott az egyezményhez Szlovénia, 1997. július 1-jén pedig Románia. Bulgária 1999. január 1-jén lépett be hetedik tagországként.

A CEFTA megalakításának legfontosabb célja a térségbeli átalakulás nyomán összeomlott egymás közötti kereskedelem fellendítése volt. Ezért az aláíró országok közötti kereskedelem – az ipari termékek körében teljes mértékű, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeknél pedig korlátozottan megvalósuló – liberalizációját határozták el. Ez a vámok fokozatos csökkentését és a vámon kívüli akadályok lépcsőzetes felszámolását jelenti az ún. átmeneti időszak végéig, 2001. január 1-jéig. Fontos cél az eljárások, tanúsítványok egységesítése, összhangban az EU-ban elfogadottal.

1994. április 29- én a felek Budapesten aláírták az első kiegészítő jegyzőkönyvet az ipari vámlebontás ütemének gyorsításáról, az agrárkoncessziók növeléséről. Ennek eredményeképp 2001. január 1. helyett 1998. január 1-jéig megszűntek a dokumentumban szereplő termékek vámjai.

Az agrárágazat területén a tagországok csak 1996. januárjában jutottak némi eredményre, amikor az úgynevezett második kiegészítő jegyzőkönyv alapján a mezőgazdasági termékeket három csoportba sorolták. Az elsőbe a rögtön vámmentesen exportálható néhány száz árucikk – élő állat, olajos mag, növényi zsíradék – tartozik, amely azonban a CEFTA teljes kereskedelméből csak mintegy 14 százalékkal részesedik.

A kereskedelem mintegy 34 százalékát kitevő második csoportba sorolt termékekre – húskészítmények, néhány gabona-, illetve zöldség- és gyümölcsféle – a tagországok egységesen azonos vámmértékeket határoztak meg. A harmadik csoportba az egyes országok saját termelésében, valamint export- és importforgalmában nagyobb szerepet játszó termékek kerültek, de itt gyakorlatilag már alig működik a CEFTA, hiszen az adható vámkedvezmények mértékét csak kétoldalú szerződésekben állapították meg a tagországok.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az árucikkek mintegy 20 százalékára még kétoldalú megállapodások sincsenek, így ezen a területen a CEFTA semmiféle előnyt nem nyújt tagországainak a legnagyobb kedvezményt élvező más országokhoz képest. (A tavalyi, bukaresti csúcstalálkozón magyar-cseh-szlovák megállapodás született az agrárkereskedelem további liberalizálásáról.)

A társulásnak nincsenek állandó intézményei, titkársága, apparátusa. A tagországok rotációs alapon egy-egy évig töltik be a soros elnök tisztségét, s rendezik meg évente egyszer a célkitűzések megvalósulását felügyelő, irányító vegyes bizottság ülését a külgazdasági miniszterek részvételével, valamint a kormányfői találkozót. A munka koordinálását az országokban működő kereskedelmi kirendeltségek segítik. Szükség szerint a szakminiszterek, szakértők és a parlamentek képviselői is találkoznak.

A CEFTA-tagságnak – sok egyéb kikötés mellett – két alapvető előírásnak kell megfelelni: fel kell mutatni az Európai Unióval kötött társulási megállapodást és a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) való tagságot.